Bármilyen emberi törekvés esetén a hosszan tartó siker sohasem a vak szerencse következménye. Egy világosan meghatározott célnak („X" pontról „Y" pontra jutásnak, egy ház felépítésének vagy egy üzleti ügy megszervezésének) elérése mindig három dolog eredménye. Ez a három dolog:

1. A szóban forgó problémának, a várható ellenszegülésnek és az ellenszegülés leküzdése legjobb eszközének felismerését lehetővé tevő értelmi képesség.

2. Akarat és elhatározás megtenni mindent, ami szükséges lehet a kívánt cél elérésére, tekintet nélkül az ellenszegülésre.

3. A testi eszközök, erő és bátorság a kivitelezésre, illetve végrehajtására az értelem által felfogott és az akarat által határozott tervnek, illetve harcnak.

Ha e három elem egyike hiányzik valaki tervéből, a kudarc elkerülhetetlen, a kimenetel előre megmondható.

Egy olyan ember, aki túlságosan ostoba ahhoz, hogy megértse a különféle tényezőket, amelyek szerepet játszanak abban, hogy eljusson „X" pontból „Y" pontba, ahol a két pont között egy kígyókkal, veszélyes vadállatokkal, vízzel elárasztott dzsungelen keresztül vezet az út, és nem fegyverzi fel magát fegyverekkel, térképpel, orvossággal és egyéb kellékekkel, sohasem érkezik meg az „Y" pontba, akármilyen konok is az elhatározása, és bármilyen erősek is az izmai. Egy másik ember, aki ugyanezzel az úttal próbálkozik, noha világosan felfogja a veszélyeket és fel is készül azokra, és erősek az izmai, mégsem fog megérkezni az „Y" pontba, ha olyan határozatlan és gyenge akaratú, hogy nem tart ki a küzdelemben és nem veszi igénybe könyörtelenül mindazt az erőt, amire szüksége lenne ahhoz, hogy összezúzza és megsemmisítse a vele szembeszegülő erőket. és egy harmadik ember, akinek az értelme felfogja a veszélyeket, és fel is készül azokra, és megvan az az akarata és eltökéltsége, hogy az úton a legnagyobb hősiességgel fog harcolni, de testileg törékeny és fizikailag olyan gyenge, hogy nem képes végrehajtani értelmének és akaratának parancsait, megadja magát az útjába kerülő nehézségeknek.

Ugyanez a helyzet a civilizációkkal, mint az emberek küzdelmeivel. Számos nagy civilizáció elpusztult, mert a túlélésért vívott harcban szükséges három elem közül egy vagy több hiányzott.

A civilizálatlan társadalmak általában elpusztulnak, nem annyira az erős akarat vagy a fizikai erő hiánya miatt, mint inkább azért, mert hiányzik a reális helyzet felfogásának képessége. Babonába fulladva és a tudatlanság sötétségében botladozva megsemmisítik őket az erőszakos természeti események, katasztrófák és betegségek fizikai erői, amiket a civilizáltabb társadalmak megtanultak leküzdeni.

Másrészt bizonyos civilizációk minden intellektuális teljesítményük és tudományuk ellenére igen gyakran azért pusztulnak el, mert hiányzik az akarat, csökken a vadság és a túlélésre és uralkodásra irányuló könyörtelen ösztönzés, amely eredetileg létrehozta a társadalmat. „Humanitáriusok", önzők és gyengék lettek. Fizikailag legyengültek és függővé váltak a zsoldos hadseregektől és rendőrségtől ez utóbbiaknak feladata, hogy pénzért helyettük harcoljanak. Őseiknek a becsületből, önfeláldozásból és hősiességből fakadó harci szellemét felváltotta az egyre növekvő kényelemszeretet, fényűzés és gyávaság, amelynek álarca lett a „humanizmus".

Amikor egy civilizáció a dekadenciája során eljut gyengeségének ilyen fokára, csak egy igen ritkán előforduló történelmi esemény állíthatja meg a társadalom összeomlását, mivel a dekadencia naponta világosabbá válik. Csak ha a haldokló társadalomnak még mindig van elegendő életenergiája ahhoz, hogy létrehozzon egy szellemi óriást, aki isteni erővel visszatér népének ősi hősiességéhez és képes felrázni és kivezetni a civilizációt álmának és halálának történelmi éjjeléből, haldokló népe ellenállása ellenére, amely hosszú ideje csak a békéért él és halálos álmát alussza, csakis így képes egy társadalom még egyszer felemelkedni egy időre.

A nyugati, árja civilizáció a XIX. század folyamán túljutott azon a történelmi ponton, ahol a pokol tornácára vezető úton már nincs visszatérés, ahogy ezt helyesen jegyezte meg Spengler, Chamberlain és mások is. Nem készítette-e ez elő Adolf Hitler hihetetlen, csodálatos eljöttét az utolsó lehetséges pillanatban? Nem ez volt-e az egyetlen lehetséges életút egy intelligens, fogékony, érzékeny ember számára, akit egy undorító, öngyilkosságra hajló civilizáció vett körül? Ez a világ hajlandó volt lemondani a pillanatnyi élvezetekről, mert Hitler kiutat kínált egy elzsidósodott, kannibalizált, elbutított, a dzsungelbe a „humanizmus" nevében hanyatt-homlok visszamenekülő civilizáció lélekölő realitásából.

