Porcelánarcú, életre kelt kirakati babákkal találkozik az ember, akármerre megy. A természetesség legapróbb szikrái sincsenek már meg ezekben a lányokban. Csillogás, fény persze van, de ők talán nem mások, mint olyan robotok, amelyeket a modern világ nekünk adni tud. De a felületes szépségen, a külső csillogáson túl vajon mit tudnak ők, ami miatt ők jobbak lennének, mint egy klasszikus értelemben vett nő?

Nem egyszer voltam szem- és fültanúja olyan beszélgetéseknek, amikor huszonéves, fiatal nők arról panaszkodtak, hogy még otthon laknak, és emiatt a szülők elvárják tőlük azt, hogy mosogassanak el maguk után, vagy takarítsanak ki. Az én szememben ez nemhogy groteszk, de ezeket a lányokat semmilyen körülmények között nem nevezném nőnek.

A mai modern nők nem rendelkeznek azokkal az erényekkel, amelyekkel elődeik még rendelkeztek. Természetesen kivétel akad, de sajnos nem őket tartja a mai társadalom követendő példáknak. A modern nőnek nem fontos az, hogy jól tudjon főzni, vagy hogy mosson, rendbe tegye a lakást naponta. Ebben persze nem lehet és nem is szabad egyedül és kizárólag a gyengébbik nemet hibáztatni. Gyereket nevelni, háztartást vezetni, emellett megfelelni a munkahelyen, és a magánéletben olyan feladat, ami a legtöbb embernek nem megy. A „civilizált" társadalom pedig választásra kényszeríti mind a nőket, mind a férfiakat. Miről mondanak le? A család szentségéről, a sok gyerekről vagy arról, hogy anyagi jólétben éljenek, hogy a gyermeknek mindene meglegyen, amit csak lát, s emellett az állam által kivetett egyre emelkedő adókat is ki tudják fizetni. Kompromisszum pedig nincs. Választani kell. Megoldást a kérdésre pedig egy ilyen rendszer, mint a mai, nem is adhat.

Szálasi Ferenc szavaival élve: „Bűnt követ el az a rendszer, amelyik a nőt szent hivatásától elvonja, mint munkást kihasználja és anyagi feltételek után rohanóvá »férfinőt« teremt belőle. Súlyos bűnt követ el az otthon és a család állami népfenntartó intézménye ellen, tehát hazája és nemzete ellen."

Ez pedig egy olyan tünet, amit már a kommunizmus is mutatott. A nőt elvonta az otthonától, azzal az ígérettel, hogy jobb lesz az élet, ha ő is gyári munkás lesz. Annak a rendszernek az alapja az volt, hogy mindenki üzemista legyen, éhbérért dolgozzon ugyanúgy, ahogy a mostani, kapitalista világnak is ez az alapja. A nép nyomora pár „szerencsés" hasznáért. De ezzel a nőt megfosztották anyai hivatásától. Ha vállal is egy-két gyereket, még őket sem tudja mindig rendesen felnevelni, gondozni.

Felnőtt több ilyen nemzedék már, akiknek vagy nem volt testvérük, vagy csak egy-kettő. Felnőttek úgy, hogy édesanyjuk nem volt minden szükséges pillanatban velük, mert dolgoznia kellett. Csodálkozunk tehát azon, hogy a mostani lányok ilyenek? Az előző és a mostani rendszer mocskát és bűneit hordozzák magukon, amiből az ébredés túlságosan nehéz és fájdalmas lenne.

A mostani nők között akad ugyan olyan, aki a régi normákhoz ragaszkodik és azokhoz hű, de egyre kevesebb. Ezért nekünk, hungarista ifjaknak, nőknek, férfiaknak kötelességünk, hogy fényt gyújtsunk a sötétben, utat mutassunk, s életünkkel példa legyünk az eltévelyedett, modern nőknek és férfiaknak. Mert nemcsak a nő, hanem a férfi is fontos ahhoz, hogy a nő visszatérjen eredeti, Istentől kapott hivatásához. Mert a férfi mint férj teljesíti kötelességét a családdal szemben. Nevelni pedig holtig kötelesség, ahogy tanulni és fejlődni is!

Mert milyen is ezen társadalom elismert női tagja? 

A mai,modern nőnek nincs ideje gyereket vállalni és nevelni. Azt hiszi, hogy akkor lesz kelendő a férfiak körében, ha legalább egy, de jobb esetben két-három diplomával rendelkezik, sikeres üzletasszony és fényes karriert épített magának. Gondolhatja, hogy az anyagi jólét, a nagy ház vagy kocsi az a dolog, ami a férfiaknak kell. S ha mindene megvan, ami pénzen vehető, majd biztos boldog lesz, s nem fog semmilyen űrt érezni magában. De ezekhez a törekvéseihez fel kell áldoznia a fiatalságát és anyai ösztöneit.

Érdekes paradoxon, nemde? Azért feláldozni valamit, hogy később ugyanazt megkapjuk. Persze, minőségi javulást vár, de miért?

Egy fiatal, energikus nőnek sokkal könnyebb a gyereknevelés, könnyebben felkel az éjszaka közepén, ha a baba sír, mint egy harmincas évei közepén járó társa. De a társadalom nem ezt diktálja. Ezután, ha „becsúszik" egy gyerek, csodálkozunk, hogy nincs ideje rá? Minden fontosabb a modern nőnek mint a család, csak azért, hogy később egy „jobb minőségű" családja legyen. A paradoxon pedig megint előjött.

A család, az, amit klasszikus értelemben annak gondolunk, nem elég modern, nem elég jó, hiszen ott kötelezettségek vannak. Helyt kell állni a mindennapokban, vezetni kell a háztartást, gyereket kell nevelni. Ez túl sok macera, ehelyett jobb lenne egy készen kapott, „konyhakész család", ahol a gyerekek természetesen nem igényelnek törődést, sem a férj nem igényli a szeretet, a kedvességet, csak az a fontos, hogy a modern nő jól érezze magát. Hogy meg tudja venni a legújabb méregdrága divatruhákat, hogy korának ne megfelelően öltözködhessen, vagy hogy a haja rendben legyen, és el tudjon menni a barátnőivel minden délután étterembe, moziba, a plázába anélkül, hogy ezt valaki számonkérné rajta.

De ez talán nem is csak az ő hibája. Sokkal inkább a társadalomé, a mostani rendszeré és a médiáé. Azt sulykolják a fejekbe, hogy így kell élni, mert ez ma a divat, a jó. De nem! Hungarista testvér! Neked nevelned kell az ilyen nőt a jóra, igazra, hogy visszataláljon a helyes útra.

Neked pedig, modern nő, üzenem, hogy vigyázz, s változz meg! Mire rájössz, hogy ez az életmód nem folytatható, már késő lesz. Ott lesznek mögötted a hungarista lányok és nők, akik arra várnak, hogy feleségként és anyaként teljesítsék szent feladatukat! Akkor pedig a versenyben mindenképpen csak te lehetsz a vesztes, modern nő! Fiatalabb, elkötelezettebb nők számára te már nem vagy ellenfél. El ne feledd, hogy az igazság a mi oldalunkon áll. Az, aki egy feje tetejére állított világban normális, az egy igazi, Isten által vezetett világban abnormális lesz!

Dalma Staß - Kitartás.hu