Eljött az ideje a Gyöngyöspatáról szóló publikációim III. részének. Sajnos. Örömmel írnék bármi másról, de a körülmények diktálják hogy ez legyen napirenden. A gyöngyöspatai fokozott rendvédelmi jelenlét május 9. éjfélig volt elrendelve. Aztán először egy héttel meghosszabbították, az intézkedés miértjére a rendőrkapitány azt válaszolta, hogy ennek nincs semmi különös oka. (Egyik nyilvánvaló ok a Pintér-Eleni Tsakopoulos Kounalakis látogatás volt, csak a gyöngyösi kapitány ezt ugye nem mondhatta el idő előtt.  Most pedig az ismételten odalátogató Pintér Sándor megígérte, hogy addig tartják fenn a rendőri jelenlétet amíg csak szükséges. Hát belügyminiszter úr, akkor bizony ellesznek ott egy darabig.)

Az állandó cigánybűnözés általi fenyegetettség ugyanis nem múlik el, hiszen annak gyökereit, a kiváltó okait egyelőre senki nem szünteti meg. A mindennapi nyugodt életet a cigányság terrorja helyett ideiglenesen a rend látszatát keltő, a köznyugalmat szinte erőszakkal való fenntartottság vette el. Csupán fokozati különbség ez, a tisztességes embereket érő stressz legalább ugyanakkora, a tisztességtelenek meg csak forrongnak és minden bizonnyal terveket szőnek.

S hogy a településen nehogy véletlenül is valami normálisan történjen, minden probléma tetejébe jött -éppen péntek 13-án- a belügyminiszter és az amerikai nagykövet látogatása. Kellett Pintérnek ez a kis hegyi levegő, kikapcsolódás a fővárosi teendőkből. Mert neki most a gyöngyöspatai helyzet mellett komoly elfoglaltsága van, nyugállományú és aktív alárendeltjeivel folytat tárgyalásokat, egyezkedik, de hogy stílszerű legyek inkább úgy fogalmazok: cigánykodik. Kimerészkedett közéjük amikor azok tüntettek, de látszott hogy nem örömmel, s talán félt is kicsit. Azért ez jó jel, mármint az hogy a rendvédelmiek tüntettek. A banán után a narancsot is kezdik unni, biztosan gondolkodóba ejtette őket kilátástalan jövőjük. De nem akarok elkanyarodni, legyen majd egy másik írás tárgya az egyenruhások helyzete. Tehát vissza Gyöngyöspatához.

A kimondhatatlan nevű amerikai nagykövetet és belügyminiszter urunkat a cigánysoron megható üdvrivalgás fogatta. Elvégre nem akárkik látogatták meg őket, Pintér már szinte hazajár, s aki vele együtt jön az meg csak jó barát lehet. Tisztességesen is bántak vele, nem rabolták ki, sőt, id. Farkas János vajda kifejezésre juttatta a helyi cigányság akaratát: jó lenne ha ismét Obama nyerné az amerikai elnökválasztást. Ő mondta, hozzá csak egy magyar-angol tolmács kellett. Egyébként -ha valamelyik átlag cigánysoron lakóra bízzák hogy közölje az örömhírt- akkor a tolmács igencsak vakarhatta volna a fejét; a beszéd benyomását ugyan sejtető, de érthetetlen primitív hangképzést előbb hogyan is fordítsa le magyarra. Azt meg nem is firtatom, hogy egyáltalán honnan van a vajda alattvalóinak fogalma arról ki is jelenleg az amerikai elnök? Lehet tudják hogy néger, de előfordulhat hogy cigánynak hiszik... Mindegy. Ő is barnásfekete, meg ezek is.

A nagykövet azért kaphatott egy kis ízelítőt a helybeli állapotokból. Míg a polgármesteri hivatalban az őslakosság és a cigányság elöljáróival tárgyalt, addig odakinn a cigány és magyar vélemények összecsaptak, mindkét fél a saját verzióját hangoztatta folyamatos vitába keveredve. A cigányok szerint azóta konfliktusokkal terhelt a település, mióta a „gárdistások", polgárőrök odamentek járőrözni, a véderősök gyakorlatozni. A magyarok álláspontja alapján meg azóta, mióta a cigányok odamentek lakni.

Pintér Sándor mindenesetre megígérte hogy a rendet azt tudja garantálni (vettük észre), de a békét a helybelieknek kell megkötni. Ez a Pintér vajon testőrök kísérete nélkül is járt már cigánysoron? Esetleg lakott cigányok közelében? Ugyanis akkor nem mondana ekkora ostobaságokat. Úgy vélem ezt a megbékélést rövidre tudom zárni egy Áder Jánostól vett idézettel: „Vajon le lehet-e szoktatni a rókát a tyúklopásról?"

