"Itt van május elseje..."  hallom ott gondolatban onnan "hátul a kis polcról" az egykori indulót.  Foghíjas/fogváltós kis tinik kórusa nyávogta ezt lelkesen a full hangerőre felcsavart  rádiókészülékek hangszórójából.  Szép volt, rég volt, ennie azért többet és jobbat sikerült, mint mostanában. Na persze...

Kádár bácsiék a lelkiismeretlenül felvett kölcsönökből (egyre -másra repetáztak is, mondják...) azért az istenadta népnek is  vala-hogy részesedést adtak a javakból,  ingyen lehetett orvost hívni ha meg akart állni a ketyegő, nem a kártyát kérték elsőre hanem a választ várták, mi a gond, mi fáj?  És így tovább..  Hó vége felé nem volt nagyon stresszes a dolog, tudtuk hogy pár nap és itt a fizetés...  Ha meg eltökélte az ember fia magát, hogy csak azért is bejár rendesen dolgozni, csak azért se szívatja nagyon a főnökséget, hát amazok meg néha fogcsikorgatva ugyan, de nem tudtak felmondani, védték a kétkezi melóst a jogok, a Munka Törvénykönyve na meg ilyenek... Mára, mint tudjuk, átrendeződtek a dolgok. Nem is kicsit. Kölcsönöket ma is vesz fel az Ormány,csak éppen az talán sok esetben még a csókosok közül se jut el mindenkihez, nemhogy a néphez. Sukoró, most meg a legújabb trafik-biznisz, így kell ezt, nem?  Munka, munkahely, és ami vele járna: tisztességes megélhetés?  Ne röhögtessük már ki magunkat kérem, különben az is veszélyes, mert a sérv az már csak olyan, hogy a sok röhögés kihozza, aztán lehet menni a szakorvosi rendelőbe, ahol a kártyát kérik előre, tessék ám ezzel is számolni...  Munka nincs, becsület nincs, ez a módi, a vörösbe kicsit belemászott a Közel Kelet színe, így aztán narancs-színű az a csillag a mellkasra fércelve... Ja, és más sok minden sincs... Például tisztességes elmeorvoslás sincs. (Naná, annak fellegvárát még  Fletóék jó rendesen elsíbolták, így aztán a kórosabb elmeállapotúak mostanában szabadon ugrálgatják át azt a bizonyos állatkerti kerítést. Mostanában egyre népszerűbb ebben a műfajban a rettegő proletárok, politikai üldözöttek kísérteteinek szerepe. "Fel,  támadunk!" áll a vicc szerint a szovjet temetők bejáratának kapuján... És ez lassan tényleg már nem is vicc.  Ellepik az utcákat a veres lobogók, a hős Mereszjev nyomán "ide lőjetek" felkiáltással fedik a mellkasokat a vörös csillagok, és egyre erőteljesebbe rettegnek pánikszerűen az egykori elhurcoltak(?) örökösei... És bizony, összefogva a Vörös tenger (na tessék ez is vörös...) át-gázolóival, fennen hirdetik amit már sajnos egyre inkább nélkülük is tudunk...  Már mint azt hogy övék a hatalom és a dicsőség... Újra? Hm. Még majd igazuk lesz azoknak akik azt mondogatják: "Lufacc volt itt nem rendszerváltás, csak parasztvakítás az egész..." 

(Ugye nem is járunk messze az igazságtól Lipótmezőt illetően?)

És valljuk be:  úgy tűnik, nekik lesz igazuk, az a teremtette nemjóját!.... 2013. május elseje, Pécs "A menetelők közül az elől haladók viseltek vörös csillagos pólót és lengettek vörös zászlókat. A körülbelül 60-70 fős csapat az Internacionáléra és más mozgalmi dalokra is rázendített - kissé hamisan."  - írja a "Pécs Ma"  weboldala,  majd így folytatódik  az ékesen szóló tudósítás - "A rendőrség közülük senkit nem igazoltatott, néhány kopasz fiatalt viszont igen. A menet elindulása után ugyanis hárman-négyen rátört a munkáspártiakra, egyikük egy vörös zászlót is zsákmányolt Benyik Mátyástól, az Attac Magyarország elnökétől. Aki leszögezte, nem kommunista, ám még ha az is lenne, nem vehetnék el tőle a lobogóját." 
A teljes anyag a kíváncsibb olvasóink számára itt érhető el, a sorra kattintva.