De Adolf Hitler megjelenése a történelemben annak bizonyítéka, hogy még mindig maradt a fehér, nyugati civilizációban azon feloldozásnak és az alkotóerőnek annyi szikrája, ami talán lehetővé tesz egy újabb évezredet a fehér ember túlélése számára. Mindazonáltal ez végtelenül értékes szikra marad, és gyorsan belevész a sötétségbe, amíg az emberiség kisebbségét jelentő vékony elitréteg túlságosan önző és gyáva ahhoz, hogy értő módon meglássa, hogy mit tett Hitler, és túlságosan rövidlátó ahhoz, hogy alkalmazza a történelem leckéjét, még mielőtt mindörökre túl késő és felszítsa a Hitler által adott szikrát a bátor őseinktől alapított alkotó civilizáció lobogó lángjává.

Ami azt illeti, a dekadencia és rombolás zsidó erői által Adolf Hitlernek a civilizációért harcoló hőseire mért félelmetes büntetés annyira elbátortalanította és terrorizálta a világot, hogy meg azok is, akik képesek meglátni és megérteni az emberiséget fenyegető veszélyt, és a szabadulás útját - ahogy azt megmutatta Adolf Hitler - annyira szánalmasan ragaszkodnak életükhöz, szabadságukhoz és kényelmükhöz, hogy nem merik a fehérek túlélésének szent szikráját saját életük leheletével felszítani, pedig azt hamarosan meg kell tenni - vagy ez a szikra mindörökre kialszik.

Az árja, fehér emberiség a sötétség és felejtés szakadékában van. Lent, az örök sötétségben, a homokba szórva vannak más, jól ismert pompás civilizációk csontjai, amelyek kétségtelenül képtelenek voltak elképzelni a maguk halálát, éppen abban az időben, amikor körül voltak véve külső hatalommal és a birodalmuk nagyszerűségével. Képtelenek voltak tudatosítani az egyre növekvő gyengeség és „humanizmus" TOTÁLIS fenyegetését, képtelenek voltak szembesülni azzal; képtelenek voltak egyesíteni a TOTÁLIS akaratot, amely szükséges a halál és felejtés felé való történelmi menetelés megfordításához. Túlságosan kényelmesek, önzők, kapzsik és gyávák voltak ahhoz, hogy figyelembe vegyék azt a vékony réteget, azokat a keveseket, akiket megégettek, keresztre feszítettek, megköveztek, oroszlánok elé vetettek, vagy akiknek átadták a méregpoharat.

Ha mostantól számítva évezredek múlva lesz meg valamilyen történelem, és lesznek emberek, akik tanulják azt, a legtöbben hitetlenkedve fognak csodálkozni azon, hogy a fehér ember makacsul elutasította, hogy felhasználja a maga fölényes tudását, ismeretét és AdoIf Hitler vezetésének gondviselésszerű adományát arra, hogy megszabadítsa magát a leghihetetlenebb és legmegalázóbb szolgaságtól. Megszabadítsa magát a visszataszító, betegesen kiegyensúlyozatlan, testileg gyenge és gyáva, arrogáns, zsarnoki zsidók viszonylag kis csoportjának uralmától. A mi problémáink ma nem „amerikai" problémák, nem „angol" problémák, nem „francia", „német", „európai" vagy „afrikai" problémák - ezek minden fehér ember túlélésének problémái.

A legelemibb ész nevében kérdem: van-e jelentősége annak, hogy Bartholomew Buckingham a Temzéhez, Hans Schmidt a Rajnához, Pierre Dubois a Szajnlhoz közel, Per Olafson Stockholmban, Eric Erasmus Durban-ban, Joe Doaks Podunkben (Ohio) született, vagy mondjuk John Smith Auckland-ben (New Zealand), ahhoz a kérdéshez viszonyítva, hogy „lesznek-e a jövőben Bartholomew-k, Hansok, Pierre-ek, Eric-ek, Joe-k, vagy John-ok?"

A mi bolygónk hemzseg a színes bőrűektől, akik négyszer annyian vannak, mint a fehér emberek - és minden nép körében ezek az alsóbbrendű lények, akiket velünk „egyenlőnek mondanak", képesek elszavazni tőlünk a pénzünket, szabadságunkat, életünket, becsületünket.

A nacionalizmus és a demokrácia régimódi fogalmai alapján feltételezhető-e, hogy én, Lincoln Rockwell, nagyra becsülöm a dzsungel bizonyos legalsóbb rendű teremtményeit, gondoskodom róluk, és lojális vagyok hozzájuk, annak alapján, hogy az ő fekete anyjuk valamelyik amerikai árokban vagy szennyes szénakazalon hozta őket világra - mert ők természetesen - amerikaiak, és mi valamennyien kívülállók vagyunk „Amerika" számára?

Vagy: legyek lojális és haljak meg ezekért a szerencsétlen, szánalmas félállatokért, „amerikai polgártársaimért" a saját fajom legragyogóbb biológiai példányainak milliószámra való legyilkolása által, mert egy csoport hollywoodi zsidó arra tanít minket, hogy az amerikaiaknak gyűlölniük kell a németeket?

Vagy: egy bizonyos földrajzi hely az, amelyhez lojálisnak kell lennem, és amelyért meg kell ölnöm a saját népemet, és talán magamnak is meg kell halnom? Megáll-e ez a földrajzi lojalitás a kanadai határnál?

De talán az „amerikanizmus" az, amelyhez lojálisnak kell lennem, és amelyért háborúskodnom kell német férfiakkal, nőkkel és gyermekekkel? De amikor megvizsgálom, hogy mi az, amiről nekem azt mondják, hogy „amerikanizmus", úgy találom, hogy az elsődlegesen abból áll, hogy vessem alá alázatosan a zsidó vezetésnek a kultúrámat, hatalmamat, vallásomat, szórakozásomat és meg a szexuális életemet is.