De az amerikai nagykövet sem maradt adós olyan kijelentéssel, amit a sírjak vagy nevessek feliratú fiókomba helyeztem el. Megígérte hogy hazájából oktatókat küld majd, akik a „multikultúrális" környezetben való viselkedést fogják oktatni a magyar rendőröknek. Tartok tőle ő se sokat lakott vagy járt még cigányok között... Először is köszönjük a multikultúrát, de nem élünk vele. Nagyon jó nekünk a magyar is, elég színes az önmagában. Továbbá mit fognak oktatni? Mert a tantermekben akármiről lehet beszélni, ha erős a plafon akkor elbírja. Csakhogy ki kell menni ám a terepre is! Ott pedig nálunk a bűnözőnek vannak jogai.

Amerikában ha valaki bemegy egy magánterületre, könnyen előfordulhat hogy puskával fogadják. Ha pedig nem viselkedik illedelmesen akkor le is lőhetik. Elég hozzá ha hirtelen mozdulatot tesz. Ott ha az utcán igazoltatnak, akkor nem érdemes a farzsebhez nyúlni csak annak aki lassan teszi és előbb engedélyt kap rá. Különben azt feltételezik hogy fegyver után nyúl és lőnek. A megállított autóból pedig viccből se szálljon ki rendőri engedély vagy felszólítás nélkül senki aki jót akar, mert a legjobb esetben is enyhe meggyomrozás után bilincsbe verve letartóztatják, aztán majd elmondhatja odabenn mi is volt olyan sürgős. Rendben, ez a ló másik oldala, elismerem ezek a liberális fertőzöttségtől bűzlő Amerika vadhajtásai. De ott akkor is így van.

Nálunk meg úgy, hogy akit megtámadnak azt még a rendőrségen és a bíróságon is meghurcolják ha védekezni merészelt, ha valaki az ingatlanán belül áramot vezet egy drótba az emberölést kísérel meg, a rendőr pedig nem használhat fegyvert senki ellen -az őslakosságot kivéve-, még csak nem is kiabálhat mert az ugye a belügyminiszter kizárólagos előjoga.

Gondoljunk bele, lehet ezt a két szélsőséget ötvözni egymással? Mert Amerikában nem ezt oktatják.

Persze tudják ezt jól ott a nagykövetségen. Nem is a mi rendvédelmünk oktatása a cél, hanem az oktatók jelenléte. Sok általuk megszállt országban vannak „tanácsadóik", akik valójában  hírszerzők. Itt majd oktató lesz a nevük. A jenkik már rég a spájzban vannak, most kidugják az orrukat a konyhába. Erre játszanak, fütyülnek ők a gyöngyöspatai és máshol lakó magyarokra, akik életét lehetetlenné teszi a cigánybűnözés. Ennyit a nagykövet és a belügyminiszter hankijáról.

De van itt még egy esemény amiről vétek lenne szót nem ejteni. Időrendben ugyan megelőzte a fent írtakat, de a lényeg nem ez. Az esetleges összefüggés az amit érdemes keresni. Az esemény a Jobbik EU-s képviselőasszonyának, Morvai Krisztinának a kijelentése, miszerint a „cigánybűnözés" szót ne használjuk. Ötletét sajtótájékoztató keretein belül ismertette, hogy levédette-e a szerzői jogot vagy sem azt nem tudni. Ő is járt egyébként Gyöngyöspatán, a cigánybűnözés áldozataival beszélgetett, de nagyjából annyi használt mint a Budaházy és társai ügyében való munkálkodása. Ott majd' két év alatt eljutott egészen odáig, hogy a bűnjelzacskót hosszába vagy keresztbe írták-e alá...

Szóval a képviselőasszony a "mindennapi bűnözés" és a "bűnözéstől való félelem jelensége" kifejezésekkel helyettesítené ugyanis a "cigánybűnözés" szót. Indoklása szerint a "cigánybűnözés" kifejezés használata feszültségeket kelt, és a média, illetve a szakemberek is a szó használatát kifogásolják az általa meghatározott jelenség lényegének vizsgálata helyett. Szerintem meg szimplán a cigánybűnözés kelt feszültséget, vizsgálat és tanulmányok helyett meg cselekedni kell.

