Talán mondanunk sem kell, hogy mindez mennyire idegen az európai államok gyakorlatától, ha veszélyeztetett (vagy csak igen szegény országban élő) kisebbségekről van szó olyan országokban, ahol fehérek adják az államalkotó nemzetet. Hadd utaljunk például a svábok, és még inkább a szászok újranémetesítésére - mindenki emlékszik még arra, hogy az NSZK „fejpénzt” fizetett a román államnak az erdélyi szászokért, hogy kimentse őket Ceausescu rémállamából. De, utalhatunk arra is, hogy közvetlenül a Szovjetunió megszűnése után a finnek befogadták a hozzájuk igen közel álló, Leningrádtól délre-délnyugatra, Észtországtól keletre élő inkerieket. Akkor a vérség döntött, és az, hogy se Ceau Romániájában, se az akkori Oroszországban nem voltak túl jók az életkörülmények, az esetleges üldöztetésről nem is beszélve.

Dél-Afrika búrjai esetében viszont más a helyzet. Ők a „bűnös nép”, akiknek egyetlen „bűnjük” az, hogy azt csinálták a niggerekkel, amit még 10-20 évvel előttük, egészen a 60-as évek végéig, az amerikaiak is. (Aztán voltak olyan barmok, hogy jogokat adtak nekik – alá is írták azzal a halálos ítéletüket.) Az amerikaiaknak ma már senki sem rója fel a négerek kirekesztését, a rabszolgatartást. A búrok esetében viszont, úgy tűnik, nincs bocsánat.

Az is figyelmet érdemel, hogy Hollandia csőstül fogadja be Európa (cigányok melletti) szemetét, a muzulmánokat. Érdekes, nekik le szabad telepedni az országban, még úgy is, hogy csak elenyésző kisebbségük integrálódik és hajt bármiféle hasznot befogadó országának. A világéletükben szorgalmas, tisztességes búroknak viszont, akik nemzetgazdaságilag is nagyságrendekkel hasznosabbak lennének (mivel dolgoznának, és nem a segílyeken élősködnének, bűnöznének meg tucatjával gyártanák a militáns mozlim-utánpótlást) a holland állam számára, tilosat mutatnak.

A hollandok ezzel a saját sírjukat is ássák. Nem csoda, hogy olyan káprázatosan megerősödött (9 parlamenti helyről 24-re) ott is a szélsőjobb – egyre több hollandnak lett elege a bűnöző, munkakerülő, segílyes, militáns muzulmánokból, meg az idióta holland bevándorlási politikából. Látható hát fény az alagút végén – már csak abban kell bízni, hogy akkor kerül hatalomra ott a szélsőjobb, amikor még menthető a helyzet, és nem válik valóra a 2029. Európáját bemutató, kötelezően megnézendő anti-utópia.

Az eredeti cikk: 
Rasszista indulatoktól forr Dél-Afrika levegője

Holland földre térnének vissza egykori búr telepesek leszármazottai, mondván, a még kitartó fehér bőrű lakosság egyre több támadásnak van kitéve a Dél-afrikai Köztársaságban. A faji feszültségek újbóli lángra lobbantásához egy aprócska szikra is elegendő az országban, ahol éppen a közelmúltban gyilkolták meg a fehérek felsőbbrendűségét hirdető szélsőjobbosok vezéralakját.

Petíciót intézett a holland kormányhoz a rasszizmus és az egyre növekvő bűnözés miatt nyugtalankodó búrok egy csoportja. Állampolgárságot és letelepedési engedélyt kérnek attól az országtól, ahonnan előd jeik kivándoroltak a fekete kontinensre mintegy háromszáz évvel ezelőtt. Az afrikánerek (más néven búrok, a dél-afrikai holland telepesek leszármazottai) a leszármazás jogcímén (ius sanguinis, azaz a vérségi elv alapján) szeretnének visszatérni – szavaikkal élve – „eredeti hazájukba”. A Jog a visszatéréshez elnevezésű kampányt irányító Lara Johnstone meglátása szerint a Dél-afrikai Köztársaság nemsokára Zimbabwe nyomdokaiba lép, ahol is a gazdasági és társadalmi összeomlás nehezét a fehér lakosság viszi a hátán. „Fogalmam sincs, ez mikor következik be, öt, talán tíz éven belül”– mondta Johnstone, s ehhez kapcsolódóan Malema precedensértékű esetét említette. (Julius Malemát, a kormányzó Afrikai Nemzeti Kongresszus [ANC] ifjúsági vezetőjét a kö zelmúltban ítélték pénzbírságra, amiért nyilvánosság előtt elénekelte az Öld a búrt! című dalt.)

