A Nagy Trafikmutyi  újabb fejezete során elhangzott  fenti gondolatfűzéstől kissé le sikerült zsibbadnom. Ezek a szavak egy megszűnő trafik  alkalmazottjának szájából hangzottak el.  Többek között a hölgy kifejtette azt is, hogy a Nemzeti Dohánymutyi elleni kritikák, „hőzöngések"   mind-mind a „kommunista hisztériakeltés" részei... Aztán hatalmas gőzzel hajtva kifejtette azt is, hogy milyen szép és milyen jó ez a kezdeményezés, végre-valahára nemzeti és magyar kézben lesz a dohány-kereskedelem, és majd az egységes ellenőrzés és irányítás végre a saját kormányunknak és a „mieinknek" hozza a  hasznot és a bevételt...

Nem hibbantam meg, a napi cigaretta-adagot se emeltem, ami miatt esetleg némi tudatzavar lépett volna fel átmenetileg. Így, ahogy írva van, így történt. Ráadásul egy ultimátum alatti, megszűnőben lévő, már szinte csak üresen tátongó polcokkal tátongó trafikban.  Megérdemli a hölgy is, a hely is, hogy pontosítsuk a helyszínt. A Karinthy Frigyes úton, egy hosszú-hosszú évek óta , klasszikusan a vásárlókért működő kis boltban. Cégtábláján még mindig ott a David Ross-felirat, ami  érthető, hogy most már útban van, mert ugye mégsem nemzeti, meg nem magyarul van odaírva...  Az alkalmi „szónok" csak alkalmazottja a boltnak, a tátongó polcokra is volt magyarázata:  „a tulajdonos lánya nem engedi, hogy rendeljünk ameddig még lehet utánpótlást, hadd keljen a feszültség az emberekben a nemzeti boltok miatt..."  Kérdésemre,  akkor hogy került ki az ajtóra a „trafik-károsultak"  felhívó táblája, szintén megvolt a válasza:  „azt is a tulaj tetette ki, mert kommunista befolyás alatt áll, kelti a feszültséget a kormány ellen..."  (Szólamai magyarázatáról majd később még kerül szó...)  Kérésemre sajnos nem engedte lefotózni az üres polcokat, mivel „a sajtó is csak a hangulatot kelti..."

 Vandalizmus vagy -  vélemény?

Ez már vagy a hatodik hely volt abban a Canossa-járásban, amelynek során ráadásul nem is a Gonosz és Gyilkos Dohányt kergettem  "nemzeti szexboltokban" kilincselve.  (Az a cikk vitathatatlanul előbb jelent meg „nemzeti vágta" címmel, amelyben felmerült a „18-as karika"  más aspektusból való elemzése, ezt követte a napokban az Index cikke, amelyben ugyanezen felvetést természetesen az eredeti hely forrását vagy a szerzőt említés se érte... De hát rajtuk miért is kéne csodálkozni?).  De most ne tegyünk kitérőt.  A lényeg az, hogy éppen a gyilkos növény káros hatásaitól védő filtert szerettem volna beszerezni.  Egy bizonyos típust, ami már megszokottá is válna (ha hagynák) lassan, valamint az valóban meg is szűri a káros anyagokat. (Persze nem hazai termék az se...)

Az első boltban még nem verte le a lécet az ottani alkalmazott válasza aki szabadkozott inkább: „Elnézést, még nem jutottunk odáig hogy mindent rendeljünk, majd folyamatosan biztos jön az is..." A másodikban már emelkedett a higanyszál:  „Nincs, kérem!  Nincs és kész! Minden igényt azért mégse..."  A következő helyen:  „Nincs, majd talán lesz, felvásárolták mindet ami volt..." Hm...

Hát, azok pedig most szép számmal vannak...

Vérszemet kaptam a sok kudarc okán, hát akkor járjunk már körbe...  A hatalmas agyvelővel elosztott, érdekes módon szinte egymás hátsójába érő, eléggé sűrűn telepített „homály-üveges" boltocskákban mindenhol a kudarc fogadott.  „Nem mi tehetünk róla, most már egy kézben van a forgalmazás, ők meg nem hoznak..."  volt az egyik verzió,  míg másutt:  „Felvásároltatja a konkurencia, aztán eldugja, hogy ezzel szívasson..."  Egy szó mint száz: egyelőre kérdéses, hogy ez a legújabb baromság a kétségtelenül „zsebbe vágó" hasznon (mármint a mutyiban érdekeltek számára) kívül mikor lesz a mezei polgároknak, az istenadta népnek is hasznára?  Egyelőre itt mindenki  csak „szívatva" van, hogy stílusos legyek, hiszen a dohánnyal azt szokás tenni...Elsősorban az a nem is kevés régi szakember, kereskedő, akik életük munkájának gyümölcsét veszítették el. Nem kevésbé pedig hogy kerek legyen a pogácsa:  a hétköznapok embere is, akik „csak" bosszankodhatnak, dühönghetnek,  hogy már megint más osztja be nekik mit és hogyan szeressenek... Ennek az új módinak legenyhébb változata az, amikor a barna ajtók mögött árusított üdítőkért, jégrémekért  nem térhet be azoknak a termékeknek a célzott vevőköre, hiszen:  nem múlt el még 18...

