És itt meg is állt.  No nem a keringés motorja, hanem a józan ész.  Mert hol is van ez a felirat kőbe vésve?  A Károly körút és a Pénz utca (mert ugye a pénz neve a héber és a cigány szlengben: dohány...)  sarkán, szemben a központi zsinagógával. Központi, mert nem messzi innen a Rumbach utcában van az "ortopéd" vallásúaké, a Wesselényiből nyílóban pedig tán a haszid vagy milyen hitűeké.  Lényeg, zsidó mind, csak így még jobban meg van keverve  a nép. (vagy a kártya...)

Május negyedikétől fővárosunkban rendezik meg az utóbbi évek legnagyobb szabású, és egyben példátlan módon biztosított zsidó-találkozót.  Avatott krónikások szerint is, George Bush látogatása óta nem volt ekkora felhajtás. Már napokkal előbb a város minden pontján rendőrök cirkáltak, számon kérve tán a céltalanul lézengőktől azt is, hogy a gatyájuk milyen fokozatban nikotinos, és így tovább. Képbe került így aztán hajléktalan, utcán élő éppen úgy, mint az óvatlanul terepszínű nadrágot hordó kopaszra borotvált ifjonc is. A nyugdíjas nénikék elszámoltatásáról nincsenek információk, talán azért is, mert milyen égő dolog az, ha valakitől számon akarunk kérni valamit, és kiderül: nincs semmije...

Budapest "szívének" koszorúere: a Wesselényi utca vesztegzár alatt...

Döbbenetes élmény, a Wesselényi, Síp, és persze Pénz utcai negyed teljesen hermetikus zár alatt... Felező vonallal, kötélkordonnal lezárt úttestek, 10 méterenként egy-egy álldogáló rendőrrel, és... na persze ki tudna biztos számokat mondani a civilben, öltönyben álldogáló (ki tudja honnan eredő) biztonsági emberekről. Látni lehetett mezei járókelőnek látszó ténfergőket, náluk csak a fülükből kitekeredő átlátszó spirál árulkodott arról, hogy talán az övtáska mást is rejt, mint cigarettát, gyújtót.  A közös gajdolásra érkezőket is megvizsgálták belépés előtt a lezárt terület peremén felállított sátorban.

Ubuntu törzsfőnök is kipát húzott, most éppen celebrálni készül?

Aztán úgy este hét óra tájban begördült a ZID 001-es (miért is nem lepődöm meg a rendszámon?) fekete autó, utasát kitörő ajvék  fogadta, aztán a fejtetőt betakaró hetyke sapkák alatt nyájasan szakállasodó népek bevonultak a hagymakupola oltalma alá... Kezdetét vette ünnepélyes keretek között a nagy kongregáció...

Inkább visszatérnék pár szó erejéig arra a kődarabra, ami a sarokra lett biggyesztve.  Ugye, nem lehet véletlen, talán inkább meglepő a nyíltság (nem mindig szoktunk ehhez hozzá Közel-Kelet irányából) amivel kendőzetlenül ki lett immáron jelentve:  bizony, hogy a tényleges szíve, (mondjuk azt: központja?) fővárosunknak a Pénz utcai zsinagóga...  Erről idáig is voltak halvány sejtések, hogy ugye a pénzvilágot honnan irányítják, honnan és kik szólnak bele a valódi kormányzásba, de ez idáig (pár évvel ezelőttig) csak a háttérben volt észlelhető.  Mostanában jött el az ideje annak, hogy először sikoltozó rettegéssel a jobboldal "rémtettei" miatt, majd egyre markánsabban észlelhető nyílt agresszióval tudatják velünk azt hogy ki is lett mostanra az úr ebben a szegény, megnyomorított kis országban. 

Sokunk előtt ismeretes már az, hogy miközben Jákob rabbiék famulusai oda pofátlankodnak rendszeresen az általuk "szélső jobbosnak" dedikált radikális rendezvényekre, ők ezzel szemben a saját "élet menete" és hasonló össznépi gajdolásaikra következetesen nem engedik be a más vallásúnak, vagy urambocsá' "jobbosnak" tűnő érdeklődőket.  Pofátlanul, agresszív és szemtelen módon végezve ezt... Mostanra már, a "szegény meghurcolt" és a múlt "sérelmeiből" nyugdíjazott "vallási kisebbség" nyílt nagyhatalommá vált hazánkban, akik miatt őrületes költséget, műveleti kiadásokat sem sajnál a narancsos kaftánú kormánypárt, bevetve minden technikai és anyagi eszközt.

Miközben ugyanezen összegből vajon hány éhhalál, vagy az ellehetetlenülés szélén egyensúlyozó honfitársunk sorsát lehetne javítani? Vajon mennyi  és milyen mértékű felszereltséggel lehetne ezekből a pénzekből javítani az orvosi ellátás színvonalát? Vagy a nyomorgók "létminimumát"?  Persze hogy tudjuk ezt is. De mást nem tehetünk: keserűen nyelünk (legalább van mit) el-elnyomunk pár szitkot.  Mert nekünk csak ennyire telik...

Aztán majd eljön az idő, amikor a kordonokat el sem bontják, egy darabig még szabad a fal mellett elsurranni, ha egyenruhásba vagy "drótos fülűbe" botlanánk: "tisztelettel kérek engedély tovább haladni"  mondjuk majd, mint ahogy a zártabb intézményekben köteles ezt tenni az elítélt. Sapkát ehhez talán még nem kell majd levenni, habár...  Nem mindegy, hogy van sapkája vagy nincs a nyúlnak?

Egy utcát járó fényképész felvételei közt itt nézelődhet az érdeklődő, hogy teljesebb legyen az élvezet...

Markusovszky Tihamér - Kitartás.hu