Elmondta továbbá, hogy az állam úgy a bűnmegelőzést mint a bűncselekmények felderítését elhanyagolja. Ezt eddig is tudtuk, de most hogy ő kijelentette, teljesen biztosak lehetünk benne. Aztán a garázdaságot, a szabálysértéseket és a védekezésre képtelen (99 százalékban fehér) emberek elleni vad brutalitással, nyereségvágyból elkövetett -legtöbbször az áldozat halálával végződő- bűncselekményeket a "mindennapokat megkeserítő bűnözés" meghatározással illette. A „mindennapok bűnözői" szerinte többségében "rossz társadalmi helyzetben élő cigány származásúak", majd hozzátette hogy „cigány származásúakat is lehet azért találni az áldozatok között". S megkoronázandó fergeteges sajtótájékoztatóbeli szereplését javaslatot tett a bűnmegelőzéshez való jog, valamint a sértetti jog fogalmának bevezetésére is.

No nézzenek oda, hát itt tartunk? Eddig azért nem így beszélt. Mi történt Krisztina asszony? Feltette ezt a kérdést nagyon sok ember, és válasz hiányában természetesen elindultak az ilyenkor szokásos találgatások, pletykák. Magam is sokfélét hallottam, pl. azt hogy megfenyegették, esetleg megzsarolták. Meg hogy Brüsszelben kultúráltan de az orrára koppintottak, esetleg valamilyen uniós pénzügyi akció van a háttérben. S úgy egyáltalán, kényelmes az a képviselői szék ott neki, nem akarja nemzetközi botrányokkal kockáztatni.

Én meg nem akarok a találgatók népes táborába belépni, egyszerűen csak leírom hogy én mire gondolok. Megítélésem szerint az egész egyfajta rugalmas elszakadás, avagy arcvonal kiigazítás. Jobb helyeken azonban ezt visszavonulásnak hívják. Amiről annyit illik tudni, hogy rendezetten és harci érintkezés nélkül leválva az ellenségről sokkal biztonságosabb mint árkon-bokron át és céltalanul rohanva elhagyni a frontvonalat. Feltehetően ezen munkálkodik most szorgalmasan Morvai Krisztina.

Gyöngyöspatán ugyanis patthelyzet alakult ki. Szabályosan és előírásszerűen, profi sakkozók is megirigyelhetnék. Ahogyan a mesebeli nyúl dilemmázik a sapkával hogy hordja vagy ne hordja (tudniillik problémája adódik mindkét esetben), úgy spekulál most az egész Jobbik vezérkar, hogy hogyan is jöjjön ki ebből a kínos és veszélyes (!) helyzetből amely az év állatorvosi lova címére bátran pályázhatna. Nem egységes a viselkedésük párton belül, ki előremenekül, ki hátra, van aki meg ott várakozik a harcmezőn. Utóbbiak -akik nem mind jobbikosok- természetesen a polgárőrök, az őket önként segítő helybeliekkel és nem helybeliekkel együtt. Utánpótlásként biztatást kapnak. Az kell a fronton mint egy falat kenyér, csak önmagában nagyon kevés. 

Morvai Krisztina most megadta az utánpótlást... Mert a „mindennapi bűnözést" azt vajon kik csinálják? Kik miatt van a „bűnözéstől való félelem jelensége"? Igen, azok a bizonyos „rossz társadalmi helyzetben élők". Még jó hogy közülük is kerülnek ki áldozatok, elvégre nem működik náluk a betyárbecsület, egymást is uzsorakölcsönnel zsarolják, hajbakapnak a prostituáltak futtatásán és a rabszolga-kereskedelem felügyeletén.

Szóval Krisztina asszony konszolidálódik, és valahogy az egész jobbikos vezetés csak nézi ahogy túlnőtt rajta az általa teremtett helyzet. Mert nem volt semmilyen hosszabbtávú elképzelésük, a saját népszerűségüket akarták fényesíteni. Nem sikerült. Meg is isszák a levét, csak sajnos nem ők ott a padsorokban ücsörögve. Mindenki kihátrál, az őslakosok meg magukra maradnak.

De ez nincs kőbe vésve, lehet változtatni. Sokadszor írom le de nem elégszer: a megoldás a Hungarizmus! Nincs más lehetőség, nem kell idegen beavatkozás és a határokon belüli idegenszívűek ostobasága. Aki valódi, eredménnyel járó összefogást akar az minket megtalál!

Ábrányi Attila - Kitartás.hu

Kapcsolódó: 

Gyöngyöspata - látlelet az egész országról II. rész

Gyöngyöspata - látlelet az egész országról I. rész