Nem, mindez képtelenség.

Az egyedüli dolog, amihez teljesen mély meggyőződéssel lojális tudok lenni - az egyedüli lojalitás, aminek van értelme, - az én fajom, és ezért kulturális és testvéri kapcsolatban állok a saját népemmel, függetlenül attól, hogy a népemhez tartozók történetesen hol születtek! Amikor ezt a lojalitást kihívás éri, és a népem veszélyben van, szörnyűséges azt követelni, hogy gyanakodjunk egymásra csak azért, mert egy képzeletbeli földrajzi határ két oldalán állunk, és egy csoport nemzetközi zsidó sajátos felkészítésének és agitációjának hatására mi, fehér emberek menjünk gyilkolni, porrá bombázni egymást, és örökké tartó gyűlölettel legyünk egymás iránt az „amerikai demokráciáért", „a Brit Birodalomért" vagy bármi másért a világon, avagy azért, mert „kereskedelmi riválisok" vagyunk.

Én fehér ember vagyok, testvére minden más fehér embernek, és szükség esetén melléjük állok és vezetem őket a cselszövő zsidók által irányított színes népek ellen, amelyek azért szállnak harcba, hogy lemészárolják és kifosszák a fehér embereket.

De hasonlóan az első emberhez, aki a kígyóktól hemzsegő dzsungelen megy keresztül, a mi fehér „vezetőink" közül túl sokan nem fogják fel a probléma kozmikus arányait, és úgy képzelik, hogy ez olyan valami, ami megoldható az „ő" országukban, félmegoldással.

Az a nagyon kevés ember, aki látta a fehér ember helyzetének félelmetes és totálisan sürgető voltát, a mi színrelépésünk előtt megpróbált harcolni, de nem totális fegyverekkel, pedig a túlélésért vívott harc ilyeneket követelt volna.

A legjobb vezetők zöme azt képzelte, hogy a hadviselő fehér emberek kis csoportjai képzeletben létező határvonalak mögött, kis, földrajzilag meghatározott egységekben, különböző színű zászlókat bátran lengetve a küzdelmekben, képesek túlélni a poklot a többi fehér emberrel együtt, akiknek más színű zászlójuk van.

A zsidók SOHASEM követték el azt a hibát, hogy magukat komolyan osztották volna ezekbe az álságos, földrajzi alapú csoportokba. Ellenkezőleg: a zsidók - a bolsevizmusukkal, a cionizmusukkal és a keverék-fajiságot propagáló nézetükkel - MINDEN fehér embert, MINDENHOL ÉS MINDEN IDŐBEN támadnak. Ők elküldik a fekete hadseregeiket minden nemzetbe, egy minden erőt mozgósító támadásra a világ fehér elitje ellen, abszolúte nem véve figyelembe a „nemzeti" határokat, zászlókat, nyelveket és kultúrákat. E FAJI megsemmisítés nemzetközi méretű fenyegetésének ellenére az tapasztalható, hogy több millióan azok közül, akik már látják a veszélyt, „jenki imperializmusról", „Brit Birodalomról", „mocskos katolikusokról"', „erkölcstelen ateistákról", „republikánusokról", „munkáspártiakról", „átkozott jenkikről" fecsegnek az unalomig, és „az először Németország!" (második világháborús) jelszót hangoztatják stb.

Hasonlítanak a gyermekrablók és gyilkosok csőcseléke által körülvett kisgyermekekhez. Képtelenek ellenállni, mert azon civakodnak, hogy kié a legtöbb színes játékgolyó, a halálos veszély ellenére, amit átmenetileg elfelejtenek.

A mi korunk küzdelme - ha egyáltalán kell lennie valamilyen küzdelemnek - a fehér faj túléléséért folyik.

És a túlélés érdekében a fehér embernek VISSZA KELL HÓDÍTANIA a Földet, amelyet egykor elődeinek oly sok vére által meghódított és civilizált. A nemzetközi zsidóság zászlói alatt a színes tömegek azzal fenyegetnek, hogy a civilizációt visszasüllyesztik a barbárságba. AdoIf Hitler horogkeresztes zászlója alatt a fehér ember világszerte a bolygónk ura akar lenni, hogy megmentse a civilizációt.

A civilizáció elleni zsidó háború valójában világméretű, hatalmas FORRADALOM, amelynek során ők úgy intézik, hogy közülünk milliók legyilkolják egymást, ilyen csatakiáltásokkal: „Demokrácia!", „Velünk az Isten!", „Szabadságot a rabszolgáknak!", „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség!". És jelenleg a végső vérfürdőre készülnek, amelynek során azt fogjuk kiáltani: „Kapitalizmus!", és a túloldalon: „Kommunizmus!", miközben a fehér emberek két csapata egymást mészárolja le zsidók által finanszírozott H-bombákkal.

Ezen testvérgyilkos és öngyilkos háborúk során a zsidók nem rettenek vissza attól, hogy a saját testvéreik közül ezreket feláldozzanak a maguk sátáni ügyük érdekében, ahogy ezt megtették a legutóbbi gyalázatos mészárlás során az 1940-es években. A zsidók tudják azt, amit nekünk tudatosítanunk kell: ők a legnagyobb tétre játszanak, mert tudják, hogy az emberiség - az egész Föld feletti uralom -a tét. (Ők nem riadnak vissza az ilyen tétek által diktált stratégiájuk és taktikájuk elkerülhetetlen következményeitől. Ha életben akarunk maradni, akkor nekünk is rendelkeznünk kell azzal a bölcsességgel és lelki erővel, hogy szembe tudjunk nézni a helyzet halálosan komoly tényeivel, és cselekedni tudjunk KÖNYÖRTELENÜL, GYORSAN és EREDMÉNYESEN.

