Állt a nő a metró-lejáratnál a Kálvin téren. A rendezvény éppen véget ért, a hazafelé igyekvőknek nem volt más választásuk, minthogy beleütközzenek. A nő kezében nagy, sárga doboz. Tetején széles nyílás, lassan már kitüremkedett rajta az ezresek kék hasa. Az áthaladóknak nem volt esélyük bliccelni, egy részük szívesen, örömmel, más részük belül morogva ugyan, de egységesen a zsebben kotorászott, pénztárcát nyitott. És a "támogatói adomány" csak gyűlt, gyűlt  megállíthatatlanul.  Mert az emberek már csak ilyenek errefelé.  A jeruzsálemi pimaszság, amivel útját állják akár a hazafelé tartóknak, nem új keletű. Egy tőről fakad ez a mostani "útonállás" a hét évvel ezelőtti, Kossuth-téri   "becsületkassza" metódusával, a nemzeti szalaggal átkötött jobbra biztató uborkás üvegeivel, a "szabadságot a honfiaknak" feliratú matricákkal, amit ifjúsági leányaink hordtak körbe-körbe.   A lényeg, a mozgatórugó ugyanaz: meglovagolva a hitet, a reményt, a bizodalmat csak kaszálni, kaszálni, kaszálni...  És a bankók csak dőlnek, szabályos rendbe, kévékbe rendeződve. A végeredmény soha nem marad el, kitalálták ezt Solomon Berkowitzék annak idején.

A végén kezdtem ennek a pár napnak a történetét.  A benyomások, a tapasztalatok  felülmúlták még a legvadabb rémálmokat is. Az ítéletidő, a méteres hófalak az utakon rendesen elintézték a nemzeti ünnepet. Hosszú évek óta nem volt erre példa, hogy néma utcák, terek köszöntötték a '48-as fiatalok emlékét. Mint utólag kiderült,  azért nem volt teljesen ez sem újdonság-számba menő. Hét évvel ezelőtt hasonló volt a helyzet, akkor az Új Kenyér ünnepe előtt meteorológusok, szaktekintélyek már jóval előbb megjósolták a rendkívüli állapotot. Akkor még emberéletet is követelt a hatalom közönye, amikor figyelmen kívül hagyva a jelzéseket, csak azért is meg akarták rendezni az össznépi cirkuszt - ha már kenyeret akkor sem igen tudtak adni a népnek.  Most ezt nem így vállalták be Ott Fönt. 

Most marha jól jött a piros jelzésre hivatkozva lemondani minden rendezvényt. Először kormány-szinten, aztán ki-ki a pártállása vagy  menórához kötődése szerint ugyanúgy. Jól jött, írom. No igen. Ez a nép már nem sokat bír ki szó nélkül. Egyre kevesebbet.  Még tán konkrét tényekkel, bizonyítékokkal  is készülhettek egyes szónokok, amit az önteltül vigyorgó pökhendik képébe kívántak volna törölni majd. Jövőre szavazások, választások (ugyan milyen alternatívák között, úgy őszintén?), most minden szavazat-veszejtő vagy éppen megnyerő mozzanat aranyat ér...  Hát, most sikerült kiaknázni, meglovagolni az ítélet idejét.  Idétlen telefonos üzenetek biztatták azokat is, hogy "üljenek át másik autóba", akik még a taxit is csak irigykedve nézik ha sietős dolguk lenne, nemhogy saját kocsijuk.... Még idétlenebb, és huszadrangú kampányvideóra nyílt alkalom, amelyen ugyan Viktor nem táncolt most, mint Ferkó annak idején, csak a sáros bakancsát csapkodta először a gerendához, majd jó vajda módjára kezet rázott rendőrökkel, tűzoltókkal, még tán saját magával is...

Sikerrel otthon lehetett tartani a renitenseket is, meg lehetett takarítani a "sünök" extra napidíját.  Végül is mindenki jól járt,  a felső tízezer azért kitüntetéseket osztogatott, vaníliás karikát zabálhatott őz-pástétommal, koccintgathatott  jóféle borokkal - valamelyik zárthelyi dolgozat helyszínén, a pórnép pedig? (az a bizonyos istenadta) - szintén nyert valahol, mert a talán már fűtetlenné silányult kuckójában nem fújta ki a százhúsz kilométeres  szél kezéből a zsíros deszkát....

