Nemrég tízre emelkedett az öngyilkosságok száma az egyik nagy multinacionális vállalatnál. „Riporterek arra a következtetésre jutottak, hogy az összeszerelés monotóniájának, a nagy nyomásnak, a stressznek, az életkörülményeknek és az emberekkel való bánásmódnak meghatározó szerepe van a tragédiákban" (HVG). Mintha eddig nem lett volna egyértelmű...

A kapitalizmus, definíciója szerint a termelőeszközök kisajátításán és a bérmunkások kizsákmányolásán alapuló társadalmi-gazdasági formáció. Ezek csak szavak, megélni annak valóságát teljesen más. Pedig valaha a nagyvállalatok alapítói hittek abban, amit tesznek. Jó minőségű, hasznos termékekkel látták el a polgárokat és munkát adtak nekik. Fellendült a gazdaság és óriási ütemben elkezdtünk fejlődni. Az alapítóknak megvolt a képességük arra, hogy jobbá tegyék a világot. Biztos megélhetést nyújtottak a dolgozóknak. Ma pedig nevük marketingeszközzé vált. Utódaik már nem foglalkoznak a vállalat irányításával, nem hisznek semmiben. Csupán egyet akarnak: profitot. Ehhez menedzsereket alkalmaznak, akik bármit, szó szerint bármit képesek megtenni azért, hogy nyereséget tudjanak felmutatni. Menedzselni pedig ezeknél a vállalatoknál könnyű. Terméket, gyártást és erőforrásokat is. Az embereket is menedzselik, így válik belőlük humán erőforrás. Ez nem értékteremtő munka, csupán spekuláció és vállalati belpolitika. A költséget csökkenteni, a produktivitást növelni kell. A gyártósorokon előállított termékek minősége folyamatosan romlik, a humánus munkahely már nem létezik. A profit viszont soha nem látott ütemben növekszik.

Az összeszerelés monotóniája: a dolgozó általában álló helyzetben, bizonyos ciklusidővel (másodpercek) és az ebből következő termelékenységgel ugyanazon munkafázisokat végzi el, minden félkész terméken. Miután saját munkájával elkészült, azt továbbítja a következő munkaállomásra, ahol a soron következő dolgozó ugyanilyen módon, munkautasításának megfelelően hozzászerel egy kicsit. Majd így tovább. Így áll össze az alkatrészek tömkelege a gyártósor végéhez érve kész termékké, miután 50-100 dolgozó folyamatosan hozzátett valamit. Mindezt műszakonként akár 1000-1500 alkalommal. Ennyi termék készül el. Beszélgetni és zenét hallgatni tilos, mert elvonja a figyelmet. Fegyelmi járhat érte, majd két ilyen után elbocsájtás. Nos, milyen előnyei vannak az ilyen „szalagrendszerű" munkának? A gyártási hiba lehetősége nagyon kicsi, ugyanis a gyártósor minden dolgozója készségszinten, gondolkodás nélkül képes saját munkafázisait végrehajtani. Az agy ilyenkor kikapcsol, mert nem figyel a monoton ingerekre. Tőlem többször megkérdezték, miért nem lehet robotokat alkalmazni az élőmunka helyett? Ennek nagyon egyszerű oka van, a ráfordítások nem térülnek meg, ugyanis a termékek váltása egyre gyorsabban zajlik le és nem lenne gazdaságos folyton új automatikákat fejleszteni. Automatikákat csak hosszú távra, ugyanazon munkafolyamatokra érdemes alkalmazni. Az embert könnyebb programozni és nagyon olcsó, valamint két keze által végtelenül funkcionális. A humán erőforrás beprogramozása percekig, esetleg órákig tart. Költsége pedig jelenleg Magyarországon valamivel több, mint bruttó 80 ezer forint/hó. Az most irreleváns, ebből az összegből éppen fedezni tudja saját energiaszükségletét. Azaz képes annyi élelmet vásárolni rajta, hogy munkáját maradéktalanul el tudja végezni szédülés, kiszáradás nélkül. Most nem térek ki arra az esetre, ahol egy budapesti multinacionális vállalat egyik dolgozója éhen halt, körülbelül fél éve. Valószínűleg folyamatosan túlköltekezett. Enni adott a gyermekének vagy törlesztette a hiteleit.

Nagy nyomás, stressz, életkörülmények: a munkavállalókat a legritkább esetben alkalmazzák évekig, ennek nagyon egyszerű oka van. A munkanélküliek alkalmazása még nagyobb üzlet, mint az adómentesség. Munkanélkülieket vesznek fel a legjobb régi dolgozók helyére is. Sajnos nagyon is egyértelművé válik mindegyikük számára később, hogy nincs jó és rossz dolgozó. Csak olyan, aki képes elvégezni a munkát és van, aki nem. Utóbbi hamarabb lesz elbocsájtva. Ők a szűkkeresztmetszet a gyártósor áteresztőképességének számításakor. Az új munkaerő betanítása, mint említettük, percekig tart és körülbelül egy munkanap alatt éri el teljes termelőkapacitását. Az információk visszatartása is megszokott, a dolgozó nem tudja, másnap megvan-e még a munkahelye. Talán a legnyomasztóbb körülmény az, hogy a gyártósori munkások (vagy a menedzserek nyelvén operátorok) az ország különböző pontjain letelepedett vállalatok munkásszállóira kell költözzenek. Távol a családtól és ismerősöktől. A következményeket senkinek nem kell magyarázni. Az addigi emberi életmód feladása. Elvált szülőkből lett hajléktalanok és alkoholizmus. Az ehhez vezető út az emberiség meggyalázása.