A zsidók majdnem megnyerték 4000 éves forradalmuk végső szakaszát - a NYÍLT világhatalmat.

Jelenleg a teljes titkos hatalom birtokában vannak, ami elegendő ahhoz, hogy manipulálni és irányítani tudják a világ összes tevékenységét, és már csak egy kis agymosás hiányzik, hogy megtörjék a tömegek akaratát, és a világhatalmukat elismert, hivatalos hatalommá tegyék. Páratlan eltökéltséggel és vasakarattal harcolták végig és nyerték meg ehhez a hihetetlen hatalomhoz vezető utat 40 évszázadon keresztül, és csak egy csoda akadályozhatja meg az ilyen fanatikus harcosoknak végső győzelmét, akármilyen tragikus és bűnösen gonosz is lenne az ilyen győzelem az emberiség számára.

Még az ateista zsidókban is - amilyen a legtöbbjük - él egy megmagyarázhatatlan hit az ősi zsidó jövendölésekben, miszerint amikor „a törvény közismertté válik Cion hegyéről" és Jeruzsálemből, az lesz a millenium a zsidók számára, és ők lesznek a birtokosai és irányítói a Földnek. Ők jelenleg Jeruzsálemben vannak, és csupán néhány háztömb hiányzik annak teljes birtoklásából! (Rockwell százados ezt 1967 előtt írta. Az 1967-es háborúban a zsidók elfoglalták a város többi részét is.)

Világméretű mámoros őrjöngést élnek át, mivel már érezhetik a teljes győzelmet, amit mi készülünk megadni nekik, és ők már készítik a győzelmi orgiát Tel-Avivban.

Ennek a kimondhatatlan fenyegetésnek küszöbén, hogy az egész világ és közülünk mindenki egy bűnöző, paranoiás csoport zsarnoki uralma alá kerül, a szűkkeblű sovinizmus, konzervativizmus és a legtöbb jobboldali vezető regionalizmusa a legnagyobb ostobaság!

Amikor a fajkeveredést propagálók, a zsidók uralkodnak, amikor a vég - történelmi méretekben - csak néhány pillanatnyi távolságban van, csak a legrövidlátóbb vezetők tarthatják a gyermekeinket továbbra is megosztva, segítség nélkül az amerikaiak, demokraták, katolikusok, németek, jenkik, ateisták, hollandok, konzervatívok, írek csoportjaiban, és még folytatni lehetne ezt a kicsinyes, siralmas felsorolást. A zsidó e csoportok mindegyikébe tartozhat - de ő ELSŐSORBAN ZSIDÓ!

Annak, aki meg akarja menteni a civilizációt - ami a fehér ember megmentésének előfeltétele -, elsőrendű feladata a fehér embert a legfelső fokban, teljesen tudatára ébreszteni annak, hogy a FAJ előtte áll minden más elkötelezettségnek.

A mi népeink lehetnek demokraták, németek, katolikusok, angolok, ha azok akarnak lenni, és ha ez megfelel céljaiknak, de ELSŐSORBAN FEHÉR EMBERNEK KELL LENNIÖK! Máskülönben a zsidó megosztottan, segítség nélkül fog minket hagyni, hogy ne legyünk tudatában faji egységünknek és erőnknek, miközben ők fanatikusan zsidókként harcolnak, amíg nincsenek túl mindenen, tekintet nélkül arra hol élnek.

A TV, a rakéták és a sugárhajtású repülőgép világa túl kicsivé vált ahhoz, hogy, a fehér emberek bármely csoportja megengedhetné magának azt az öngyilkos luxust, hogy újra egymás ellen harcoljanak a zsidók érdekében, bármilyen okkal áll is elő a propaganda.

Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy egymás ellen harcoljunk, amikor megsemmisítő erejű,, halálos támadás folyik ellenünk,véget nem érő hordák részéről, amelyeket olyan fanatikus, ördögi ellenség vezet, mint a marxista, cionista zsidó.

Annak oka, hogy a fehér ember elvesztette az oly sokáig birtokolt első helyét, az, hogy nem látta meg, vagy nem volt hajlandó meglátni problémájának szörnyűségét és sürgető jellegét. Megengedte magának, hogy milliónyi kicsiny, apróságokon civakodó csoportra szóródjék szét, miközben csaknem megsemmisítik.

A példánkban szereplő első emberhez hasonlóan nem értettük meg az út mivoltát, az akadályok természetét, és - ami a legrosszabb - nem ébredtünk annak tudatára, hogy a célunkat vagy elérjük, vagy meghalunk. Ez a cél szükségképpen az, hogy a FEHÉR EMBER LEGYEN A FÖLD URA, mivel a civilizáció egyedül az ilyen fehér uralomtól függ. Minden cél, ami ennél kisebb, éppen annyira értéktelen, mint ahogy teljesen értéktelen lenne számára tervbe venni, hogy felfüggeszti a vitaminok szedését, és akkor teljesen egészséges lesz.

Az ilyen fantasztikusan nehéz, kozmikus cél, mint a világuralom, nem érhető el szerencse folytán, sompolygással, félmegoldásokkal, imákkal, reménykedéssel, szép beszédekkel, pamfletekkel, szórványosan alkalmazott erőszakkal.