A "millások" a nyughatatlan,  ismét  kormányzásra vágyók viszont nem így gondolták.  Már 15-én döntöttek, meg is hirdették: a tüntetés  két nap múlva akkor is meg lesz tartva, akkor is, ha Kolompár Orbánok, vagy egyenesen Caramel potyogna onnan fentről...  Így is lett.  Jóval kevesebben ugyan, mint az eddigi években (hiszen a Fidesz nem kispályás, a Szabad sajtó útját naná hogy felújítják éppen, a határidőt bölcsen kitolva majd a választások utánra). Így aztán Kálvin János szobra részesülhetett abban a megtiszteltetésben, hogy  az összegyűltek feje felett transzparensként olvassa az Igét (ami ugyan nem a szervezők nyelvezetén hangzik, de hát őket miért is érdekelné egyébként is? Hiszen azt nem tekercsekről olvassa, hanem könyvből). 

Én most nem térnék ki a részletes beszámolóra.  Csak úgy kutyafuttában talán...  A köreiben népszerű TGM-től megtudtuk, hogy "Üzenem a nyilasoknak: az egyetem mindenkié", az aktuális dísz-cigánytól pedig azt, hogy "amikor Szabó Albert nyilas csürhéje menetelt az utcákon, leköpték a húgomat mert kokárdát viselt".  A feminizmus éppen ügyeletes mater apenia dolorosa-ja  a nőket próbálta bekeríteni holmi szimpátia-szlogenekkel, más felszólaló a "tüntető, tüntető, mért is tüntet Ő?" c. szabad versével szórakoztatta az arra tévedt kabaré iránt fogékony kívülállókat. A frenetikus hatású eseményt, amelynek fő vonulata egyértelműen az volt: "miért is nem mi vagyunk most kormányon?" - a Kistehén zenekar fergeteges performansza zárta... 

Összegezve megtudtuk, hogy "a nyilasok egyre gonoszabbak, és ez annak a kormánynak tudható be, amelyik helyett nekünk kéne most is ülni a bársonyszékben..." Rettegés jelei most nem voltak fellelhetők, hatalmas önbizalom viszont igen, mert "egyre erősebbek lehetünk - no persze ha támogatjátok"...  A pénz-gyűjtő dobozok, és a szervezők biztonságára természetesen itt most nem a Valton-, hanem az In-Kal Security emberei vigyáztak, kellő keménységgel.

És máris odaértünk, hogy "miért is  dobozok?" Hát, kérem alássan: az egyik transzparensen ott virított, hogy Alcsútdoboz..  A másikon, Simicska  Nokiás- dobozai, míg aztán az összesen vagy nyolc különböző páros által körbehordott gyüjtő-dobozok  arra serkentették es sorok íróját, hogy erről a kartonból hajtogatott (sok esetben igen hálás bevételi vonzatú) tárgyról többes számban írjon... Amely, ráadásul valóban igen jó befektetés mindegyik felhozott példa tekintetében...

Egy tüntetés (szép?) arcai...

Így azután végezetül elmondhatjuk: Az eddigi évek túlzásaival szemben, megközelítőleg helyes számítás szerint az az egymillió most összejöhetett...  Ha másképp nem is, vegyünk kétezernyi résztvevőt, beszorítva a Kálvin térre.  Azoknak fele  csak-csak belenyúlt a családi kasszába,  és ugyebár mégse illik egy ezres alatt kezdeni...

Hát, nagyjából ennyi...

De még ne fuss el véle, nincs itt a vége:

Az aluljáró lakói bizony nem vettek részt a ricsajozáson. De, felteszem sem a dobozok tartalmából, sem máshonnan nem kaptak annyit (se), hogy legalább egyszer tisztességesen jóllakhassanak...

p. Francesco - Világ Magyarsága