Az alkohol és a drogok dolgáról írni meglehetősen problémás. Ugyanabba a mentális útakadályba ütközünk, mint a "nemek csatája" esetében. A dolog nehézsége két körülményből következik. Az egyik az, hogy egy generációnyi agymosottal van dolgunk, a szex esetében még több agymosott generációról beszélhetünk. A másik probléma, amivel szembesülünk, hogy népünk nem tud különbséget tenni az "ő" kormányaik (ellenségeink kormányai) és az általunk kívánt kormányok között. Teljes mértékben az ellenség szabályai szerint élünk, jelentéktelen és destruktív vitázni, vagy akár foglalkozni is arról, hogy mi folyik az "ő" rendszerükben.

Egyszerűen nincs semmi oka annak, hogy drogokkal, alkoholizmussal, abortusszal, homoszexualitással vagy bármi mással foglalkozzanak a kormányok Amerikában vagy a valaha volt fehér országokban. Ezek a kormányok fajunk elpusztítására hivatottak.

Valószínűleg már tudod, hogy a kormányok problémákat hoznak létre azért, hogy orvoslásukra felállíthassa a maga kis rendőrállamát, vagy, hogy a már meglévő rendőrállam jogosultsága bizonyítást nyerjen. Pontosan ez történt Amerikában.

Az FBI atyja, J. Edgar Hoover, e kijelentést tette, "Nem foglalkozunk azokkal az emberekkel, akik heroint használnak. Nem amerikaiak és nagy részben fekete gettókban élnek." A vietnámi korszakban egy kínai hadúr azt mondta, hogy Burma dzsungeljeiben kommunistákkal körülvéve a túlélés a fegyvereken múlik. A fegyverekhez pénz kell. Pénzhez pedig csak egy módon juthatott, a heroin által.

Tudva levő, hogy az amerikai kormány szervezte, továbbá támogatta is a tömeges LSD kísérleteket az amerikai lakosságon három évtizeden keresztül. Ugyan ez a bestia hagyta vietnámi hadifoglyainkat a dzsungelben rohadni a háború után, így folytatni tudta a tonnányi heroin szállítmányozásait az aranyháromszög országaiból az USA-ba.

Ez az ún. "drog elleni háború" egy út a rémálomba, melyet George Orwell 1984 című könyvében ismertet. Több, mint 1,7 millió ember van az amerikai börtönökben, a rabok 70%-át droggal kapcsolatos vádak miatt zárták be. A szám egyre csak növekszik. Ezt egyesek üzleti lehetőségként fogják fel.

Még egy árja társadalomban, ami jelen pillanatban nincs meg, sem szabad az erkölcsöt törvénybe foglalni. Az erkölcsöt a családnak, a konstruktív vallásnak és a tanító történeteknek kell a gyermekekbe nevelnie.

Ezt az eszünkbe vésve, elgondolkodhatunk azon, hogy mit akarunk családunkon belül, nemzetünkön belül, amikor újra mi irányítjuk földjeinket és végzetünk. Hadd kezdjek egy pár fogalommal. Először is a szó "árja", szanszkrit szó, jelentése "nemes egyén". Másodszor, minden szó amit kimondunk, minden tett amit végrehajtunk, példát állít valaki számára, vagy befolyásolhat valakit. Abszolút nincs semmi nemes a drogokban vagy az alkoholizálásban. Nem visz előrébb, nem segít sem téged, sem családod, sem pedig a fajod. Valójában ezek az emberek csak terhet jelentenek a családnak és a barátoknak. Mielőtt börtönbe kerültem, nem voltak ismereteim a drogokkal kapcsolatban, szóval ez egy igazi felfedezés volt számomra. Az első jelenségek közül az egyik amit észrevettem, az az önigazolás volt. A kábítószeresek teljesen ésszerűsítik azt, amit cselekszenek. Tetteiket jogosnak tartják, és sértésnek, támadásnak veszik, ha megkérdőjelezik tetteik helyességét vagy okát.