A cél, amire mi törekszünk, s amelyet el akarunk érni, nem más, mint VILÁGMÉRETŰ ELLENFORRADALOM a zsidó marxista-cionista forradalommal szemben. És a forradalmak soha, soha, SOHASEM spontán, véletlen felkelések következményei, hanem MINDIG könyörtelen, tudományos tervezés és küzdelem eredményei, amelyek a nagy társadalmi felfordulások változhatatlan törvényein alapulnak.

A vasvillák és barikádok mögött mindig ott rejtőzik a tervezők gyertyafény melletti összeesküvéseinek története - máskülönben a forradalom egy szempillantás alatt véget érne.

A mi kisszámú vezetőinkből nemcsak a cél hallatlan nagyságának tudatosítása hiányzott, hanem különösképpen hiányzott belőlük a tervezés félelmetes kötelességével való szembenézés is. Időnként a mi állítólagos vezetőink felkeltek és olyan szánalmas erőfeszítések keretében vezettek minket, amelyek arra irányultak, hogy csípjük le a tigris farkának végét, s ezek csak arra voltak jók, hogy pocsékolják állagunkat, vérünket és hősiességünket egy eredménytelen küzdelemben, amely mindig azzal végződik, hogy a vadállat összezúz minket lábának egyetlen, óriási erejű rúgásával.

A zsidó világforradalom csak egy világméretű ellenforradalommal törhető meg és verhető le!

Minden forradalmat gondosan, precízen meg kell tervezni, összhangban a tömegben való emberi viselkedést irányító vastörvényekkel. A zsidóság nemzetközi, óriási hatalmára való tekintettel egy világméretű forradalmat a világtörténelemben páratlan zsenialitással és könyörtelenséggel kell megtervezni és végrehajtani.

Egy ilyen katasztrofális társadalmi felfordulásnak, amilyen egy forradalom, legalapvetőbb törvénye: „A vértanúk vére az Egyház magja!"

Ez talán kegyetlennek és brutálisnak hangzik, de mindazonáltal igaz, hogy minél nagyobb volt a cél, annál több vérrel és könnyel járt a cél elérése. Az olyan fajta előzmény nélküli, hatalmas mozgalom, amely egyedül képes megfordítani a nyugati világ öngyilkos irányát, és megnyitni a túlélés újabb évezredét a fehér ember számára, sohasem indítható el - annál kevésbé nyerhető meg - biztonságos, fájdalommentes, könnyű úton. Még az átlagos szenvedés és vértanúság is nagyon kicsi egy olyan mozgalom számára, amelyet nekünk kell beindítanunk. A világuralomért folytatott jelenlegi halálos küzdelemmel kapcsolatban mindennek olimposzi jellegűnek kell lennie, és nem rettenhetünk vissza az olimposzi gyötrelmektől, ha remélni akarjuk a győzelmet.

A hatalmas mozgalmak mindig megkövetelik, hogy az emberek milliói áldozzák fel magukat az ügyért, az önfeláldozó odaadás szenvedélyében. És ezek az óriási embertömegek sohasem azzal a kiáltással vetették magukat a forradalom lángjaiba: „Kedvező kereskedelmi egyensúlyt!", „Állami jogokat!" stb.

Csak az emberi lélek mélyéről fakadó ALAPVETŐ késztetések képesek felemelni a lassan mozduló tömegeket a tudatlanságukkal párosuló apátiájukból az érzelmi felindulásnak olyan vad tetőfokára, amely elragadja őket egészen a forradalom dagályhullámáig. Semmi sem érinti meg úgy a tömegek alapvető érzéseit, mint a HŐSIESSÉG, és csak a legnagyobb fokú hősiesség képes megmenteni a fehér embert letargiájától és a zsidóktól való bénító félelmüktől.

És nincs más szimbólum, mint a horogkereszt, és nincs más név, mint Adolf Hitler, amely alkalmas kiváltani az üldözést és az azt követő hősiességet, amely egyedül képes egyesíteni, lángra lobbantani és belevinni a fehér embert egy zsidó-marxista-cionista-ellenes forradalom ellenállhatatlan hullámába.

Adolf Hitler eljöveteléig a világ fehér népeinek SEMMIJE SEM volt: nem volt közös ügyük, nem voltak közös hőseik, közös vértanúik, megszentelt helyszíneik, neveik és szimbólumaik. De most, miután több millió fiatal német fehér férfi hősiesen odadobta értékes életét a fehér elitért a történelem során első ízben vívott igazi küzdelemben, végre vannak véráztatta helyszíneink, szimbólumaink és vértanúink, amelyek a forradalom legelementárisabb anyagát képezik.

Az ellenség oldalán ugyanolyan értékes fehér emberek milliói, akik a kommunista-cionista zsidók ördögi céljaiért harcolnak, fogják életüket veszíteni a semmiért, hacsak nem fogadjuk el ezt a döbbenetes önfeláldozást, és nem használjuk annak biztosítására, hogy soha többé ne folyjon értékes fehér vér a zsidókért és négerekért folytatott küzdelemben.

Mindazonáltal, hihetetlen módon, ennek az önfeláldozásnak szerencsés örökösei - akik ezeket az értékes, vérrel áztatott zászlókat és szent neveket megkapják - elvetik örökségüket, mint „nem gyakorlati hasznosságút."

„Mi sohasem győzhetünk a nemzetiszocializmus és a horogkereszt nyílt támogatásával" - fejtették ki halkan ezek az urak. „A zsidók megtanították az embereket arra, hogy túlságosan gyűlöljék ezeket" - tették hozzá. „Ha mi a horogkeresztet és Hitlert túlságosan nyíltan magasztaljuk, ők minket börtönbe vetnek, vagy megölnének!" Miért nem vetették börtönbe a forradalmak MINDEN kirobbantóját, közöttük a vörös forradalom zsidó kirobbantóit is? Sőt, meg is öltek közülük egyeseket! Mi, nemzeti szocialisták félénkebbek és gyávábbak lennénk, mint a zsidó gengszterek?

