A nemzeti szervek gyakran próbálják felvenni a kapcsolatot más nacionalistákkal, testvérnépekkel, olyanokkal, akikkel történelmünk több helyen összefonódik. De ezek a törekvések sokszor a magyar nacionalisták miatt buknak el.

Sokak közülük ugyanis nincsenek tisztában a magyar történelem alapjaival sem. Ha eléjük raknánk egy általános iskolai történelem atlaszt, egy jelentős hányaduk azt sem tudná, hol van benne a névmutató.

Hogy mi a kettő között az összefüggés?

Egy egyszerű, szinte minden napi életből kiragadott példa, az elhíresült lengyel-magyar barátság. De akik ezt követelik, általában azt is hangoztatják, hogy ők az 1914-es, háború előtti állapotokat követelik vissza. Ha ránézünk egy 1914-es térképre, hány darab Lengyelországot látunk?

Nem elvárható természetesen, és nem is elvárás, hogy minden nép történelmét pontosan tudjuk, de ha szövetségest keresünk egy-egy népben, vagy népcsoportban illik tisztában lenni a múltjukkal. De miért is lenne ez elvárás, ha sokan a saját történelmünkkel, identitásukkal sincsenek tisztában? Azonban, ha valaki önmagát magyar hazafinak vagy honleánynak titulálja, ildomos részletekbe menőig tisztában lenni múltunkkal. Ez azonban sajnos akkora luxus, hogy még az ún. nemzeti értelmiség sem veszi a fáradtságot a tanuláshoz. 

Tavaly volt egy futballmeccs hazánkban, amit Törökország ellen játszottunk. Ez a mérkőzés arról nevezetes, hogy magyar szurkolók olyan transzparenst feszítettek ki, amin ez állt: „Mindannyian Attila unokái vagyunk."

Ez a ritka értelmes hozzászólás pedig ki más száját hagyhatta volna el, mint Vona Gáborét? Történelemtanárként ez egy elég erős kifejezés. Vagy elfelejtjük, hogy a törökök mintegy 168 évig zsarnokoskodtak a magyar nemzeten? Elfelejtjük, hogy mecseteket, minareteket építettek, hogy magyarokat kényszerítsenek iszlám hitre? Az sem jut eszünkbe, hogy hány és hány ember halt meg a török támadások miatt, hogy hány asszonyt erőszakoltak meg, vagy, hogy hány ezer magyar gyereket raboltak el, hogy janicsárt képezzenek belőle? Ha Attila a magyarok, és törökök közös nagyapja, akkor ez a rokoni szál olyan lehet, mint Káin és Ábel viszonya.

De, nem ő az egyetlen, aki történelmet meghamisító módon próbál választ találni fel sem tett kérdésekre. Az ún. nemzeti pártban vajon hány zsidó ül, hányan politizálnak csupán pénzért, és az egyre növekvő parlamenti fizetésüket érzik motivációnak a haza szolgálata helyett?

Szegedi Csanád története ismerős mindenkinek. A nagy, szókimondó, magát nemzetinek nevező, sőt, saját nemzeti márkát forgalmazó gárdista, aki mindvégig tudott származásáról, de utolsó pillanatig próbálta torkunkon lenyomni hazugságait. Ugyanúgy említhetnénk Morvai Krisztinát is. Ilyen vezetőséggel vajon mit várhatunk ettől a párttól? Hazugságot, szemfényvesztést, kizsákmányolást, demokráciát.

De vajon ezt akarja a magyar nép? Tudja egyáltalán a nép, mit akar pontosan, mik a céljai, és hogyan van kikövezve az oda vezető út? Valószínűleg nem. Ez pedig tökéletes az ilyen pártoknak. Mert akárhogy fáj kimondani, azokat az embereket, akik lusták, hogy maguktól gondolkodjanak, és szellemileg képezzék magukat bizony könnyű irányítani.

Van egy közmondás, ami így szól: „minél nagyobb a hazugság, annál kedvesebb az ember fülének". Így lenne most is? Nem tisztem megítélni, hiszen párttag sosem voltam. Azonban az olcsó hírnévhez, vagy éppen szimpátiához csak pár trükk kell. 

Keresni kell mindig egy aktuális ellenséget, és egy jó okot, amiért tüntetni lehet. Esetleg egy kis utcai harc, mert cirkusz kell a népnek! De, ha nem vigyázunk, mi leszünk a fő látványosság, ahogy milliók szórakozására oroszlánok elé vetnek minket.

Kell még egy párt, mely nemzeti színbe burkolózik, és mindig úgy hajlik, ahogy a szél fújja. Aki mindig az aktuális igényeket próbálja kielégíteni. Ha kell soviniszták, ha kell szocialisták, ha kell, liberálisok. Mindegy nekik, csak hatalmaskodhassanak. 

Fel kell magunknak tenni a kérdést, hogy mit ér egy ilyen párt, aminek valós céljait talán ők maguk sem tudják meghatározni, akiknek nincs eszmei gerincük, és mindig az aktuális felháborodást használják ki, hogy ne veszítsék el híveiket, akiket utána majd a földbe taposhatnak?

Melyik képvisel valódi értékeket? Egy mozgalom, melynek céljai, követelései tiszták, és egyértelműek, melynek útját 80 éve jelölték ki, és töretlen hittel teljesíti kötelességeit, vagy egy párt, mely 10 éves múltja alatt nem tud valós eredményt felmutatni?

Dalma Staß - Kitartás.hu