A Róbert Károly körút zajos forgatagában a tűző napon két feliratot tartó férfira figyelhetnek fel a járókelők az uniqa biztosító (Igen így, kis betűvel.) csillogó székháza előtt. Így próbál meg küzdeni az igazáért és a jogos jussáért két kisemmizett ember.

A történetük röviden:

Három esztendővel ezelőtt egy Cegléd környéki településen leégett a 11 millió Ft értékű házuk, és mindenük odaveszett. Bár volt érvényes biztosításuk az ingatlanra, de a káreset után az uniqa biztosító, régi kaftános szokás szerint nem akart fizetni.

Sőt, még meg is vádolta, beperelte a károsultakat. Először azzal gyanúsította meg őket, hogy túl lett biztosítva a ház, de végül a rendőrségi vizsgálat megállapította, hogy ennek vádnak nem volt valós alapja.

A következő menetben a biztosító azzal gyanúsította meg a károsultakat, hogy 144 000 Ft-al magasabb értéket tüntettek fel a megsemmisült ingóságoknál.

Miután tisztázódott az, hogy a kárigény megfelel a valóságnak, utána a biztosító azzal vádolta meg a károsultakat a Ceglédi Ügyészségen, hogy ők maguk gyújtották fel a saját házukat.

A nagy értékre elkövetett csalás vádja nem bizonyosodott be. Ezt a döntést a biztosító megfellebbezte, és ezután a Főügyészség folytatta tovább a nyomozást.

Mind a négy nyomozás azzal zárult, hogy bűncselekmény nem történt, ami a károsultak igazát bizonyította. Ennek már három éve, de a biztosító még mindig nem fizetett.

Utoljára a biztosító azt írta a károsultak ügyvédjének, hogy az ügyfelei törődjenek bele abba, fogadják el azt, hogy nem fognak nekik fizetni.

A károsultak számára a további jogorvoslati lehetőséget az akadályozza, hogy a bírósági kereset beadásánál az illeték a perérték 6%-a, amit ők már nem tudnak előteremteni.

Magyarországon nincs jogállam, hanem helyette csak jogálomról beszélhetünk, ahol a dolgozó magyar embereknek csak kötelességeik vannak, hogy eltartsák a rajtuk élősködőket, akik a vérüket szívják.

Ez nem a kamatgyarmati lét hétköznapjainak a diszkrét bája, hanem a mai magyar valóság, amiben mindannyian térdig járunk.

A gátlástalanul nyomuló cionista hódítók és a megszálló hadoszlopaikat helyettesítő pénzügyi intézmények már a látszatra sem adnak. Szembemennek a jogerős bírósági végzésekkel. A törvényeket csak addig veszik figyelembe, amíg az nekik ad igazat. Ez nem más, mint a kettős mérce alkalmazása, avagy talmudi alapelvek gyakorlati megvalósítása.

Ezt az állam nem tiltja és nem bünteti, hanem még asszisztál is hozzá. De miért is csodálkoznánk ezen? Hiszen a parlamentben helyet foglaló országgyűlési képviselők jelentős része kettős állampolgár. De még véletlenül sem magyar-palesztín.

Ugyanígy a legtöbb érdemi döntést hozó beosztásban lévő vezető sem a magyar, hanem az országhódítók érdekeit veszi figyelembe. Vagy fajtársi alapon, vagy pedig azért, mert azok csahosai. Amúgy mennyibe is kerül a politikusok kilója?

Mert nem az a kérdés, hogy megvásárolhatóak-e, hanem csak az, hogy mennyiért?

A szálláscsinálók csak egy dolgot nem vesznek figyelembe. Azt, hogy a folyamatosan érkező új megszállók még náluk is erőszakosabbak és gátlástalanabbak. Ezenkívül még sokkal gazdagabbak is. Ha a tervük megvalósul (Remélem, hogy nem.), akkor a közülük itt születettek és felnevelkedettek, akik talán még valamilyen módon érzelmileg is kötődhetnek az országhoz, szembekerülnek azokkal, akiknek a betelepedését előkészítették. Ebben a helyzetben az utóbbiak még rajtuk is könyörtelenül keresztül fognak gázolni.

Mert az oly sokat emlegetett legendás összetartásuk csak addig létezik , amíg van közös ellenségük és ellenségképük. De amint az megszűnik, rögtön egymásnak fognak esni. Egymást is eltapossák, amikor már a rablott koncon marakodnak. Mert ez az alaptermészetükből adódik.

Egyelőre úgy tűnik, hogy az elmúlt évtizedek agymosásának és a magyarságot tudatosan pusztító politikájának betudhatóan sikerült lakossággá zülleszteniük a nemzetet. De valójában nincs teljesen így. A meccs még nincs teljesen lejátszva. Hiába akarják kirántani a termőföldet a talpunk alól a földtörvénnyel, a fedelet a fejünk felől a csalárd devizahitelekkel, és az ételt a szánkból a mesterségesen gerjesztett és fenntartott munkanélküliséggel, mert mostanra már egyre többen kezdenek felébredni. Igaz későn, de még éppen idejében.

Szerintem egyszer még el fog jönni az az idő, amikor messzire fog világítani a Rózsadomb...

(forrás: Netuddki)