Éppen azt az üldözést és vérhullatást akarják ezek a határozatlan jellemek elkerülni, ami a győzelmünk nélkülözhetetlen feltétele!

Ezek nem üres szavak. Én személyesen bizonyítottam igazságukat itt, Amerikában, a világzsidóság hatalmi központjában, ahol megvertek, börtönbe vetettek, értelmetlenül száműztek, elvesztettem drága családomat, és úgy éltem, mint egy állat. Amikor ezeket a sorokat írom, mától számítva tizenhat nap múlva, újból börtön vár rám. Ezek a dolgok kellemetlenek, sőt szívet tépők, de SZÜKSÉGSZERŰ, HOGY LEGYENEK!

A fehér emberért vívott világméretű küzdelemben parancsnoki pozícióba emelkedtem, de egy fillér nélkül, segítség nélkül, egyedülálló személyként kezdtem, mint mások, több milliónyian, egyszerűen és kizárólag azért, mert hálatelten és szeretettel emlegettem és használtam azokat az értékes neveket és szimbólumokat, amelyek a vérnek és a könnyeknek az óceánjában fürödtek - a horogkeresztet és a Führernek, - Adolf Hitlernek - nevét.

Az időleges és felszínes politikai sikerek mindig könnyűek.

Mindig egyszerűbb és gyorsabb adományokat tenni valakinek a zsebébe, mint az emberi izmokat úgy alakítani, hogy hónapról hónapra, évről évre a kabátot munkával és izzadsággal töltsék meg. Ötven éven keresztül a teljesen adományokból felépített „jobboldal" és a fehér mozgalmak egyenletesen felemelkedtek és lesüllyedtek.

Az anyaságnak, az erénynek, a hazafiságnak stb. támogatásával, és az ilyen szervezetek igazi céljai (amely szükségképpen az emberiség kommunista-cionista ellenségeinek kiküszöbölése) brutális megvallásának elkerülésével az ijedős „hazafiak", „konzervatívok", sőt néhány „makacs" antiszemita nagyszámú nyája megkaparintható lenne. De ezek az emberek nem vonzódnak az olyan mozgalomhoz, amelynek tagjai annyira el vannak telve forradalmi buzgósággal, hogy aligha lehetne őket visszatartani attól, hogy megtámadják megkínzóikat az utcán.

Inkább a „hazafias" társasághoz csatlakoznak, megnyugtatni bűnös lelkiismeretüket azzal, hogy a zsidók árulása és terrorja ellen küzdelmet színlelnek „okos földalatti módszerekkel". Ők a zsidók és négerek zsarnoksága miatt felgyülemlett frusztrációjuktól megkönnyítik magukat hetenként egyszer egy (természetesen privát lakáson tartott) gyűlésen, és azután sietnek boldogan haza egy újabb hétre, amelyet a profitok, a pártok és a TV töltenek ki.

Az ilyen öntelt egerek megborzadnak, amikor azt javasolják nekik, hogy talán osztogathatnának pamfleteket az utcán, vagy korlátozhatnák néhány gyalázatos példáját a zsidó-kommunista arroganciának. S ha valaki leleplezi nemcsak a zsidókat, hogy mik is ők valójában, hanem ezeket, a politikai semmittevőket is, akik elszívják a támogatást és az igazi harci energiát akkor, ezek a hősök feleletül azt ordítozzák, hogy valaki agent provocateur, aki azért dolgozik, hogy őket keresztre feszítsék, mint egy náci csoportot, amelyek máskülönben lehetnének is, ha nem lenne a visszataszító gyávaságuk.

Nem az a feladata a világméretű zsidóellenes forradalomnak, hogy magához vonzza és megszervezze ezeket a megvetésre méltó alattomos, gyáva embereket, hanem az, hogy eltávolítsa őket az útból, és oda helyezze őket, ahol nem tudják megfosztani a Mozgalmat a kicsiny támogatottságától olyan haszontalan „projektek" érdekében, amelyeken ők éveken át dolgoztak.

Semmi sem teljesíti ezt a feladatot úgy, mint a horogkereszt. A politikai hiénák, nyerészkedők, prostituáltak és gyávák úgy menekülnek (lábuk között a farkukkal) ettől a horogkereszttől, mint az ördög a szenteltvíztől.

Másfelől a horogkeresztnek ellenállhatatlan vonzereje van azokra a bátor, vakmerő, vagány, harcos fiatalokra, akikre szükségünk van. Amerikában legtöbbjük egyszerűen négergyűlölő, a fehér ember tiszta faji ösztöne miatt. Amikor megtudják, hogy a zsidóknak része van a visszataszító néger-szituációban, pillanatok alatt nácikká válnak. Azután csak hónapok munkája, hogy megértsék a mélyebb jelentést, az idealizmust, a Mozgalom igazi céljait.