A magyarországi "munkásréteg" ilyen szintű "degradálásáért" a menedzserizmus összes gyakorló "szakembere" a felelős. Figyeljük a következményeket: mer ilyen körülmények között a magyar dolgozó gyermeket vállalni? Milyen életszínvonalat képesek utódaiknak biztosítani? Hová vezet ez? Ki lesz a felelős? A humán erőforrás menedzsment "alaptétele": olcsó életet az olcsó dolgozónak.

Az erőforrásválság közvetlen következménye az emberi lét válságának. A régi hagyományos mesterségek eltűnnek, rabszolgák és az őket irányító menedzserek lépnek a helyükbe. A multinacionális vállalatoknál terjedt el a "diplomás betanított munkás" megnevezés is. Azt hiszem ez sokat mond. A folyamatot agymosásnak nevezik.

Ennek még csak az elején tartunk, de a helyzet mindaddig romlani fog, amíg kollektíve le nem mondunk a szuperkapitalizmus nyújtotta lehetőségekről. Tehát arról, hogy számunkra pénzért minden elérhető és a megvehető javak képezik az életünk célját egy olyan világban, ahol naponta 18 ezer gyermek hal éhen.

A marketing csúcsa: az ember-termék

Mennyi mindenen javíthatnánk ezzel a felhalmozott tudással és ezzel a fejlődőképességgel? A kapitalizmus alapvetően az emberiség érdekét szolgálná, ha tudna mértéket tartani. De a szuperkapitalizmusban ember már fogyasztóvá és termékké válik. E célra kifejlesztett tömegmanipuláló eszközök a reklámok. Mindig, mindenhol és mindenki számára folyamatosan jelen vannak. A kulcsszó a folyamatosság, az ismétlődés. A reklámok állandó ismételgetése az agyban jelkondícionáló funkciót lát el, gondosan megtervezett frekvenciájú hangok és színek, alakzatok segítségével. A programozás tökéletes, az ember kitörölhetetlen ösztöneire hat: vásároljunk meg minél több javat, hogy biztonságot teremtsünk családjaink számára. Az egyénekből így lesz termék. Lehetőleg egyforma termék. A csordaszellem belekényszeríti az embert ebbe a helyzetbe. Mire felnő, számára úgy tűnik más létezési forma nincs. Könnyen lehetne ezen eszmefuttatást összeesküvéselméletnek nevezni, ha nem lenne egyetemi tananyag. Sőt, dinamikusan fejlődő tudományág. A neve marketing. A humán tényezőre vonatkoztatva pedig személyügyi marketing.

A termék maga

A tömegtermékeket csak "multinacionális" típusú vállalati formával lehet előállítani, ugyanis ekkora mennyiségre és ilyen alacsony árra csak óriásvállalatoknak van képességük. A személyi számítógépek, a mobiltelefonok, a szórakoztatóelektronikák, tehát a tömegfogyasztás bázistermékeinek életciklusa az utóbbi évtized alatt folyamatosan csökkent és a folyamat egyre erősödik. Ezt az életciklust bizonyos mikroelektronikai gyártástechnológiai eljárásokkal be lehet állítani a chipekben alkalmazott félvezető-fém, fém-fém összeköttetések megfelelő anyagtechnológiai „belövésével" valamint a félvezető felületére kialakított huzalozás fizikai paramétereinek „optimalizálásával", vezetőanyagának gondos megválasztásával. Ezen műveletre alkalmas például egy memóriamodul címző, író/olvasó elektronikája, illetve megfelelően rossz minőségű félvezető megválasztásával az optoelektronikai eszközök gyorsabban öregednek. Az így megtervezett használati eszközök döntő többsége a tervezett élettartam (általánosan 1...4 év) elérése után „nem várt viselkedésűvé" válik, illetve teljesen üzemképtelen lesz. Így tehát adott időszak alatt több termék eladható, a keresletet pedig az alacsony ár biztosítja. A gyártósoron telepített végtesztelő berendezések főleg adott funkcióra tesztelnek, amennyiben a funkció teljesül, a termék működőképesnek van minősítve. A chipgyártás viszont rengeteg selejtet produkál és a funkcionálisan még működő darabok bizonyos arányban kikerülnek a piacra. Ezen árengedményes termékekkel a nagy áruházláncok előszeretettel töltik fel készleteiket ami rossz minőségű, rossz hatásfokú hibás termékek tömkelegét zúdítja a kispénzű vásárlókra.

Az ilyen jellegű tömegtermék-előállító tevékenységek együttesen összegzik azt a folyamatot, ami a reklámok sugallatával ellentétben az emberi létnek nem feltételét, csupán a profit előállítását hivatott előteremteni.

Hajnal László (Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoport)

(ffek.hu)