A kormány szerint azok. Ugyanis módosították ma a szabálysértési törvényt, miszerint százötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal vagy elzárással sújthatja a bíróság azokat a hajléktalanokat, akiket fél éven belül másodszor "érnek tetten", azaz közterületen vagy utcán élnek. A módosítás december 1-jétől lép életbe. A törvénymódosítást 293 igen, és 61 ellenében szavazták meg.

Roppant nagy cinizmus szükségeltetik ahhoz, hogy valakik ezzel úgy véljék, meg van oldva a probléma. Mit kínálnak annak érdekében, megoldják a kérdést? Ez nagyjából ahhoz hasonló, mintha a drogok ellen úgy akarnánk küzdeni, hogy betiltjuk a injekciós tűt. Még látszatintézkedésnek is rossz, mert igencsak önleleplező jelleggel hat. Mert hát mi végsősoron az üzenete ennek a módosításnak? Az, hogy a hajléktalan bűnöző.

Mégis hogyan fizeti ki az az ember a bírságot, akinek nemhogy lakása, jövedelme, de valójában semmije sincs? Ha nem fizet, mehet a börtönbe. Gratulálunk, ezzel aztán tényleg meg van oldva a dolog. A hajléktalanszállók állapota katasztrófális, mindamellett túltelített már így is. S ami ott folyik, az sem kínál kiutat és visszatérést a társadalomba. Feltételeznünk kell, hogy az az ember, aki utcára került, ilyen vagy olyan okokból, saját vagy más hibájából, de lelkileg is mindenképpen megtörik. Ezzel pedig nem törődnek.

Tegyük hozzá, hogy a Jobbik is megszavazta a módosítást, mert javaslatukra belekerült az a kiegészítés, hogy csak akkor alkalmazható, ha a városi önkormányzat teljesíti a hajléktalanellátás feltételeit. Újabb képmutatás és cinizmus. Hiszen ez megint csak képlékeny: milyen feltéleknek kell megfeleni? Azoknak, amelyeknek eddig is? Ha így áll, akkor nem tartunk egy lépéssel sem előrébb.

Ez tehát Magyarország 2011-ben, ez a demokrácia. A demokrácia, melynek elidegenítehetlen velejárói a követekzők: korrupció, bűnözés, szegénység - erkölcsi és szellemi fertő. Ezt a problémát is csak gyökeres szemléletváltással lehet megoldani, egy nemzeti és szociális állam számára egy percig sem lenne kétséges, hogy hogyan kívánja felszámolni a hajléktalanságot. Kötelező érvényű közmunka programok kellenek, hiszen bőven van mit felújítani és építeni az országban, például a magyar utak minőségéről ne is szóljunk. Emellett bentlakásos szállókat kell üzemeltetni, ahol sokkal jobb körülmények uralkodnak, mint a mostaniakban.

És persze a leglényegesebb szemléletmódbeli váltásra van szükség. Az általunk elképzelt államban nem az határozza meg az ember értékét, hogy milyen munkát végez, hanem az, hogy azt hogyan, milyen minőségben teszi.

Lantos János - Kitartás.hu