Kell kis mazochizmus persze a teljes tudósítást elolvasni, de akadnak ott gyöngyszemek, megéri. Úgy futólag átolvasva találhatunk címszavakat, ilyeneket:  "Állatsimogatás és Korda Gyuri"  az nem derült ki elsőre, hogy most az állatokat lehetett simogatni vagy Korda Gyuri bácsit, esetleg ő simogatott...   Ehh, hagyjuk. Maradjunk a komolyabb frekvencián. Bennünket inkább az a döbbenetes látvány ragadott meg, ahogy a weboldal képeit nézegettük, vagy éppen lapunk pécsi tudósítójának  fotóit. Nem is csak azért,  mert szinte Kádár idejében érezhetjük magunkat a sok vörös textil láttán, hanem...  Hanem a már szállóigévé vált kettős mérce okán...  Mert, kérném alássan, itt személyesen Jupiterrel és csapatával  futhatunk össze képileg. Tetszik tudni, a mondás szerint nekik mindent szabad...

Mire is gondolnék itt? Nevezetesen egy jó tíz nappal ezelőtti eseményre. Most vonatkoztassunk már el ha lehet a minősítésektől, történelmi szerepektől...  Április huszadikán, ugyanitt, ugyanebben a városban zsuppolt be huszonöt fiatalt a rendőrség, a szállító-járművekbe. Ők nem a várost akarták átszelni lobogókkal, önkényuralmi jelképekkel (ne feledjük ám el: az a bizonyos BTK 269.§  MINDEN önkényuralminak minősített jelképet egyaránt tilt...)  sem akarták Zina Miaulovnát és partizánjait sokkolni.  Csak, nemes egyszerűséggel egy túrát szerettek volna le gyalogolni... Óvatlanok voltak, és az eseményt meghirdették nyilvánosan. (Vagy csak éppen korrektek, mondván azt nincs itt titkos rózsakereszt és a franc tudja még mi, csak egy megemlékezés...)  Na, jó Zinánk és pécsi elvtársai  eget verő sikoltozásba kezdtek. Olyannyira hogy jobb érzésű ember már mentőkabinokon gondolkodott, ahová a halmozottabban rettegőket  légzés-problémáik miatt majd a Medicopter 117 kezeibe adhatják...  A hatalom pedig?  Pintér őr úr  és katonái?  Mellszélességben dobták be magukat, fennen hirdetve:  "No Mercy, határozottan fellépünk..."  A fejleményeket ismerhetjük a sajtóból.  Az felett viszont talán  elsiklott  a jó és nyájas olvasó, hogy a túrázók elleni  be- és feljelentést éppen azok tették, akik a mai napon szabadon, lelkesen vonulhattak - ráadásul a jelenleg még joghatályosan tiltott önkényuralmi jelképeket lobogtatva, mellükön viselve, és mindazoknak a lelkébe bele is taposva ezekkel, akiket meg éppen ez alatt az ötágú izé alatt vittek annak idején kőbányákba, táborokba, vagy éppen a legendás darálóba... A kommunizmus kísérteteinek  (nem én találtam ki, a jó öreg Karcsi bácsijuk írogatott erről annak idején már)  tehát szabadon és háborítatlanul sikeredett a világgal tudatni, hol is lakik az ő Úristenük... Habár ők magától ettől a szótól is iszonyodnak, jobban szeretik a főnököt Mammonként emlegetni... De, hát így van ez rendjén... Szerintük legalábbis.  Majd talán a mai harci tettről édes-bús könnyes duettben fakad dalra Simon Peresz  Köves Slomóval,  És talán közben  bőszen hajigálják a...  Jesszusom, majdnem keresztet sikerült írnom...  Dehogy azt...  A szart. Jó vastagon, és egyre többet.  Amiben majd jól bele is fulladunk a végén...

(forrás: Napifotó)

(Fotók:  (C)2013 Tóth Csanád - Napifotó   A képek több másikkal, nagyobb felbontásban megtalálhatók itt.

Kitartás.hu kommentár: Mindehhez csak annyi megjegyzést tudunk fűzni, hogy újabb bizonyítékát láthattuk a kettős mércének. Igazából már kedvünk sincs leírni újra és újra, aki ennyi temérdek példa után sem látja a demokrácia kétszínűségét, arra - már elnézést a kifejezésért - tényleg csak annyit mondhatunk: barom! A közrendet egyáltalán nem veszélyeztető hungaristák túrája a Mecsekbe betiltva, a túrázók előállítva, Pécs közterein felvonuló kommunisták (vörös csillaggal, amit tiltanak a jelenleg hatályos törvények) békén hagyva. Valóban, egy rendszer akkor érett meg igazán a pusztulásra, amikor már önnön maga is köp saját elveire. A demokrácia bőven megérett a pusztulásra!