De ezen előnyöknél még fontosabb, hogy a véráztatta horogkeresztnek természetfeletti hatása van a zsidókra! Pedig az végül is csupán néhány fekete vonal - de kiemeli a zsidókat a szokásos alattomosságukból és szédítő lelkivilágukból, és hisztérikussá teszi, megbolondítja őket. Számukra a horogkereszt nemcsak vonalakat jelent, hanem a könyörtelen feltárás rettenetes fenyegetését, gyors igazságszolgáltatást és félelmetes bosszút, amelyre a bűnös lelkiismeretük szerint bőven rászolgáltak. Ez olyan, mint a villamosszék képe egy üldözött gyilkos számára.
Egy higgadt, számítgató zsidó a legveszélyesebb vadállat a Földön. Az ördögi, elferdült, de ragyogó értelmével csaknem mindenki máson uralkodik. De a hisztérikus, kiabáló zsidó, akit kihoz sodrából a gyűlölete és a bűneiért kijáró büntetés félelme, védtelen nyomorult a jól számító nemzetiszocialista kezében.

Mi ezt ismételten kipróbáltuk. A Zsidó Tanácsok dollármilliókat költöttek arra, hogy terjesszék a zsidók között: ne vegyenek figyelembe minket. De a kis bűnösök hordái képtelenek erre! Amikor látják a horogkeresztet, hallják, hogy mi dicsérjük Adolf Hitlert, üvöltöző gettó-zsidókká válnak, akiket örökre felfuvalkodottá tettek a győzelmeik az utolsó percben, az esztelen gyűlöletük is bosszúállásuk által.

Az eredmény egy politikai mozgalom éltető eleme: a nyilvánosság! Annak ellenére, hogy a zsidó uralkodik az egész médián, a horogkereszt bemutatása és a nemzetiszocialisták sem rejthetők el a csalásuk felfedése nélkül. Bizonyosan betilthatják az újságokat. De akkor túl sok ember ébred tudatára a sajtó elnyomásának és a cenzúrának. És ha a fiatal Mozgalom ki tudja erőszakolni a létezése közzétételét a nagy országos TV-hálózatokban, magazinokban, a sajtóban stb., ez trombitajelként szolgál a frusztrált milliók számára, akik egy ilyen mozgalomra várnak. Csakis így tudunk kapcsolatba lépni ezekkel az egész világon, akik korábban egyetlen „hazafias" társaságnak sem voltak a tagjai, de nem tudtak ellenállni az Amerikai Nemzetiszocialista Pártnak és a Nemzetiszocialisták Világszövetségének. (NB. A Commander hivatalosan megváltoztatta a szervezetének nevét az utolsó országos konferencián, 1967 júniusában. Az új név: Nemzetiszocialista Fehér Emberek Pártja.)

A horogkereszt és Hitler, amelyek távolról sem malomkövek, ténylegesen választ adnak a jobboldal örök problémájára: a pénzre! Amikor nincs pénzetek papírra, terembérletre stb. - ahogy a mi oldalunknak soha nincs pénze -, még mindig kimehettek az utcára, menetelhettek, osztogathatjátok a házilag készült röpcédulákat. Ez nem kerül semmibe. A zsidók vadul jönnek, támadnak, és akkor ingyen reklámot csinál rólatok a zsidó TV, sajtó stb. Természetesen véresre verhetnek, és börtönbe is csukhatnak benneteket. De ez kis ár a meglepő eredményekért.

A nyílt nemzetiszocialista fellépésnek az ingyenes nyilvánosság mellett olyan előnye is van, hogy ez a merészség vonzó hatást gyakorol azokra a harcos fiatalemberekre, akikre szükségetek van, meg ha semmit sem tudnak az ügy politikai vonatkozásáról, és nem is sokat törődnek vele. Ők a puszta merészséget és bátorságot csodálják. Később, amikor már kicsit jobban megismerik a tényeket, harcolni fognak az eszményekért és a fehér emberekért. De addig a szólásszabadságotoknak ezen értékes támogatói csupán a mulatság kedvéért harcolnak.

Mindenekelőtt a horogkereszt meg fog szabadítani titeket a jobboldal alapvető tévedésétől - attól, hogy az „édes" ész megváltoztatja a világot, és megszabadít minket a zsidó zsarnokoktól.

Az ész még mindig csecsemő az emberi ügyekben, értékes és ritka fejlettségi foka található a homo sapiens törpe kisebbségének mutációs agyában. És meg azon kevesek is, akik képesek az eredeti, független gondolkodásra, majdnem teljesen képtelenek arra, hogy az ész követelményei szerint cselekedjenek. Ez az egyik oka annak, hogy közülük oly sokan végzik sikertelenül a világban, amely nem értékeli őket és az értelmüket.

Az erőszak, hatalom, erő az, ami uralja a világot, a folyók apályától-dagályától a szomszéd azon döntéséig, hogy csatlakozik-e a Rotary-hoz.

Az embereknek csupán elhanyagolható töredéke változtatja meg gondolkodását azért, mert meggyőzte egy magasabb rendű érv. A túlnyomó többség - beleértve a mai „értelmiségieket" - is csak azért változtatja meg a véleményét, hogy alkalmazkodjon. Más szóval a túlnyomó többség mindig rábólint a legerősebb véleményre, amely jutalmazással jár, és amelyet nem büntetnek.

A jobboldali megvizsgálja érveit és a tényeket, és úgy találja, hogy azok igazak és jók - mint ahogy lehet, hogy azok. Azután megsértődik, amikor az ostoba szomszédok nem értékelik az érvek helyességét, és valószínűleg kiutasítják a házból, mert „gyűlöletet" hirdet. De ez a dolgok szokásos menete. Az egyszerű emberek azt a véleményt fogadják el, ami a legnagyobb erőt és a hatalmi akaratot mutatja. Ők teljesen, reménytelenül nőiesek az ész megközelítésében, és mindig olyanok. Mindig előnyben részesítik az erőt a „helyességgel" szemben.

