A fehér civilizáció válságának betetőzése az a demográfiai katasztrófa lesz, amely már zajlik, és amely néhány évtized múlva, a „vakok" számára is nyilvánvaló lesz, és amely eltörli a föld színéről, ezt a magasrendű, kultúrateremtő civilizációt, a mi civilizációnkat. Vannak olyan gondolkodók, mint például Oswald Spengler, akik szerint ez törvényszerű. minden kultúra végigmegy a születés, a felemelkedés, és a lehanyatlás fázisain, ez így volt a múltban, és így lesz a jövőben is, ez alól a Nyugat sem kivétel.

S vannak olyan gondolkodók, mint például Ulick Varange (Francis Parker Yockey) akik szerint nem törvényszerű a megsemmisülés, ezen gondolkodók szerint lehetséges az újjászületés, ha a Nyugat „visszatalál" a „szellemi, lelki maghoz", amely önmaga lényegét adja, és újra birtokba veszi azt. A demográfiai probléma hazánkban is egyre inkább a közgondolkodás részévé válik, „köszönhetően" a fokozódó cigányproblémának, a fiatalok elvándorlásának, az egyre inkább tudatosuló, közelgő „nyugdíjkatasztrófának".

Hazánk és a Nyugat elkövetkező évtizedekre előrevetített demográfiai trendjeivel foglalkozik Pokol Béla: Európa Végnapjai című könyve. Míg Közép és Kelet Európa országaiban a csökkenő népesség mellett, a rohamosan növekvő cigány populáció, addig Nyugat Európa országaiban az Európán kívüli bevándorlók alkotják a fő problémát. A probléma másik alkotóeleme a fiatalok elvándorlása, ez a folyamat már tart (a válság hatására gyorsul), és a szerző szerint akkor fog végzetessé válni, mikor a nyugat-európai államok „hivatalos túlélési stratégiájának" része lesz, vagyis mikor végleg feladják az Európán kívüli bevándorlók integrálhatóságának mítoszát, és helyüket Közép- és Kelet-Európa ifjúságával kívánják feltölteni.

Ha ez bekövetkezik, akkor a keleti államok elindulnak a dezintegráció, a szétesés útján, összeomlik a szociális ellátórendszer, a közbiztonság, a nyugdíjrendszer. A fiatalok elvándorlása felgyorsítja a demográfiai összeomlást, marad egy rohamosan csökkenő létszámú, elöregedő, életteréből fokozatosan kiszoruló fehér népesség, és egy robbanásszeren szaporodó, fokozatosan tért hódító cigány népesség.

A nemzetállamok vége?

Nyugat-Európa államai is végig fognak menni a dezintegráció, és a kényszerű szegregáció fázisain, ez a folyamat elvezethet a nemzetállami keretek széteséséhez is. A szegregáció „mikroszinteken" már beindult a szülők elviszik gyerekeiket azokból az óvodákból, iskolákból, ahol a cigánygyerekek aránya megnő, továbbá azokról a településekről ahol egy bizonyos szintet meghaladt a cigányság arányszáma, megindult a magyar népesség elvándorlása.

Az elvándorlás másik oka, hogy ezek a települések általában az ország szegény régióiban vannak, tehát az elvándorlást ösztönzi a munkanélküliség, a kilátástalanság, a jobb élet reménye, máshol. A szegregáció eredménye az lesz (lehet), hogy létrejönnek etnikailag homogén (teljesen elcigányosodott) települések, később esetleg térségek, amik akár egymással is „egyesülhetnek", gondoljunk például Kelet-Szlovákia és Észak - Kelet- Magyarország fokozatos elcigányosodására.

Van-e esély egy cigány állam megszületésére?

Nincs, mert a cigányság kulturálisan alsóbbrendű, államalkotásra képtelen etnikum.

A cigányság története során kialakította „parazitastratégiáját", amellyel túlélését biztosítja, de ehhez szüksége van egy" gazdatestre", tehát, ha kialakulnak az etnikailag homogén övezetek, továbbá végbemegy az állam „szétzilálódása" (megszűnik a közbiztonság, megszűnik a segélyezés) , akkor a szegregálódó (elkülönülni akaró) magyar (és más kelet-európai) népességnek már egy más formában jelentkező cigányproblémával kell szembenéznie, (egy mainál is sokkal súlyosabb formájával).

A nyugati államokban is megindult a szegregáció folyamata, még az olyan multikulturális példaként kezelt városokban is, mint Marseille. A nyugati civilizációt fenyegető demográfiai katasztrófa, szellemi és erkölcsi lehanyatlásának következménye a végső fázis.

A jelenből a jövőbe tekintve, ma még több forgatókönyv képzelhető el, a fehér civilizáció sorsáról. Lehetséges, hogy felébred a fehér nemzetek életösztöne és megpróbálják megmenteni országaikat a megsemmisüléstől. Ha ez nem történik meg, a nemzetállami keretek szétesnek. Létrejönnek az etnikailag homogén területek, Európa lesüllyed a törzsi háborúk szintjére.

Ezután már csak az lesz a kérdés, hogy ezek a megmaradt fehér területek meddig lesznek képesek ellenállni a primitív, harcias, Európán kívüli hódítóknak. Az utolsó fázisban Európa átalakul egy alacsonyrendű, primitív meszticcivilizációvá. Ahhoz, hogy a fehér civilizációnak legyen esélye életben maradni, a nemzeteinek le kellene „ráznia magáról" a háttérhatalom uralmát, az életösztönét megfojtó liberalizmust, meg kellene tagadnia a kultúragyilkos modernista mítoszokat. Ehhez meg kellene születnie (minden nemzeten belül) és uralkodóvá kellene válnia egy új szellemi elitnek.

Guillaume Faye francia újjobboldali gondolkodó szerint a fehérek utolsó esélye, egy a közeljövőben bekövetkező „faji kataklizma" (kiterjedt összecsapás-sorozat) ahol eldől a pusztulás vagy újjászületés kérdése.

Guelf - Kitartás.hu

Kapcsolódó:

Öngyilkos civilizáció