A mozgalom kiötlőjének, mint mondta, személy szerint semmi prob lémája nincs a feketékkel, tizenhárom évig egy afroamerikai felesége volt. „Az erőszakos bűnözőkkel azonban – akik mobiltelefonért képesek embereket ölni – nem tudok közösséget vállalni” – jelentette ki. A búr telepesek leszármazottainak egy csoportja azért keres most egyfajta vészkijáratot, mert a szélsőjobbos Afrikaner Weerstandsbeweging (AWB, Afrikáner Ellenállási Mozgalom) vezéralakjának meggyilkolása óta egyre több fehér bőrűt támadnak meg. Eugene Terre’Blanche-t április elején két munkása verte agyon saját farmján. A fehérek felsőbbrendűségét hirdető szélsőséges (Értsd: a saját véreiért következetesen kiálló - Kuruc.info) vezető a nyolcvanas években vált különösen aktívvá, akkoriban különálló fehér Dél-Afrikát szeretett volna létrehozni. Ő alapította 1973-ban a ma is működő AWB-t, amely számos merényletet követett el Dél-Afrikában, hogy megakadályozza a feketéket hátrányosan megkülönböztető apartheid rendszer felszámolását.

Terre’Blanche halála után a rendőrség és a pártok is nyugalomra intettek. Jacob Zuma dél-afrikai elnök arra szólította fel az embereket, hogy ne használják ki ezt az esetet, és ne keressenek faji indítékot a gyilkosság mögött. A főbb pártok vezetői is óvatos közleményeket adtak ki. Helen Zille, Nyugat-Fokföld tartomány kormányzója, a Demokratikus Szövetség nevű liberális párt vezetője attól tart, hogy Terre’Blanche meggyilkolása lángra lobbantja a faji feszültséget. Arra kért minden politikai vezetőt, hogy közös felhívásban szólítsanak fel a nyugalomra, és utasítsák el a gyűlöletbeszédet.

A brit The Daily Telegraph ugyanakkor arról számolt be, hogy a Terre’Blanche temetésén megjelent több ezer ember a Die Sternt, az apartheid korszak nemzeti himnuszát énekelte el a szertartás végén. Az AWB egyébként politikai indíttatásúnak tartja a vezető meggyilkolását, és a búrok meggyilkolására felszólító dallal hozta kapcsolatba.

Johnstone saját Facebook-oldalán a holland állampolgárság igénylésének mikéntjéről is tájékoztatja az érdeklődőket, ám erre holland hivatalnokok és elemzők szerint gyakorlatilag semmi esélyük. (Kuruc.info: no comment!) Az ötletgazda levélben folyamodott a fokvárosi holland nagykövetséghez, a holland királyi családhoz és a holland parlament több magas rangú tagjához – többek között a nyíltan hangoztatott iszlámellenes nézeteiről ismert Geert Wilders holland parlamenti képviselőhöz is. (A 46 éves szélsőjobboldali politikusnak iszlámellenes kijelentései miatt kell bíróság elé állnia gyűlöletkeltés vádjával. Ha az októberben kezdődő tárgyaláson bűnösnek találják, akár egy év börtönt is kaphat.)

A jobboldali Megújult Politikai Párt (Staatkundig Gereformeerde Partij – SGP) elnöke a mozgalom vezetőjének válaszolva kifejtette, hogy nagy probléma a Dél-Afrikában élő fehérek elleni erőszak. Ha pedig ők a célpon tok, Hollandiának menedékkérőkként kellene kezelnie őket. Kees van der Staaij szerint az ország különleges felelősséggel viseltetik a holland származású afrikánerekért, akik, ha nem érzik biztonságban magukat saját hazájukban, és ezért náluk szeretnének letelepedni, Amszterdamnak nyitott hozzáállást tanúsítva kellene megfontolni kéréseiket.

