2010. október 7-én és 8-án Klasszikus kommunizmus 1917 - 1990 című nemzetközi konferencia kerül megrendezésre. IDE kattintva látható a meghívó, ITT pedig az MTV által készített beszélgetés Tallai Gáborral a konferenciáról. Ha jobban megnézzük a tervezett programok sorát, megakad a szemünk Máthé Áron előadásán, mely a Zöld bolsevizmus címet viseli. Minden bizonnyal elhangzanak majd a szokásos sületlenségek.

Viszont a konferencia nyílt lesz, és bárkinek alkalma adódhat arra, hogy feltegye kérdéseit. Bizonyára olvasóink tisztában vannak a bolsevizmus és a nemzetiszocializmus mibenlétéről, illetve arról, hogy bármennyire is görcsösen igyekeznek párhuzamot vonni a két eszmerendszer között, valójában éppen a liberalizmus és a bolsevizmus édestestvérei egymásnak.

Ugyanis:

• a nemzetiszocializmus szocializmusa távolról sem egyezik meg a marxizmus szocializmusával

• a marxizmus osztályszocializmust hirdet, ezzel ellentétben a nemzetiszocializmus egyetemes, az egész nemzetre kiterjedő szocializmust tart megvalósítandónak

• a marxizmus materialista, istentagadó világnézet, míg ezzel szemben a Hungarizmus-nemzetiszocializmus tana mélyen kötődik a transzcendenshez, s egyben vallásos, Isten végtelen mindenhatóságát tanító eszme

• a marxizmus szocializmusában nincs helye magántulajdonnak, mellyel totálisan elnyomja az egyéni érdekeket, így nincs meg a megfelelő összhang egyén és közösség között

Persze, erre lehet az a kétségbeesett reakció, hogy ez csak az elmélet, a gyakorlat biztosan más volt. Nemzeti alapokon álló, erős szociális érzékenységgel rendelkező állam volt a Harmadik Birodalom. Nézzük, hogy ott hogy működött ez. Tökéletesen tükröződik belőle, hogy szó sem volt arról, hogy Hitler csupán lózungként használta volna fel a szocializmus hangoztatását. Beszéljenek a tények:

"A súlyos gazdasági válság közepette az NSDAP tömegpárttá vált és 1933-ban a párt megmutathatta, hogyan képzeli el Németország jövõjét. Lázas munka vette kezdetét. Út- és lakásépítéseket kezdtek el, adócsökkentést, továbbképzéseket, sõt, újfajta foglalkozástípusokat vezettek be, mint például a mezõgazdasági- és betakarítósegéd foglalkozásokat. Emellett számos kampányt indítottak, melyek az embereket hazai termékek vásárlására ösztönözték. Ennek megfelelõen alakult a külföldi termékek behozatala is.

1933 szeptemberében megalakult a 'Téli Segélyezés' (Winterhilfswerk - WHW) nevû jótékonysági szervezet, amin keresztül a legszegényebbeknek igyekeztek gyors segítséget nyújtani. A kezdeményezés csakhamar óriási támogatottságra tett szert. Különféle kitûzõket, jelvényeket árusítottak például, amik sokszor eseményekhez, rendezvényekhez kötõdtek. 1943 márciusáig mintegy 8000 különféle jelvényt adtak ki, milliószámban.

1933. május 10.-én alapították meg a Német Munkafrontot (Deutsche Arbeitsfront - DAF). A szervezet 1942-ben 25 millió tagot számlált, a legnagyobb taglétszámú szervezet volt a Birodalomban. A DAF a „népközösség" gondolatának aktív támogatója volt és gyakorlatilag a Birodalom egész területét lefedte.

A kormány óriási erõfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a munkások tömegei ne szoruljanak a társadalom peremére, hanem saját magukat is a kultúrtársadalom részeseinek érezzék. Megemelték a szabadnapok számát. Az addig csak polgári privilégiumnak számító üdülés, utazás az egyszerû dolgozó számára is elérhetõ lett kedvezményes üdülésekkel, sõt, saját személygépkocsi vásárlása is lehetséges lett. Azt persze senki sem állítja, hogy még a kerítés is kolbászból volt, de a munka becsületét visszaállították és megpróbálták az egyszerû, de keményen dolgozó munkásembernek is kifejezni, milyen fontos része a társadalomnak."

Nos, ezek csupán kiragadott példák voltak, egészen kis hányadát képezték a dolgoknak, de kíváncsiak lennénk, hogy a szervezők mivel próbálnák meg alátámasztani elméleteiket. Reméljük, lesz olyan a résztvevők között, aki ezt számonkéri rajtuk.

Lantos János - Kitartás.hu