„Vagány és szókimondó. A kényelmetlen kérdéseket nemcsak nem kerüli, de egyenesen imádja. És nem csupán feltenni - ha ilyet szegeznek neki, akkor sem fut el..." - írja a Nők Lapja Café a Veiszer Alindát bemutató cikke bevezetéseképpen. Nagyon jó! Akkor bizonyára nem lesz kifogása az ellen, ha felidézzük a nemrégi facebookos bejegyzését, ahol a neve alá azt írja magáról, hogy Journalist. Talán nem kell bemutatni, sokan emlékszünk rá a Záróra című beszélgetős műsorból, de akadémiai díjat, sőt Prima Primissima-díjat is kapott. Nem mintha a díjak annyira holtbiztos irányadók lennének...

Veiszer Alindának azonban meg kell adni, hogy jó műsorokat csinált, sőt szimpatikus is.(Nekünk egyáltalán nem - szerk.) Ehhez képest nemrégiben a következő lapidáris (= kőbe véshetően tömör) bejegyzést tette a facebookos oldalán:  „Ma Körmendi Gézáné péri lakos az alábbi eszmefuttatással ajándékozott meg: nyavajás zsidó 4 (feltételezem ez felkiáltójel akart lenni). Gyönyörű...." Nem öröm ilyet kapni. Igaz, nem is tragikus. Mások sokkalta cifrábbakat kaphatnak.

A kommentekben viszont azon nyomban rázendített a sakálvokál, a „baloldali liberális demokratikus" jól begyakorolt ajvékórus. Rettentően profik, az ajvé pedig a lételemük, az énképük és az összes tudattartalmuk.

Megnézegettem egyenként, hogy mégis milyen karakterekből tevődik össze egy ilyen falka. Beigazolódtak a tapasztalatok és erős sejtések: döntő arányban judapesti echte zsidók, megerősítve a szokás szerint hozzájuk csapódó agyatlan sznobokkal.  Visszakeresték a nyavalyás zsidót emlegetőt, és megállapították, hogy a foglalkozása pultos. Az nem valami arisztokratikus foglalkozás, ugye. Végül ez lett a támadás főiránya: vidéki is, pultos is. Kórusban elajvékolták mindennek, de összefoglalható azzal az egy szóval, hogy bugris.

Ebben az az érdekes, hogy állítólagosan ezek a zsidók és sznobok volnának a baloldal. Az a baloldal, amely a képzetek szerint a dolgozók, az egyszerű hétköznapi emberek érdekeit védi. Erre kapják a szavazatokat, a politikai egzisztenciájuk ebből táplálkozik, kimondva-kimondatlanul ezzel hülyítik a népet. Ha picit is következetesek volnának, akkor legfeljebb alulról felfelé acsaroghatnának, semmiképpen sem fentről lefelé, és a legkevésbé sem bugrisozhatnák azt, aki vidéken él és fizikai dolgozó. Ezzel szemben folyton - most is - előbukik a valódi énjük és identitásuk, a tényleges hovatartozásuk. Frászkarikát baloldal ez. Egy rakás zsidó és a köréjük idvezült ábrázattal odagyülekezett agyatlan zombi sznobok. Azzal a szilárd, posztulátumszerű meggyőződéssel, hogy ők, mármint a pesti zsidópolip, fölötte vannak mindenki másnak, és az a világ természetes rendje (az a „demokrácia"), hogy ők uralkodnak politikában, gazdaságban, kultúrában. Az outszájdereknek kuss, ők Mucsa. Landeszmann rabbi szelleme, ugye.

Mi, mucsaiaknak ábrázoltak egyre szélesebb körben felismerjük ezeket a dolgokat minden águkkal-bogukkal, velejáróikkal és végeredményükkel. Azzal az eddigi végeredménnyel, hogy egyes körök csak átültek egyik székből a másikba, csillagcsere, miközben mi a küszöböt rágjuk, és a bőrünket is lenyúzták már a „rendszerváltás" áraként. Nem tetszik. Ennek a nemtetszésnek mind többen hangot adunk. Ki így, ki úgy. Ebben a „nyavajás zsidó4"-ben ugyanúgy benne van a lényeg, mintha komplett politológiai elemzést írnánk tele idegen szavakkal.

Veiszer Alindát sajnálom. Ezt most nem ravaszkodásból mondom, valóban sajnálom.

Egyrészt azért, mert jó műsorokat csinált, szívesen néztem. Még akkor is, ha a beszélgetőtársai között - minő véletlen - jócskán túl voltak reprezentálva a zsidók. Tehetséges. Lehet, hogy mások is tehetségesek, akik vele ellentétben nem kapták meg a lehetőséget, ez már nem fog kiderülni. De ő is tehetséges. Ismerjük el.
De ha valóban annyira Okos, mint ahogyan beállították nekünk, akkor azt is tudnia kell, hogy a mai világban nálunk a tehetség vajmi keveset számít. Egészen más rendezőelvek szerint választódnak ki és csereberélődnek a futtatottak.

Másrészt azért is sajnálom, hogy olyan csomagolásban érte most őt a támadás, amiről nem tehet. Nem tagadja, bár nem is álltja, hogy ő zsidó. Mindenesetre rajta van a médiazsidók tablóján, de egyébként is érzékelhető rajta. Abban a csapatban focizik, és kész. Akár tetszik neki, akár nem. Sajnos ilyen lett a világ. Nem én csináltam ilyenre, nem is a péri pultosnő, viszont nagyon is azok, akiknek cselekvési lehetőségük volt ott Budapesten a megfelelő berkekben, és óriási egzisztenciális csoporthasznokat és háttéruralmat szereztek a fajtájuknak. Nos, a húst csonttal mérik - szokta volt mondogatni a felejthetetlen Csintalan Sinya. Közös a hasznuk, akkor hát az ellenhangokat is közösen kell hallgatniuk. „Angol bomba nem válogat" - mondták a háborúban, és hát aki patkány hazaárulókkal van egy táborban, még ha ő maga nem is az, néha beszólásokat kaphat. A helyzet pedig fokozódik.

(radicalpuzzle.blogspot.com)

Kapcsolódó: Igazi zsidó válasz