Tisztelt Szerkesztőség!

Egy korábbi, a Bosch-ról szóló írásuk inspirált a következő rabszolgatartó multi bemutatására.

Itt B. A. Z. megyében szinte minden második ember megjárta az említett céget, de még azok, akik nem dolgoztak ott, azok is hallottak éppen eleget róla. Ez a cég a Jabil, ami a médiában arról híres, hogy munkahelyeket teremt, hiszen hol 600, hol 900 ember felvételéről cikkeznek, azonban a hírhedt jelző jobban illik rá.

Nekem közel fél évig volt szerencsém (vagy szerencsétlenségem) ott dolgozni, az üzem összeszerelő és a csomagolással foglalkozó részén is.

A Jabilnál alapvető, hogy csak határozott idejű szerződésekkel vesznek fel embereket, általában 2 -3 hónapos időtartamra. Aztán vagy szerződéshosszabbítás van vagy elbocsátás, ezekből az utóbbi a gyakoribb, hiszen az újonnan jött emberek után jár állami támogatás, minek tartanák meg a régi dolgozóikat. A munkaidő: 3nap 12 órában (6-18 óráig), majd három nap pihenő (amit sokszor megrövidít a kötelező túlóra) majd ismét három nap (18-6 óráig).

Az is alapvető náluk, hogy a csarnokokban jóval több embert dolgoztatnak, mint amekkora a helység kapacitása. Ezáltal a munkaterületre való belépés körülbelül fél órába telik mindenkinek és a kijutásra is ennyi idő kell (mindenki pakolja ki a zsebeit, menjen át egyenként a detektorkapun, majd mindenkit még egyszer átvizsgálnak kézi fémdetektorral, majd ellenőrizze a bokájára szíjazott pántot egy műszer segítségével –erre a termékek ESD elleni védelméhez van szükség-)

Nyári időszakban nem működik a légkondicionáló, csak abban az esetben, ha a túl magas hőmérséklet egyébként kárt tenne a termékben és erre a megrendelő külön felhívja a figyelmet. Nyáron a csarnokban lehet 30-34 fok is. E miatt igen gyakori a rosszullét, de akkor sem szabályozzák a hőmérsékletet, mert az drága inkább beszereztek két csinos kis kerekesszéket, amivel ki lehet tolni a munkaterületen kívülre azt, aki elájult, aztán ha magához tér az illető mehet vissza dolgozni, vagy ha nincs jól akkor bemehet az üzemorvoshoz, aki egyébként ukrán aztán lehet neki kézzel lábbal magyarázni. Pl. ott tartózkodásom alatt volt jó pár olyan nap, hogy 30 percenként talicskáztak ki valakit csak a mi sorunkról. Ezen kívül előfordulnak halálesetek is, míg ott voltam egy középkorú férfi és egy fiatal fiú halt meg. Az utóbbi a mi műszakunkban, mindössze 19 éves volt. Mindkettő eszméletét vesztette, csak azt egy „magasan képzett” felettesük sem vette észre időben, hogy a szívük is leállt.

Az alapvető viselkedési normának tekinthető náluk, hogy a magasabb beosztású üvöltözhet kedvére, ha olyan napja van, de ha lehülyéznek azt is el kell fogadnod. Persze itt is adnak azért a csapatépítésre, minden hónapban szerveznek egy ún. „műszakbulit” általában csoportvezetők, aminek a színvonalát jellemzi, hogy Tiszaújváros kulturáltabb vendéglátóegységei elzárkóznak ezektől az összejövetelektől. (legtöbbször az anyagi károk miatt)

 Egy nap három szünetet adnak, ami alatt a szintén kis kapacitású étkezdében ehetsz, ha eljutsz addig, hogy elvedd az ételt és leülhess. De ha belefér az időbe az étkezés, akkor egy felismerhetetlen leves és második boldog tulajdonosa lehetsz. Persze lehet vinni ételt otthonról is, csak a közös hűtőből vagy ellopják, vagy beleköpködnek a kívül és belül is sötétebb kollégák. Persze a lopkodás és a szekrények feltörése mindennapos, már csak azért is mert elviekben kér a cég erkölcsit, gyakorlatilag meg „ráérünk arra még”.

Vannak, akik nehezen hiszik el, hogy ilyen van, de ezek egytől egyig tapasztalatok, tények.

M. M.

Jövőnk.info megjegyzés: Jellemző ma a multicégek kizsákmányoló, munkáshajszoló hozzáállása. Munkásállamunkban, ahogy az elnevezés is tükrözi, az állam a munkásra épül, annak megbecsülése az állam számára elvi kérdés. A profittermelés nem történhet a munkás kárára. A végzett munka éppúgy kell, hogy szolgálja a munkás, mint a megrendelő érdekeit. A munkás az elvégzett munkáért tisztes illetményt kap, a munkáltató pedig köteles számára biztosítani a megfelelő munkafeltételeket. Az állam pedig biztosítja, hogy a munka szolgálja a munkás életét - ne pedig fordítva. A tisztességes kereset mellett gondoskodik arról, hogy munkával szerzett jövedelemmel élni is tudjon a munkás. Legyen ideje és energiája, családra, pihenésre, egyéni fejlődésre - legyen módja élni! Államunkban erről szól majd a munka.