Bajtársaink

Német bajtársakkal ülünk együtt és beszélgetünk. Szavaikból bizalom és lelkesedés sugárzik most is, amikor hét hete körülzárva harcolnak egy számukra idegen városért és idegen népért. De nem, mégsem idegen nekik ez a város és ez a nép, hiszen megismerték jóban és rosszban a magyarságot és megszerették a magyar lelket, magukba szívták a magyar levegőt. Bajtársaink ők a szó legszorosabb értelmében, társaink most a bajban és veszedelemben, sorstársaink a sorscsapásokban és kitartanak mellettünk a győzelemig; vagy a halálig.

Jól esik velük beszélni, mert nem csupán szövetségeseink, hanem igazi eszmetársaink is. Meggyőződéses nemzetiszocialisták, akik tisztában vannak azzal, hogy miért küzdenek és szenvednek és biztosak a győzelemben, mert bíznak Vezérükben: Hitler Adolf megígérte a segítséget, kijelentette, hogy sohasem hagyja cserben Magyarországot és a Führer ígérete bizonyosság - hangoztatják német bajtársaink. Mussolinit is kiszabadította reménytelennek látszó helyzetéből és kiszabadít bennünket is.

A német bajtársaink olyan vidékről valók, amely ma ellenséges megszállás alatt van. Nem tudják mi lett otthonuk, családjuk sorsa, hetek óta nem aludtak ágyban, csak harcolnak és tűrnek, de egyetlen pillanatra sem vesztették el hitüket, hogy a végső győzelem mégis csak az övék és a miénk lesz. Kézfogásuk a testvér kézfogása és „Heil Hitler!" köszöntésünkre kifogástalan kiejtéssel válaszolják: „Éljen Szálasi!" Két név, amely örökre egybekapcsolódott, két férfi neve, akik nemzetüket jelentik, két népet, amely ugyanazért az eszméért küzd és diadalra viszi azt minden poklokon keresztül. Nincs az a hatalom, amely erőt vehetne a mi hitünkön és kitartásunkon, nincs az az ellenség amely megtörhetné a mi ellenállásunkat, amely legyőzhetné azokat a népeket, amelyeknek ilyen fiai vannak, mint ti bajtársaink!

Köszönjük nektek, német bajtársak a testvéri szavakat és a testvéri kézfogást. Köszönjük, hogy nem fáradtatok bele a harcba és nem vesztitek el hiteteket, bár Moszkva elől jöttetek ide, Budát védeni, és ígérjük nektek, hogy mi is kitartunk, bármit is hoz a jövő, hiszen örök szégyen és gyalázat volna számunkra, ha ti lelkesebben és bátrabban harcolnátok a mi hazánk, a mi fővárosunk védelmében, mint mi.

Dobolyi Lajos 

(Budai Összetartás, 1945. február 10.)

Kitartás.hu