Az elmúlt hetekben olyan eseményeknek lehettünk tanúi, melyek jelentősen befolyásolták, s a jövőben is meghatározhatják Magyarország és Európa jövőjét. Itthon a "fülkeforradalmi" kormány bebizonyította újfent, hogy miképpen képzeli el azt a "gazdasági szabadságharcot", melyet lépten-nyomon hangoztatott. Úgy, hogy újra az IMF-hez fordult, s bár a dolgok pontos folyásába nem láthatunk bele, a hivatalos verzió úgy szól, hogy egy úgynevezett biztonsági hitelkeret lekéréséről van szó. 

Mielőtt bármilyen további következtetést levonnánk, érdemes leszögezni, hogy ezzel a kormány méginkább hozzáláncolta hazánkat ahhoz a nemzetközi háttérhatalomhoz, amely a kamatrabszolgaság fegyverével tart bizonytalanságban és rabszolgaságban egész nemzeteket. A magyar államadósság mértéke olyan méretekre rúg, amelyet minden józan emberi számítás szerint egyszerűen lehetetlenség visszafizetni.

Persze, ha az ő szemszögükből szemléljük az eseményeket, nem is feltétlenül tehetnek mást, hiszen az egész rendszer egy kényszerpályán mozog. Nem visszafordíthatóak a folyamatok. De ez az ő bűnük (beleértve az elmúlt 20 év összes pártját), s nem a magyar népé.

Azonban a képlet korántsem olyan egyszerű, mint amilyen például 2008-ban volt. A nemzetközi pénzügyi körök spekulánsai nem elégedtek meg ezzel sem. Az IMF-hez való fordulás már kevés volt nekik. A nemzetközi kufárok, kik kények-kedvük szerint minősítgetnek országokat (Moody's Investors Service hitelminősítő), a bóvli kategóriába sorolták a magyar állampapírokat. A hitelminősítő a leminősítést azzal indokolja, hogy növekszik a bizonytalanság azzal kapcsolatban, az ország képes lesz-e teljesíteni a költségvetési konszolidációra és az államadósság csökkentésre irányuló középtávú terveit, különös tekintettel a magyar gazdaság egyre korlátozottabb középtávú növekedési kilátásaira.

Ami pedig tágabb környezetünket illeti, Európát, a helyzet ott sem rózsásabb. Görögországban és Olaszországban már olyan szakértői kormányokat állítottak fel, amelyek gyakorlatilag az IMF és a Nemzetközi Valutalap kihelyezett végrehajtóinak tekinthetőek, akik a felelősségérzet legkisebb szikráját sem érzik a görög és az olasz nép iránt, így a megszorításokat könyörtelenül fogják végrehajtani.

Érdekes momentum volt, s a demokraták kétszínűségét bizonyította az is, ami Görögországgal történt. Olvashattuk, hallhattuk a híreket, hogy egyes körök mennyire megrémültek azon az elképzelésen, miszerint a görögök népszavazást tartanának arról, hogy mekkora mértékű hitelt nyújtson számukra az IMF - felismervén, hogy az ő érdekük is, hogy elkerüljék a görög államcsődöt, hiszen az magával ránthatja az egész tákolmányukat. Máskor a demokrácia olyannyira egekig magasztalt intézménye, mint a népszavazás, egyszeriben olyan aspektusba került, hogy "nehogy már a félanalfabéta rodoszi halász", vagy "a műveletlen görög kecskepásztor" döntsön ilyen kérdésekről.

Megmosolyogtató, hogy mennyire köpnek a demokraták saját elveikre is, és mennyire szembetűnő volt a kettős mérce. Azonban megnyugodhattak, végül nem tartottak népszavazást a hitelről. Ez is csak azt bizonyítja, amit már számtalanszor leszögeztünk, maguk a demokraták sem hisznek a demokráciában. Aki őszintén hisz benne, nem más mint egy naiv álmodozó vagy közönséges bolond, aki nincs tisztában az emberi természet alapvető tulajdonságaival. Bár nyugodtan hozzáfűzhetjük azt is, hogy a népszavazás sem változtatott volna alapvetően a görögök helyzetén.

Visszatérve hazánkra, viszonylag friss hír, hogy az IMF nem ad elővigyázatossági hitelt Magyarország számára. Sokkal komolyabb feltételek kellenek ehhez, s ez nem sok jót tartogat nekünk, magyaroknak, hiszen ismerjük őket már, mint a rossz pénzt.

Ördögi kör, hiszen ha megvizsgáljuk az egész rendszer alaptermészetét, akkor azt kell látnunk, hogy a résztartalékra épülő banki szabályok a világ legtöbb bankjában érvényesek, és valójában ezzel a modern rabszolgaság rendszerét alapozták meg. Hogyan? Úgy, hogy a pénzt adósságból hozzák létre, így az emberek tartoznak, ezért igyekeznek egymással versengve munkához jutni, hogy visszafizessék az adósságukat. Viszont ha a pénz csak adósság útján jön létre, akkor arra a kérdésre a válasz, hogy lehetünk-e valaha adósságmentesek, az, hogy nem, nem lehetünk.

