Az elmúlt napokban Mihail Boriszovics Hodorkovszkij szabadon bocsájtásától hangos a média. Orosz üzletemberként aposztrofálják, valójában - nyílt titok - zsidó származású. Karrierjét a Komszomolban kezdte. Az 1990-es években a jelcini „családba” tartozó oligarcha. 1992–1993 között energetikai és üzemanyagügyi miniszter, majd a Jukosz olajipari vállalat főrészvényese volt 1993-tól 2005-ig. 2003 októberében letartóztatták, majd 2005 májusában nyolc év szabadságveszésre ítélték pénzmosásért, sikkasztásért és csalásért. Tudni érdemes, nem ő volt az egyetlen, akinek arcára fagyott a mosoly Vlagyimir Putyin hatalomra kerülését követően. Idézzük fel, mi zajlódott le Oroszországban pár évvel ezelőtt. Hodorkovszkij akkoriban Oroszország leggazdagabb emberének számított, világviszonylatban pedig a 16. helyen állt. 

Hodorkovszkij mellett ragadjunk ki két nevet, mint emblematikus figurákat, kiket hűvösre tettek, vagy legalábbis kikapcsoltak az orosz politikából, közéletből és gazdaságból. Borisz Berezovszkij és Vlagyimir Guszinszkij. Nekik több eszük volt, még idejében olajra léptek, elhagyták Oroszországot. Mi a közös a három személyben? Higgyék el, nem a paranoia szülte válaszról van szó, de kétségtelen tény; mindhárom zsidó. Guszinszkij történetesen az oroszországi zsidó kongresszus elnöke volt. Mindezekből kiindulva megjegyezhetjük, ha Putyint nem is vezérelte semminemű antiszemita motiváció (ami valószínűleg így is volt), akkor is zsidókkal találta magát szembe, és kivívta a világzsidóság némi rosszallását. Arról már nem ő tehet, hogy történetesen ezek a figurák a világ minden pontján zsidók.

S mint ismeretes, Putyin közkegyelmet gyakorolt az egyik ilyesféle alaknak. Sokáig nem habozott, meg sem állt Németországig, mely sajnos manapság tárt karokkal várja a hasonszőrűeket. Köszönetet sem az amnesztiát hirdető orosz elnöknek, hanem Angela Merkel német kancellárnak mondott. Lehet rajta vitatkozni, hogy hiba volt-e vagy sem szabadon engedni. Sokan feltételezik, Putyin némi engedékenységet akart mutatni a világ közvéleménye felé, esetleg nagyvonalúsága okán az őt folyamatosan kritizálók (emberi jogok és miegymás) elhalkulását várja. Meglátásom szerint ez algiha fog bekövetkezni. Azonban a világpolitikában ha van valaki, akkor ő az, kire ráillenek a következő jelzők; sakkjátékos és stratéga. Magyarul tudja, mit és miért tesz. Vélhetően Hodorovszkij nem sok vizet fog már zavarni, de Oroszországba sem fog már huzamosabb ideig visszatérni.

De senki nem tette fel a kérdést itthon: mi van a magyar hodorkovszkijokkal, guszinszkijokkal, berezovszkijokkal...? Mert bizony százával élnek és virulnak, köszönik szépen, senki nem veszélyezteti nemhogy személyi szabadságukat, de üzelmeiket sem. Nem kizárólag az üzleti életben vagy a politikában, de a kulturális életben is. Elég a hétvégi, a Nemzeti Színházban leadott Vidnyánszky darabra gondolnunk, az ember észre sem venné - ha nem mondanák -, hogy már leváltották Alföldit... Mikor lesz Magyarország élén olyan ember, aki hozzá mer nyúlni ezekhez?

Lantos János - Kitartás.net