Amint azt tudjuk, mert a csapból is ez folyt napokig a többi  ajvékolás mellett, Eger fideszes vezetésű városi önkormányzatának kulturális és idegenforgalmi bizottsága egyik tavaly szeptemberében, az ülésről készült jegyzőkönyve szerint a fideszes bizottsági elnök szóvá tette, hogy, a város lakói közül többen jelezték, nehezményezik Székhelyi József, a Himnuszt kiforgató "művész" fellépését.

Ennek kapcsán a nyári programokat szervező Művészetek Háza Kht. vezetője, Pataki Zsuzsanna tett egy ironikus megjegyzést, mely szerint szakmai munkájukat megkönnyítené, ha a bizottság listát készítene az Egerben nem kívánatos művészekről. A későbbiek során -az ülésen készített hangfelvételről derült ki- a lista emlegetésén kívül "zsidóztak" is a résztvevők. Egészen pontosan „SZDSZ-es büdös zsidónak" nevezték Székhelyi Józsefet. (Ha egyszer az, akkor az...) A zsidók mint tudjuk úgy nyilváníthatják ki gyűlöletüket az őslakosok ellen, ahogyan jólesik, de fordítva ez elképzelhetetlen. Tehát lett is égszakadás-földindulás, legnagyobb fordulatszámra kapcsolták a meceszüzemű gépezetet.

Székhelyi nem tett feljelentést, neki más szerepet osztottak ki. Végtelenül szomorúan és megbántódottan a „művész úr", megdöbbenésének adott hangot. Kijelentette, hogy nem haragszik (nem hát, hanem permanens gyűlölködik), meg micsoda borzalmas dolog az, hogy ilyesmi napjainkban előfordulhat nálunk, s arra kér mindenkit: gondolkodjon el a történteken és attól elhatárolódva, vonja le a következtetést. Ugye mondanom se kell, hogy az ő és fajtársai javára. Vagyis a bűntudat ébresztésével és fenntartásával állt elő, amit a zsidók mint a lélektani hadviselés és agymosás eszközét állandóan alkalmaznak.

A MAZSIHISZ már nyílván nem elégedett meg ennyivel, ők feljelentést tettek. A Fidesz egri elnökségének reakciója sem késett le az óbégatásról, pár nappal később közleményt adott ki az ügyben.  "Megdöbbenéssel" értesültek a napvilágot látott hangfelvételek és jegyzőkönyvek mondatairól. "Eger nem az a város, ahol ilyesmi elhangozhat, Eger nem az a hely, ahol az ilyen beszéd megtűrt lenne. Az egri Fidesz elnöksége, akárcsak korábban, most is visszautasítja ezeket a mondatokat, még akkor is, ha azok kérdésként vagy cinikus megjegyzésként hangzottak el".

Székhelyi József 13-án, vasárnap este a Dohány utcai zsinagógában tartott irodalmi estet Gerendás Péter kíséretében. Ez amolyan szolidaritási hakni volt, a megsértett „művész" mellett. A fellépés előtt Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója "megbocsáthatatlan bűnnek" nevezte azt, ami Egerben történt. Akkor haragudjon...  

Jelen volt több szocialista politikus, még országgyűlési képviselő is. Eger polgármestere, Habis László szintén megjelent a zsinagógában tartott műsoron, s a Himnuszt meggyalázó, szegény lelkileg megbántódott Székhelyi Józseftől bocsánatot kért, egyben biztosította arról, hogy meg fogják tartani Székhelyi Villon-estjét. Utána pedig szépen kipában, ahogyan illik összeülnek, s tisztázzák a helyzetet a város vezetőivel. A Jászai-díjas „művész" gesztusértékűnek tekintette mindezt és egy könyvével ajándékozta meg a polgármestert.

De biztos ami biztos, minderről közleményt is kiadtak, amelyből kiderül, hogy a himnuszgyalázó zsidón kívül még az izraeli nagykövetet is személyesen biztosították arról, hogy Eger nem egy antiszemita, nem egy kirekesztő város. Az ajándékot ugye illik viszonozni, tehát Habis László a nagykövetnek adott át egy könyvet, az Egri zsidók című kötet egy példányát.

Korábban az ügy miatt lemondta egri látogatását Ilan Mor izraeli nagykövet. Ezért, a MAZSIHISZ feljelentése miatt, s nyilvánvalóan  zsidó „kérésre" a Fidesz arra kérte (tehát kiadta az ukázt) a város vezetését, hogy hívja vissza a megbízatásukból mindazokat, akik "méltatlanná váltak tisztségükre".

Valóban borzalmas dolog, hogy napjainkban ilyesmi előfordulhat nálunk. Az elmúlt évszázadokban a mérhetetlen véráldozat akár a szabadságharcokban, akár a küzdelmes mindennapokban miért volt? Ezért? Ezért, hogy egy himnuszgyalázó büdös zsidóra ne lehessen kimondani, hogy az, ami? Hogy megcsonkított hazánkban ők diktálnak, állandóan nyávognak és elvárják, hogy kötelességünknek érezzük a velük való együttnyávogást? Hogy vélt, vagy valós sérelmeikért ok nélkül bűntudatunk legyen? Hogy a saját szülőföldünkön, mint őslakosság ne merhessük az igazságot kimondani, ha mégis, akkor meg menni kelljen bocsánatért esedezni? Hát nem!

Ebből az országból nem csak el lehet, de el is kell menni. Azoknak, akik hívás nélkül jöttek, akik be lettek fogadva és cserébe kirekesztenek bennünket mindenhonnan. Akik velük egy követ fújnak, kiszolgálják őket. Akik a semlegesség álarca mögé bújva, várva a dolgok végkimenetelét, majdan a győztes oldalára állnak, s legendákat mesélnek soha meg nem cselekedett hőstetteikről. S folytathatnám a sort.

Mi hungaristák nem akarunk bántani senkit, nem vagyunk gyűlölködők. De ez itt a mi hazánk, a magyarok hazája. Egy leendő hungarista országban az idegennek tudni kell majd hol a helye, ki kell érdemelni, hogy elfogadtassék. De nem minden idegennek, mert lesznek olyanok, akiknek eleve kívül tágasabb, mert idejük kitelt, becsületük nem, mert nem is volt soha. Addig is, ahol tudjuk, igenis rekesszük ki őket a hatalomból, adjuk tudtukra, hogy ez az ország csak átmeneti hely lehet számukra, mert itt mi vagyunk itthon! Mi, magyarok.

Nem lehet elégszer leírni, hogy az egyetlen megoldás: a hungarizmus, egy hungarista Magyarország!

Ladányi Kálmán - Kitartás.hu