Amikor ők nemet mondanak a horogkeresztre és a nemzetiszocializmusra, akkor csak az örök női nemet mondják ki, de ennek az a jelentése: „Ha elfogadod az általam ki-mondott nemet, akkor gyenge vagy, és nincs jogod a kegyeimre. Lássuk, van-e annyi férfiasság és erő benned, hogy, eléred-e, hogy igent mondjak?"

Ők azért gyűlölnek most minket, mert gyengék és hatalom nélküliek vagyunk. A világ összes érve sem győzi meg őket sohasem, hogy szeressenek minket, és szeressék az eszméinket valamilyen álruhában, még ha cukorbevonattal kínáljuk is azokat, amíg meg nem parancsoljuk nekik, hogy tiszteljenek és csodáljanak minket akaratunk, bátorságunk és erőnk miatt.

Amilyen ostobák, olyan tisztán megérzik az ösztöneik az erőt, és a nemzetiszocialista eszméknek a „hazafias ligák" és más csoportok álarcban való felkínálása nagyon visszataszító számukra, mivel az a gyávaság és alattomosság cselekedete.

Pokolba az alattomos megközelítésekkel! Ugyanolyan üldözötté tesznek minket, mint az egyenes, nyílt megközelítés, és szomorú, gyászos kudarcra ítélnek minden alkalommal. Ha a fehér emberek közül mi vagyunk az utolsók, akik meghódítják a világot, ha végül megsemmisít minket egy sereg patkány, akkor legalább úgy nézzünk szembe fajunk halálával, ahogy őseink tették - mint férfiak. Ne kérjünk térden állva kegyelmet a patkányok között, és ne színleljük azt, hogy mi magunk is patkányok vagyunk!

Álljunk úgy a történelem vérpadjára - ha fel kell, hogy akasszanak -, mint Nürnberg mártírjai, emelkedetten és büszkén! Oly édes lenne az élet, oly kényelmes, oly értékes, oly szent, egy állás egy zsidó irodaházban, hogy félnénk megragadni Adolf Hitler hatalmas kezét, amely elér hozzánk a dicsőséges múltunkból?

Ismét: pokolba az alattomossággal és a biztonság keresésével!

A zsidók sajátsága alattomosnak és ravasznak lenni! A mi népünk szelleme mindig vidám, erős, egyenes, bátor, lángolóan hősies volt! Amikor a zsidók a gazdasági terrorizmusukkal, börtöneikkel, verőlegényeikkel, hóhéraikkal megfélemlítették a fehér embert, és az letette furkósbotját, és arra lett késztetve, hogy színleléssel próbáljon kikerülni a zsidó zsarnokság alól, a zsidók teljesen kiherélték az egykor oly erős fehér embert; becstelenségre és vereségre ítélték. A fehér ember sohasem győzhet színleléssel!

Az északi civilizáció hajnalán kevesebb faj alázkodott meg a kezdetleges kunyhójában, és kevesebben imádkozták: „Uram, szabadíts meg az észak férfiainak haragjától!" Ez a fajta ember építette a nyugati civilizációt. Ha jelenleg a civilizációt meg kell szabadítani a degenerált zsidók tömegétől, kannibál bűnsegédeiktől és elmondhatatlanul elferdült liberális banditáiktól, ez a fajta ember lesz az, aki megszabadítja, a színlelő ember soha!

Fehér ember! Ugyanaz a vér folyik ereidben, mint hatalmas őseidnek! Adolf Hitler hatalmas alakja kinyújtja hatalmas kezét, hogy felemeljen téged a világhódító hatalomra!

Elég sokáig megalkudtál a törpék előtt! Most emelkedjél fel! Szállj szembe a lábadon lévő patkányokkal és férgekkel! Éreztesd velük a lábad ujját és cipőd sarkát! Taposd el őket!

Te aludtál. Amikor felkelsz és felállsz a tömegek még egyszer látni fogják, hogy néz le az ERŐ embere, szeretni fognak, ahogy most azt képzelik, hogy gyűlölnek. A nemzetiszocializmusnak Adolf Hitler által csiholt szikrájával, amely a lelkedben él, legyőzhetetlen vagy!

E jelben győzni fogsz!

A horogkereszt jegyében hódítani fogsz! 

Fogj kezet Amerika, Anglia, Izland, Dánia és más fehér országok hőseivel, akik felemelték a szent horogkeresztes zászlót, és vérükkel védték azt. Ez a zászló felemelkedett Berlin hamujából, és sohasem fogják újra leereszteni. Állj velünk együtt Adolf Hitler és a fehér faj oltára elé, és ígérd meg, hogy életedet (hozzánk hasonlóan) arra szánod, hogy elviszed a fehér civilizációt még egyszer a világba!

Tanítsuk meg az árulókat, a patkányokat és a törpéket még egyszer a kunyhójukban megalázkodni és ezt imádkozni: „Uram, szabadíts meg az észak férfiainak a haragjától!"

George Lincoln Rockwell

Szittyakürt 2007. október
(Fordította: Tudós - Takács János)

Kitartás.hu kommentár: A szerző, mikor ezt a cikkét írta, nem találkozhatott azzal a jelenséggel, amit itt, Európában lépten-nyomon tapasztalunk, ti. a jelképek betiltására kidolgozott büntetőjogi gyakorlattal. Éppen ezért a cikknek a horogkeresztre utaló részeit nem vehetjük szó szerint, de megfeleltethetjük ezeket a nemzetiszocialista korszellem, és a hungarizmus tanainak megvallásának ugyanúgy, mint pl. Hitler, vagy Szálasi nevének felvállalásának is, mint élő szimbólumokénak.