Egyébként az még nem merült fel egyik tanult kollégában sem, hogy ugyan miért is nézik a külföldiek másnak  a 18-as karikát?  Na persze hogy azért, mert hasonló kialakítású üzleteknek arrafelé tényleg más az árukészlete...  Trafikok meg úgy néznek ki a Bécsi út túlsó végén, vagy még odébb: amire rendeltettek. Trafiknak...  Ilyen egyszerű ez.

Összegezve: még egy hónap sem telt el az új Nemzeti Hiszti beindulása óta, és egyre több a kifogás,  szinte mindegyik helyen lehetett vevő-oldali morgolódást hallani... Az idő múlásával egyenes arányban úgy néz ki, nemhogy csökkennének a gondok a „bejáródás"  során, hanem inkább nőnek.  De hát ez nem is annyira meglepő. Nem arról szól ez amivel ugye etetik a köznépet... Már egyszer utaltam rá: a régi, igazi szakemberek úgy látták el a dolgukat ezen a területen is, ahogy kell. És, mivel közös volt az érdek, a vevőt is bele kalkulálták az egészbe.  Ennek a centralizált új  „szakterületnek" a gazdái ezt sohasem fogják belevenni tevékenységükbe.  Hiszen nekik pénzük volt, kapcsolataik is talán ahhoz, hogy aranyrudacskák helyett másba fektessék ki tudja honnan és hogyan fialt forintjaikat. A  Mutyi Üzletben  meg csak és kizárólag egy valami számít: az a bizonyos háromszor elhangzó szó az egykori államférfi szájából...

A Mester utca elején egykor békében megfért egymás mellett három is...
Mára csak egy maradt legális. És a tulajdonosa mint hírlik:  vietnami...Utolsó előtti állomásán a mai napnak, szomorú látvány fogadott. A Mester utca egyik méltán profinak mondható kis üzletében (egy időben, amíg arrafelé laktam, sokat jártam ott) az amerikai filmekből  unásig ismert jelenet: a  tulajdonos kartondobozba rakosgatta éppen a laptopját, személyes tárgyait...  A mai nap lehetett utoljára nyitva. Holnaptól ott nemzeti dohánybolt nyílik...  Talán-talán lett is volna pénze pályázni, de mint mondta: „én nem feküdtem le ezeknek..."  Aztán ahogy pár szót váltottunk az egészről, körvonalazódott a bevezetőben említett beszélgetés magyarázata is. Jó időbe telik még, amíg orrbánhívők esze megjön majd. Na meg ott, azon a helyen is majd barna ajtó nyílik, mattüveggel.  És százat az egyhez: a szónokló hölgy talán már nyugodt. Neki lesz munkája, majd ott lesz tovább alkalmazott.  Ahhoz pedig meg kell adni a módját.  Nem?  Sok kedve egyikünknek sem volt az egészről beszélgetni tovább. Keserű, nagyon keserű szájízzel köszöntem meg, hogy néha oda is benézhettem. Mit mondjak, nem volt egyikünk sem vidám...

Egykoron némelyik trafikba tényleg jó volt betérni. Mindig megtalálta az ember a hangulatát, pár mondatos napi csevegést ezeken a helyeken.  Volt idő, amikor a szegényebbek érdekeit is szem előtt tartották a trafikos nénik...  Kis zacskókban lehetett kapni tíz, vagy öt szálas  tételeket, kinek mire és mennyi  jutott.  Aztán jött a zárjegy-hisztéria, azóta nem bonthatók meg a csomagok. Majd pedig, talán az előbbi elő-szele után, a mostani „centralizálás". Majd sejthető, hogy a gyilkos és káros hatása ellenére a dohányból még több bevétele lesz az államnak. Majd a „csókosok" segítenek, hogy így legyen az is...  Ebben is, no meg abban is, hogy a gorbacsovi időket idéző módon itt is azt és annyit kaphat a vásárló, amit megengednek neki, vagy amit kap.

Szegények is lesznek, egyre többen persze.  Ők már soha nem jutnak hozzá az öt szálas  csomagocskákhoz, talán még egy szál is kincs lesz számukra, ha valahonnan sikerül. Persze ez kicsit drámai túlzás. Csikkek, eldobált cigarettavégek mindig voltak, lesznek is. Csak le kell értük majd hajolni...

Tót Béla - Kitartás.hu

*:A dohány, a dohányzás szenvedélye, a cigarettában lévő kátrány, káros anyagok valóban károsítják az egészséget. Senkinek nem ajánlott ez a szenvedély. Cikkünk célja nem ezen termék népszerűsítése.