A pedagógus béremelés elmaradása kapcsán óriási felháborodást váltott ki, amikor a tanárok kiálltak, és azt merték mondani, hogy ilyen fizetés mellett méltatlan helyzetbe hozzák őket a politikusok.

Él ebben az országban rengeteg dühös ember, akik valamiért még mindig nem értik, mi múlik azon, hogy kik és hogyan tanítják a gyerekeinket. Ők acsarkodnak a kéthónapos nyári szünet miatt, amit sok pedagógus elcserélne arra, hogy akkor vegyen ki szabadságot, amikor akar és amikor szüksége van rá, ahelyett, amikor lehet. Akik így gondolkodnak, nem találkoztak olyan pedagógussal, aki reggel negyed 8-kor várja a gyerekeket az osztályteremben, - egy átlagos irodai dolgozó munkaideje ugye 8-kor kezdődik -, a szólamokban nyolctól kettőig tartó munkaidőt reklamálnak. Biztosan iskolai szakkörről, edzésről sem hallottak még, amit a tanítók, tanárok, testnevelők - azok, akik negyed nyolctól a munkahelyükön vannak - délután 5-ig, fél hatig tartanak. A mi gyerekeinknek. Aztán hazamennek, nekiállnak dolgozatot javítani, összeállítani a másnapi óráikra, sokszor bűntudattal telve a saját gyerekeiknek mondva azt: Ne haragudj, kicsim, még készülnöm kell holnapra.

Mivel nálunk a külföldi példák majmolása, vagy csak sóvárgás a kolbászból font kerítés után egyébként is bevett gyakorlat, álljon itt egy külhoni példa. Finnországban a tanárképzésbe felvételizők 10 százaléka jut be. Ami azt jelenti, hogy tudatosan ezt a pályát választják; kiválogatják a jelentkezők közül a legalkalmasabbakat, azokat, akik tényleg tanítani akarnak. Mert a szakmának presztízse van, mert a szülők segítik és nem gáncsolják őket, hiszen tudják, értik, ők is a gyerekekért vannak. Ezért ott tisztességes, magas bért kapnak, nem kéri rajtuk számon a 8 általánost végzett bolti eladó vagy a takarítónő, hogy miért több a fizetésük, mint nekik, hiszen mindenki úgy gondolja, ez így a normális. Mivel eljövendő generációk szellemi fejlődéséért, - és az iskolában töltött időben a gyerek testi épségéért is - vállalnak felelősséget, rendben is van, hogy ne annyit keressenek, mint az, aki napi 8 órában műkörmöt épít. Az oktatási rendszerük ennek megfelelően annyira hatékony, hogy világszintű felméréseken a dobogós helyeken teljesítenek. Motivált, felkészült pedagógusok, megfelelő feltételek, együttműködő szülők és gyerekek - ennyi a recept.

Félreértés ne essék, volt pedagógusként jól tudom és elismerem, hogy rengeteg alkalmatlan ember van a pályán, éppen a fent említett presztízs, erkölcsi és anyagi megbecsültség elmaradása okán. De azt is látom, és ez nagy örömmel tölt el, hogy vannak tisztességes, jól felkészült szakemberek, akiknek a gyerek fejlődése a lényeg. És nem kevesen! Szülőként teljes bizalommal odamehetek a gyerekem tanító nénijéhez, még sosem zavart el, hogy nincs rám ideje, sőt, megkérdezte, miért nem hívtam föl este otthon a mobilján, hogy mihamarabb megbeszéljük a problémát. Megfogta a kezem, megnyugtatott, ha kétségeim támadtak, türelemre intett, és kérte, bármikor keressem, ha kérdésem, gondom támad. Az én visszahúzó gyerekem, akivel felkészültem a legrosszabbra, hogy talán sírva fog iskolába járni, minden reggel fütyörészve indul, és délután is énekelve galoppozunk haza a suliból. Mindketten bízunk a tanító nénikben.

Nem olyan tanító nénikre gondolok, akik 25 éve szerezték a diplomájukat, az addig megszerzett tudásból és rutinjukból éldegélnek és belekeseredtek a sok hiábavaló magyarázatba. Hanem olyanokról, akik konferenciákra járnak, folyamatosan képzik magukat, interaktív táblával tanítanak, és szeretik a talpraesett gyereket azért, mert kis ügyes, a zárkózottat pedig azért, mert nem az. Legrosszabb esetben pedig szakmai kihívásként tekintenek rá, és abba fektetik energiájukat, hogy feloldják, segítsék, közösségbe illesszék.

Aki még nem találkozott ilyen pedagógussal, az sajnos rosszul választott iskolát a gyerekének. Amit rengeteg körülmény befolyásol. Kis faluban, munkahelyi kötöttségek, közlekedés vagy egyéb okok miatt ezt sokan sajnos talán nem is tehetik meg. Viszont azért, mert valakinek nincs pozitív élménye a pedagógusokkal kapcsolatban, ne alkosson elhamarkodottan véleményt, és ne szidja az egész pedagógus társadalmat kevés információból levont téves következtetések, és szájhagyományként terjedő buta sztereotípiák alapján.

Aki tőlük irigyli a nyári szünetet, a 90 ezer forintos fizetést, a kevés és a könnyű munkát, annak azt javaslom, ne mindenféle alap nélkül alkosson véleményt, próbálja ki! Ne 20 évre, csak egy félre. Ha sikerül fegyelmeznie, csendet-rendet tartani és 45 percig lekötni 30 különböző érdeklődésű gyerek figyelmét, és végtagtöréssel sem vitt el senkit a mentő, ő pedig nem zavarodott bele a stresszbe, akkor lehet pályát módosítani, hiszen a pedagógusképzés korhatár nélkül mindenki előtt nyitva áll. De addig maradjon csendben, legyen hálás, hogy van valaki, aki az ő gyerekével is foglalkozik, írni-olvasni tanítja, amíg ő szotyihéjat köpköd a lakótelepi padok mellett, vagy munkaidő után dolgozatjavítás helyett talk showt néz a tévében.

Szabó-Kovács Patrícia

(civishir.hu)

Kapcsolódó:  Gondolatok az oktatásról (hungarista szemmel)

                      Magyar tanárt...!

                      Az oktatáspolitika főbb irányvonalai hungarista szemmel