Mindenféle idióták szeretnek bennünket, hungaristákat azzal vádolni, hogy azért „kreálunk” magunknak ellenségképeket, hogy önigazolást adhassunk magunknak és a tevékenységünknek, de facto az egész (szerintük szánalmas) életünknek. Úgy gondolják, hogy a világhódító nemzetközi zsidósággal szemben meghatározott énképünk rögvest megszűnne létezni, ha az általunk ellenségesként kezelt faktorok eltűnnének, éppen ezért folyamatosan szükségünk van ellenségképre, hogy értelemet adjunk a harcunknak, és tudjuk magunkat identifikálni.

Először is szögezzük le, hogy bármily fájdalmas is elhinni a gúnyolódóknak, sajnos a talmudista judaizmus a hajtómotorja annak a világpusztító masinának, amely szemmel láthatóan kész az utolsó szöget beleverni az emberiség koporsójába. Aki nem hiszi, járjon utána! S ha utána járt, látni fogja, hogy ez nem pusztán a mi paranoiás agyszüleményünk.

Másodszor is, nem nekünk, hanem a zsidóságnak van szüksége folyamatos ellenségképre. Az antiszemitizmus az egyik éltetőjük. Ugyanis elsősorban a zsidóságukkal szemben tanúsított ellenállás az, ami erősíti faji és vallási öntudatukat. Minél jobban utálják őket, annál jobban képesek megélni saját identitásukat, minél több gyűlölet zúdul rájuk, annál inkább kiteljesednek. A népi karakterük úgy öntődik formába, hogy az visszaveri az azt ért negatív hatásokat, ezáltal lesz ennek a népnek a legnagyobb összekötőkapcsa a más népek iránt érzett közös gyűlölet. A zsidó néplélek elsősorban a negatív érzelmekből táplálkozik, identitását másokkal szemben határozza meg, önmagát piedesztálra emelve.

Mi, hungaristák, saját néplelkünkből táplálkozunk. Nemzetünk, gyökereink adják azt a tiszta forrást a lelküknek, amely meghatározza énképünket. Mi zsidók nélkül is magyarok lennénk. Nincs szükségünk ellenpólusra, hogy tisztában legyünk önmagunkkal. Nem azért vagyunk nacionalisták, mert más népeket gyűlölünk, hanem mert saját népünket szeretjük. Noha az ún. nemzeti oldalon elég sok az olyan személy, aki a sovinizmuson és az agresszión keresztül éli meg a magyarságát, számunkra ez nem lehet járható út.

Mindazonáltal tény: a nemzetiszocialista gondolat életre hívója az a történelmi pillanat volt, amikor a talmudi szellemiség támadást intézett Európa ellen. Minden akciót reakció követ, és tulajdonképpen a kauzalitás elve az, ami létrehozta a Hungarizmust. Ok és okozati függés.

Ex cathedra ugyan nem jelenthetjük ki, hogy a talmudi vagy a hungarista szellemiség létezett-e előbb, ugyanis mindkét szellemi irányzat princípiumai folyamatosan jelen voltak a történelem áramlatában. Tyúk vagy a tojás, ugyebár. Egy biztos: napjainkra mindkettő kibontakozott végső formájában, hogy egy utolsó, gigászi küzdelemben eldőljön, melyik lesz a győztes. Az egyik győzelme az élet, a másik győzelme a halál. 

 M. Gábor - Kitartás.hu