Talán nem én vagyok az egyetlen, aki csodálattal néztem végig a 300 című filmet, mely a spártai király, Leonidász és 300 fős hős seregének hősiességéről szól. A film nagyon meglepő terméke a XXI. századnak. Fehér, kisportolt testű, hősies életszemléletű spártai férfiak állnak szemben színesbőrű, abszolút gonoszként és erkölcstelenként beállított ellenfelekkel, akiknek vezére, Xerxész legenyhébben fogalmazva is egy félvér transzvesztitaként írható le.

Hihetetlenül fellelkesített ez a film, és nem csak a hősies életszemlélete és fehérdícsérete miatt, hanem azért is, mert csodálatosan jelenik meg benne a férfi és a nő viszonyaLeonidász és felesége, Gorgó által. Tudvalevő, hogy a spártaiak megbecsülték a nőket, mert ők szülték a spártai férfit. Ezzel szemben viszont nem voltak emancipáltak, korai feministák. Feleségek voltak és édesanyák, a szó legnemesebb értelmében, akik tudták, hol a helyük, de ugyanakkor erősek voltak és igazi társak férjeik mellett.

Valószínűleg a mai antifasiszta átlagkeresztények megvetnék ezt a filmet, mert "erőszakot hirdet" és "idegengyűlöletet", holott én, teológiában jártas, hitét valóban élni igyekvő katolikus nőként rajongani tudok érte. Rajongok érte, mert világ életemben én is erre vágytam: erős, bátor, szilárd férfira, aki viszont mellettem leveszi lelki páncélját. És ezt hirdetem ma is, mert az élet megmutatta, hogy valódi nővé - álmaimmal összhangban - csak ilyen mellett lehet válni. Persze a legtöbbünknek, valljuk be, elsőre sokkal kényelmesebbnek tűnik egy cukikeresztény, befolyásolható fiúkát magunk mellett tudni, akit egy könnycseppel már mea culpázásra lehet indítani, és aki úgy táncol, ahogy mi fütyülünk. Sajnos egészséges, normális férfiakat ilyenné lehet tenni a félreértelmezett kersztény békevággyal és szeretettel.

Ennek köszönhetően ma reneszánszát éli a pogány gondolat. A keresztényeket - jelenleg sajnos joggal - férfiatlannak és aszexuálisnak minősítik, és lefestik előttünk az ősmagyar, germán vagy római férfi nagyszerű alakját. Azt mondják, a kereszténység tette olyanná a férfiakat, amilyenek ma, és részigazságokkal, csúsztatásokkal elidegenítik Jézus Krisztustól a magyart. Krisztus békéjét pacifizmusnak mondják (holott Ő azt mondta, kardot hozott), szeretetét pedig egyenlőnek hirdetik a liberális "mindenkit fogadjuk el úgy, ahogy vannal".

Hatalmas hibájuk amellett, hogy Krisztus tanítását félremagyarázzák az, hogy saját igazságuk szerint emelnek ki dolgokat és hagynak el másokat, ha a férfiasságról esik szó. Amikor pogány férfiról beszélnek, elfelejtkeznek az elaljasult Rómáról, az alantas, tunya fertőről, ami romlásba vitte a birodalmat, és amilyen életmód miatt oly sokan a kereszténységhez tértek, de ugyanígy nagy a hallgatás a szintén pogány, de hírhedten szodomita, tehát, mondjuk ki: buzi athéniakról. A keresztény férfiképet pedig ennek analógiájára csak a mai állapotokból szűrik le, és nem veszik figyelembe, milyen volt a keresztény úr közel 2000 évig, és főleg nem azt, milyen a 2000 éve tartó idea. Ugyanis az, amilyen ma az átlagos keresztény férfi, nem egyenlő azzal, amilyennek valójában, krisztus tanítása alapján lennie kell, nem egyenlő azzal, amilyen közel 2000 évig volt!

Milyen hát a keresztény férfi? Csupa pogányok számára ismerős dolgot fogok felsorolni:bátor, kitartó, megingathatatlan, egyenes jellem, büszke, őszinte, hazáját szerető. És igen, bármily meglepő, örömét leli a szexualitásban, fontos neki a nő ölelése és az, hogy bő gyermekáldás legyen családjában. Talán most meglepődnek pogány magyar testvéreim, hiszen az ő eszméjük szószólói mindezt úgy hirdetik, mintha az ő privilégiumuk lenne, mintha a kereszténységgel szemben ezt ők képviselnék. Pedig nincs így! Mindez magától értetődő és természetes a keresztény ember számára! Hiszen ha nem így lenne, akkor 1000 évnyi magyar kereszténység után már nemigen lennénk itt.