Olvasóimnak tudniuk kell, hogy az a szó, hogy "jog", jelentéssel nem bír. A hatalmasok döntik el, hogy mi áll "jogában" az erőtlennek. Meggyőződésem, hogy egy árjának sem lesz "joga" destruktív példával előljárni a jövő nemzedékének. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy rendőrségi hatalommal ruháznék fel egy központi kormányt. Sokkal inkább azt, hogy ha egy degenerált drogot akar rásózni a gyermekre, az apja kötelessége megvédeni a gyermekét a támadóval szemben, akár erőszakkal is, ha kell. Nem vagyok szakértője az agy útvesztőinek, sem pedig annak, hogy különböző speciális anyagok hogyan hatnak az agyi funkciókra, de megfigyeléseim szerint a drogok először az alany ítélőképességére és moralitására hatnak. Páran tudják folytatni eredeti munkájukat, a sportot, vagy fent tudják tartani emberi kapcsolataikat, azonban a legtöbb drogos simán hátba lőné a saját nagyanyját is.

Itt a börtönben hitelre vásárolnak, tudják, ha nem fizetnek, az életük veszélyben van. Az urinális vizsgálatoknak köszönhetően változatlanul a "lyukba" (magánzárka) kerülnek, de úgy látszik, hogy hetek vagy hónapok a magánzárkában sem rettentik el őket, nem nagy ár ez számukra pár óra "lazulásért". Időről időre látom, hogyan árulják el legjobb barátaikat csak, hogy hozzájussanak egy adaghoz. Ezt nem tudom elfogadni, de tényként kell kezelnünk.

Ezen kívül itt van ez a "feladom szindróma." Úgy gondolják, hogy mindegy mit tesznek, hiszen 20, 40, vagy akár 80 évig még bent lesznek. Elfelejtik, hogy minden cselekedetükkel hatással vannak más emberekre, olyanokra, akik esetleg hamarosan szabadulnak. A te hatásodra büszke, derék árja lesz, vagy a saját gyerekei előtt fog drogot belőni magának? A világ nem tűri az álszenteket. Nem akarhatsz egy biztonságos, erkölcsös környezetet a fehér gyermekeknek, ha azt sem tudod, hogy mit jelent a nemes szó.

A raboknak fel kell fogniuk, hogy a börtönben is tanulhatnak, képezhetik magukat, ezáltal pozitív hatással lehetnek másokra. Árjának lenni, akár a börtönben, akár azon kívül, egy örökös harc, harc azért, hogy egy értékesebb, magasabb rangú férfi, vagy nő váljék belőlük.

Az alkoholról. Egyszer egy írrel dolgoztam, aki naponta megivott majd egy liter skót whisky-t. Azután hazament, megverte a feleségét, vagy épp a hazafele vezető úton elkapták ittas vezetésért. Fel volt háborodva, amikor a gyermekét drogozáson kapta. Mit várt? A világ nem tiszteli a képmutatókat. Az apám részeg ámokfutásai alatt verte anyámat. A testvéremet hét éves korában úgy megverte, hogy beszakadtak a dobhártyái. Ezért Rogert soha nem fogadták örökbe az árvaházból, ahol én és a testvéreim kikötöttünk. A sok alkohol legalább annyira káros, mint a drogok. További tragédia, hogy egy sérült elme nem tudja kiértékelni önmagát, nem fogja fel, hogy problémái vannak.

Végül nézzünk magunkba, és brutális őszinteséggel válaszoljuk meg a kérdést, hogy mennyire nemesek cselekedeteink. Aztán emlékezz, a nemesség egyik fő tanítása a példa, a példa amit állítunk, közvetlenül a fehér gyermekeinknek, vagy azoknak, akik hatással lehetnek rájuk.

Biztosítanunk kell fajunk fennmaradását, és a fehér gyermekek jövőjét. Mert a fehér árja nők szépségének nem szabad eltűnnie a Földről.

David Lane

(fordította: K. Tamás)