Menekültjogi státust kapott:a kanadai hatóságok tavaly elfogadták annak a dél-afrikai férfinak a menekültjogi kérelmét, aki hazájából a feketék rasszista támadásai elől menekült el. A Times beszámolója szerint egy fehér bőrű dél-afrikai férfi menekültstátust kapott Kanadában, miután sikeresen bizonyította, hogy a bőre színe miatt életveszélyben lenne, ha hazatérne Dél-Afrikába. Bradon Huntley, aki korábban Fokvárosban élt, azt állította a kanadai bevándorlási szerveknek, hogy több ízben megtámadták fekete dél-afri­kaiak, akik eközben fehér kutyának és telepesnek nevezték. Mind a dél-afrikai kormány, mind az Afrikai Nemzeti Kongresszus élesen bírálta Kanada döntését, és azt rasszistának tartja, mondván, a negatív sztereotípiákat erősíti, miszerint a feketék támadják meg a fehéreket, holott mindenkit ugyanúgy sújt a bűnözés. (Tehát hiába a statisztikai adatok, mely szerint közel százszorosan többször támadnak meg feketék fehéreket mint viszont, ennek ellenére súlykolják a világ liberálisai, hogy "mindenkit ugyanúgy sújt a bűnözés" - Kuruc.info)Az amszterdami egyetem bevándorlással és kisebbségi ügyekkel foglalkozó egyik professzora arról beszélt, nem sok esélyt lát arra, hogy a kezdeményezés sikerrel járjon. „Valószínűtlennek tartom, hogy a kormány azért akarna változtatni bizonyos szabályozásokon, hogy a búr telepesek leszármazottainak kedvezzen. Külföldi állampolgárokként, megfelelő módon kezeljük őket. Ezek a kérések teljesen irrelevánsak” – mondta a szakértő. Szerinte az afrikánerek kedvéért sem fognak kivételt tenni, különös tekintettel arra, hogy bevándorlási kérdésekben Hollandia meglehetősen szigorú szabályozást követ. Lara Johnstone mozgalmát, kéréseit a holland kormány eddig hivatalosan nem kommentálta. Nemzetközi szankciók és nyomásgyakorlások, valamint a fehér kormány elleni tiltakozások, felkelések és az egyre fokozódó erőszak vezettek el az apartheid bukásához. 1994. április 7-én a dél-afrikaiak az urnákhoz járultak, hogy a beígért jobb jövőről szavazzanak. (A választások demokratikus voltában kételkedő afrikánerekkel beszélgetve akkoriban olyan véleményeket is hallottunk, hogy a szavazás előtt többhetes kiképzést tartottak a fekete lakosságnak arról, hogy egyáltalán mi is az, és hogyan tegyenek egy ikszet választottjuk neve mellé. Ők egyébként úgy látják, az apartheidet 1994-ben felváltó újdonsült politikai elit hihetetlen gyorsasággal vitte csődbe az addig jól működő gazdasági rendszert, mivel a fehér kormány idején érvényben levő nemzetközi szankciók következtében az ország rá volt kényszerítve arra, hogy minél több dolgot maga termeljen és állítson elő.) Az apartheid vége óta rengeteg fehér hagyta el a Dél-afrikai Köztársaság területét a rasszista támadásoktól való félelmében. Sokuk menekült Ausztráliába, Kanadába, Új-Zélandra, az Egyesült Államokba és Nagy-Britanniába. Egy a közelmúltban ismertetett jelentés mintegy nyolcszázezerre teszi azoknak a számát, akik hátrányos megkülönböztetés és a gyakori bűnözés miatt hagyták el az országot. Dél-Afrikában átlagosan ötven gyilkosság jut egy napra, egy 2003-as bizottsági jelentés szerint ugyanakkor az esetek mindössze két százaléka mögött áll politikai vagy rasszista indíték, az áldozatok többsége pedig fekete.

Kapcsolódó: A „szivárványnemzet” valósága - dél-afrikai fehér sors a vb árnyékában