Bizony, fontos szólni a szexualitás kérdéséről is, mert e tekintetben is nagy a zűrvar a pogány oldalon. Azt mondják, a kereszténység aszexuális. Holott ez nincs így. A katolikus tanítás fontosnak tartja a szexualitást és a következőt tanítja róla: ez Isten csodálatos terve. Célja hármas - a házastársak teljes testi-lelki önátadása és egyesülése, a gyermeknemzés és az örömszerzés. Balgaság tehát azt mondani, hogy a katolikusok (áltlában ők vannak kipécézve) aszexuálisak lennének. A katolikus Egyház pedig eretneknek bélyegezte a manicheusokat, akik a szexualitást alantas dolognak bélyegezték. Bár vannak olyan keresztény szekták, ahol a szeretkezés csupán a gyermeknemzést szolgálja, és csak ilyen céllal megengedett (pl. nazarénusok), Szálasi Ferenc hitében ez egyáltalán nincs így. Eképp lehet érvényes az egészségügyi okokból gyermektelen házasság, így létezhet a gyermekéletre nyitott, de ésszerűségre törekvő családtervezés, és így nem kell bűntudatban élnie annak, aki keresztényként örömet érez és szerez. Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy pogány testvéreink ennek ellenére úgy állítják be a keresztényeket, mint a szexualitás örömeit elvető és bűnnek tekintő embereket.

Támadják a pogányok a monogám házasságot is. Bognár József - aki miközben a hősies pogány szellemről regél, gyáva volt elmenni a Prohászka Ottokár Népfőiskolára vitázni a pogányság-kerszténység kérdéséről - egyenesen azt állítja: "A monogám házasság Európában is csak alig ezer éves. (...) Ha együtt élhet két férfi vagy két nő, akkor mondj egy értelmes okot, miért nem élhet együtt két nő egy férfival?"Korántsem zavarja, hogy Tacitus, a római történetíró leírta, a germánoknál a férfiaknak egy feleségük volt; csak akkor volt több nagyritkán és igen keveseknek, ha gazdag volt, és ezért sokan akarták hozzáadni a lányukat.Sajnálatos látni, ahogy egy zsidó a judaista perverzséget akarja a magyarok között ősmagyarság mögé burkolózva elhinteni. Kijelenthető: Bognár-Berkovics Józsefre igaz, amit Wagner mondott: "A zsidó az emberiség megrontásának plasztikus démona."

A nem mellesleg gyermektelen Bognár úr a népességszaporulat miatt aggódik, és közben elfelejti, hogy a kereszténységben nevelkedett és azt élő - tehát monogám - európai lakosság népességszáma nőttön nőtt! Magyarországon is csak a Kádár-korban kezdett csökkenni, mely a jelenlegi liberalizmusban folytatódott, de ez pont annak köszönhető, hogy a tiszta élet és a szentségi házasság szinte teljesen eltűnt a társadalomból, vagyis már nem a keresztény erkölcsöt követi a magyar ember.

Úgy áradoznak piruettpogányaink a termékenységról, közben bele-belerúgva a keresztényekbe, mintha az pogány találmány volna. Holott tudvalevő, hogy a kereszténység kiáll az élet védelme és a sokgyermekes család mellett. Isten a Szentírásban felszólít minket, hogy népesítsük be a Földet, az egykézés-kettőkézés pedig, ha nem egészségügyi oka van, mindenképp megvetendő dolog Jézus Krisztus szemében. A keresztény házasság bár él a családtervezéssel, nyitott a gyermekáldásra, és minden keresztény szülő erkölcsi kötelességének kell tartsa, hogy legalább három gyermeke legyen, s ha már egy élet megfogant, azt ne pusztítsa el.

Ezen felül el kell mondani, mennyire oktalan az a pogány gúny, ami a szüzesség eszményét támadja. Teszi ezt olyan alapon, mintha az természetellenes lenne és a termékenységgel szemben állna. Pedig-pedig a pogány világban is ott élt a szüzesség dicsérete, legyen az házasságig vagy egész életre szóló. Míg régen a pogányság nemes virtus volt, ma csupán a hedonizmus és a nemzetromboló szabadosság legitimizációjára jó. Hol vannak a mai "pogányságból" a római vesta szüzek, akiknek 30 éven át szűznek kellett maradniuk és szolgálniuk. És melyikük élne úgy, mint a pogány germánok Tacitus leírása alapján? "Még jobban élnek azok a közösségek, amelyekben csak hajadonok mennek férjhez, és ahol az asszonnyá válás reménye s vágya csak egyszer teljesedik be. Így egyetlen férjet kapnak, amiképpen egyetlen testet s egyetlen életet, hogy ne is gondoljanak többre, vágyakozásuk ne terjedjen tovább (...)" A tiszta készületről már volt itt cikk, de dióhéjban elmondható: a házasságig tartó önmegtartóztatás az olyan család megteremtésének biztos útja, mely a pogányok által is óhajtott bő gyermekáldásnak szétrombolhatatlan háttere és biztosítója. Persze erre lehetne azt mondani, a nő legyen szűz, de a férfinak nem szükséges. Ám ha egy férfi a házasságig nem szűz, akkor kell lennie egy nőnek, aki ezáltal már szintén nem az, és akkor felmerül a kérdés: a prostitúciót vagy a homoszexualitást kívánják ezzel az elvvel támogatni?

