Reggel, mikor álmos fejjel az ipari parkba tartó munkásbuszra léptem, bevallom, kissé elmerengve néztem magam elé: az ébredező, téli, ködös Szolnokot figyeltem. Egy kőműves ismerősöm azonban észrevett, köszöntünk, majd mellém ült és beszélgetésbe elegyedtünk. Találkoztunk már a munkahelyemen, és ott volt időnk eszmét cserélni, társadalmi kérdésekről, a szociális nyomorról, egyebekről.

Most arról beszélt, milyen körülmények között végezte a múlt héten a munkáját, hogy fűtetlen alagsorban dolgozván, a nap végére annyira átfagyott, hogy szabályszerűen reszketett a lába. Ráadásul még egy órát kellett várnia, átázott nadrágban a mínusz fokokban, míg érte jött a munkáltató cég. Ezek után pedig betondarabokat kellett flexelnie másnap, és a betonpor ebbe a taknyos, nedves időben olyannyira beleállt a nadrágjába, hogy gyakorlatilag a nadrág térdtől leszakadt, a ruha tönkrement. Talán mondanom sem kell, hogy a munkáltató nem biztosított ezután új munkaruhát, neki önerőből kellett azt pótolnia. A térdeit fájlalta, pedig munkás testvérem alig negyvenéves. Rákérdeztem a bérére: gyakorlatilag 80 ezer forint körül kap kézhez - ha sok munka van, talán egy "tízessel" többet - ezért 12-14 órákat is dolgozik.

Miközben beszélgettünk, nem tagadom, eszembe jutottak hazám közállapotai. Eszembe jutott az új szja-változtatás, mely ehhez a derék magyar emberhez hasonlóan magyar emberek százezreit hozza nehéz helyzetbe, azokat, akik a munkásosztályt képviselik. Azt a munkásosztályt, mely lenézve gürcöl a megélhetés emberi minimumának szintjén.

Azon százezrek, talán milliók sorsa jutott eszembe, akiket ma nem képvisel senki, egyedül csak a Hungarista Mozgalom.

Ám igaz, hogy harcunkban, melyet a nemzet minden osztályáért, köztük a munkásosztály széles tömegeiért vívunk, még igen gyengék vagyunk.

Meg kell szólítanunk munkás testvéreinket, el kell mondanunk nekik, mit kínál számukra a hungarista eszme!

Meg kell tudniuk, hogy a hungarizmus szerint minden magyar embernek természetes joga van az élelemre, ruházatra, lakásra és a művelődés eszközeire. Ezek olyan jogok, melyeket ma a munkásrétegek e liberális demokrata moslék-rendszerben nem kaphatnak meg!

Volt egy Birodalom, ahol nem csak frázis-puffogatásként használták a szociális kérdés megoldását...

A hungarizmus ezért testvéri szövetséget ajánl minden dolgozónak, egy olyan rendszer megteremtését akarja, melyben érvényesül a nemzetnek az a joga, melynek alapján kötelességévé teszi az állam minden polgárnak, hogy a nemzeti javak termelésében közvetlenül, vagy közvetve részt vegyen.

Aki nem dolgozik, ne is egyék! De aki dolgozik a nemzetért, vérét-verejtékét hullajtja, azt a hungarista magyar állam nem hagyja magára!

Munkás testvérem!

Csatlakozz nemzeti, szocialista közösségünkhöz, hogy együtt vívjuk ki a Téged és minden magyart megillető jogokat!

Ez volt az egyetlen tanácsom barátom számára.

Mert meggyőződésem, hogy amennyiben munkás testvéreink végre megértik, hogy valójában kik állnak mellettük igazából, kik azok, akik nem kihasználni, hanem segíteni akarják őket, akkor hamarosan tömegek állnak majd a hungarizmus mögött. Akiket természetesen fel kell még világosítanunk a sok zsidó hazugságról, melyet Mozgalmunkra és Vezetőnkre szórtak, de az első lépés a testvéri kar kinyújtása kell, hogy legyen. Ugyanis elhagyott és árva a mi népünk, várja a jó szót és a segítő kart.

Testvér! Állj közénk!

Enkidu - Kitartás.hu