Mi, keresztények nem felejtjük el a pogány férfikép nagyszerűségét. Ami jó, ami nemes, ami követendő abban, azt a valódi keresztény férfikép átvette és hirdette. Ez nem lopás, hanem valaminek a megnemesítése. Ezt nem értik az újpogányok. A keresztény vallás nem egy a sok közül, tehát nem lop. Hanem ő a mindenkire vonatkozó, a világtörténelem egy pontjában eljövő igazság, ami továbbvitte azt a régiből, ami nemes, és elhagyta, ami rossz.A Krisztus előtti nemes pogány gondolatnak mi vagyunk a legitim örökösei - csak úgy, ahogy a katolikus Szent Római Birodalom a pogány Rómának -, nem pedig azok, akik erkölcseikben messze nem érik el a pogány ideát, akik össze-vissza kitalálnak pogányság címén mindent, csak mert úgy vannak vele, ahogy Chateaubriand kérdésében: "Uraim, tegyék szívökre kezüket és vallják meg becsületükre: nem volna-e bátorságuk hinni, ha volna bátorságuk tisztán élni?"

Ugyanis meggyőződésem szerint ez a mai helyzet. Olvastam több pogány portált, és látnom kellett, amit láttam. A cikkek mellett meztelen nők, nem egyszer "alulról" fotózva. Vajon ez a magas pogány erkölcs? Vagy az, hogy az önkielégítést és a pornográfiát hirdetünk? Nem, ez biztos nem az az eszme, ami megmenti Európát. A mai újpogányság egyszerűen milliárt mérföldnyire van a Krisztus előtti "jó erkölcstől". Csupán azért vallják magukat egyesek pogánynak és vetnek meg minden szervezett vallást, hogy perverz szexualitásukat kiélhessék. Azt a szexualitást, mely "mindenképp tolakodó" és a beteges pornográfián alapszik, s csak az élvezetekre koncentrál, kihagyva belőle azt a mélységes test általi lelki egyesülést, ami tulajdonképpen a szeretetről szól, arról, hogy a másikat teljesen elfogadom, befogadom, és magamat is odaadom neki. Náluk a szex csupán kéjelgés és vircsaft, mint a pattanásos Ödönkénél, aki na végre már megkapott valakit, nem pedig a legmélyebb közösség, ami férfi és nő közt létrejöhet, Isten gyönyörű terve szerint.

Arról már nem is szólva, hogy nem az az igazán ember feletti ember, ha tetszik, Übermensch, aki van olyan tökös legény, hogy ki tudja élni a minden emberben meglevő ösztönét (ez olyan, mintha arra lenne büszke, hogy meg tud enni éhesen egy szendvicset), hanem az, aki egy magasabb célért, talán pont a szép család és boldog szexualitás elnyeréséért egy ideig, a nászéjszakáig meg tudja magát tartóztatni.

Ezek alapján kijelenthetem, hogy annál nagyobb hülyeséget, miszerint a szexualitás és a férfias erő pogány privilégium lenne, már rég nem hallottam, főleg nem tapasztaltam!

Mi, hungaristák, őrizzük és védjük a keresztény férfi, a keresztény szexualitás és a keresztény házasság ideáját! Mert hogyha ezeket támadják, minket is támadnak: nemzetünket, családunkat és önmagunkat. Csak Szent István, Szent László, II. Rákóczi Ferenc, Prohászka Ottokár és Szálasi Ferenc erős hite és hősies kitartása emelheti oda a nemzetet, ahol annak lennie kell; és csak Szent Erzsébetünk tiszta szeretete hozhat el egy olyan krisztusi szeretetből táplálkozó, boldog családi életet, ami neki volt, mégha rövid ideig is.

Éljük ezt a hitünket! Legyünk szűziesek gondolatban, szóban és cselekedetben; emellett viselkedésben férfiasak és nőiesek! A házasságban pedig boldogok, szeretőek, gyermekáldásban pedig bőségesek. Csak a személyes példaadás térítheti meg újpogányainkat, ugyanúgy magyar testvéreinket.

Ne feledd: még ha úgy érzed, te önmagadban erre kevés is lennél, tudd meg, Jézus Krisztus ott áll melletted, és segít - csak akarnod kell!

Úgy legyen!

Kitartás!

B. Bernadett - Kitartás.hu