Az állandó adósság, az infláció és a soha vissza nem fizethető kamat által létrehozott elkerülhetetlen hiány fenntartja a bérrabszolgaságot, és a haszonból csupán a csúcselit profitál, a nemzetközi zsidóság és csatlósai. A fizikai rabszolgaságban az embereket etetni kell, a gazdasági rabszolgaságban az emberek magukat etetik. Ez az egyik legszellemesebb csalás, amit valaha kitaláltak. A rendszer láthatatlan háborút folytat a népek ellen. Az adósság a fegyver, amellyel nemzeteket hódítanak meg és tartanak rabszolgasorban, és a kamat a muníció. A bankok a multikkal és a kollaboráns kormányokkal karöltve tökéletesítették a gazdasági háború arzenálját, új fegyvereket hoztak létre: IMF és Világbank.

A fentieket figyelembe véve tehát kijelenthetjük, hogy Európa (pontosabban az Európai Unió) és Magyarország valóban kényszerpályán mozog. De azt is, hogy a végtelenségig nem tartható fent ez az állapot. Lehet foltozgatni a rendszert, egyre jobban kizsákmányolni a népeket, de a tűréshatár egyre közeledik. Nem véletlen tehát az sem, hogy egy, a közelmúltban végzett felmérés szerint Magyarországon egyre kevésbé bíznak a demokráciában.

Alapvetően három csoportra bontható a jelenlegi magyar társadalom:

- Az első csoportba azok tartoznak, akik arra a kérdésre, hogy jó irányba haladnak-e a dolgok az országban, azt felelnék, hogy nem, de a bajok forrását nem igazán tudják megfogalmazni, de talán még nem is éreznek túlzottan nagy késztetést arra, hogy ismereteiket bővítsék, őket nevezhetjük tömegembereknek.

- A második csoportba azok sorolhatóak, akik már elkezdtek válaszokat, megoldásokat keresni, ezek az irányultságok nagyon sokrétűek és szerteágazóak lehetnek (szélsőbaltól a szélsőjobbig, politikai vagy akár azon kívül eső síkon), esetünkben azok az érdekesek, akik ezt nemzeti alapokon képzelik el, azonban tény, és figyelembe kell venni, hogy vannak más irányvonalak is. Nemzeti oldalon itt egy folyamatos és sokszor zűrzavaros útkeresés figyelhető meg.

- A harmadik csoportba pedig azok tartoznak, akik már többé-kevésbé rendelkeznek határozott elképzelésekkel és megoldási javaslatokkal, s mindenekelőtt leszámoltak azzal a tévképzettel, hogy a demokratikus út járható.

Nekünk, hungaristáknak eltökélt célunk az, hogy a hungarizmust vezető erővé emeljük a harmadik csoportban, illetve az, hogy a társadalom másik két csoportjából kiemeljük az értékes embereket, közösségeket, és felkészítsük őket a jövő kihívásaira. Ezért szervezett a Pax Hungarica Mozgalom az elmúlt hetekben is előadásokat az ország számos pontján, s ezért folytatjuk a jövőben is ezt a felvilágosító munkát. Ezért hirdetjük, hogy azoknak van esélye a túlélésre, akik alárendelik magukat azoknak az alapelveknek, hogy "a közérdek az önérdek előtt van", hogy "szervezzük meg, védjük meg magunkat", ezért hangsúlyozzuk a fizikai-önvédelmi felkészülést is.

Mert tudomásul kell venni, hogy a békés mindennapokba vetett hit nem áll a realitás talaján, úgy azt kell mondanunk, hogy a jövőben bekövetkező eseményeknél rendkívül hangsúlyos szerepet fog kapni a hungarizmus, illetve azok a közösségek, amelyek a hungarizmus mentén szervezik meg magukat, tehát a Hungarista Mozgalom. Hiszen az egy mágnes lesz, és már most is az a nemzet számára, amely magához vonzza azokat, akik már nem a jelenlegi rendszer keretein belül gondolkoznak, hanem továbbtekintenek a jövőbe. Mert őket nem fogja felkészületlenül érni az, ami történni fog. Az, aminek mértékeit egyelőre csak becsülhetjük, hiszen könnyen lehet, hogy a jövő kaotikus és véres eseményekben sem lesz szegény.

A hungarizmus egyik legfontosabb hivatása az, hogy a nemzet legértékesebb elemeit kiemelje és felkészítse erre a történelmi, sorsfordító időszakra, és majdan az ország újjáéápítését meg tudja kezdeni. A hagyományos formulákat el kell felejtenünk, mint ahogyan azt már sokszor kifejtettük, úgy mint parlamentáris úton való érvényesülés, és az ehhez kapcsolódó utak, hiszen számunkra ezek nem működőképesek, de teljesen feleslegesek is.

Viszont ha azt belátjuk, márpedig be kell látnunk, hogy ezek a módszerek nem járhatóak, nem eredményesek, akkor azt is ki kell mondanunk, hogy a világpolitikai események tükrében bármennyire is kegyetlenül hangzik ez sokaknak, azok fognak talpon maradni, sőt, azok fognak életben maradni, akik erősek lesznek. A gyengék el fognak hullani, és éppen ezért ők nem tartoznak közénk. A nemzet életerős és élni akaró részei fognak kiemelkedni a nemzetiszocializmus időtálló elveinek segítségével, és követelni fogják a nemzet vezetését, teljes joggal. Ez a természetes kiválasztódás.

Nagyon is jól tudom, hogy az örök kétkedők, az állandó kritizálók mit mondanak a fenti sorokra! Azt, hogy ez nem más, mint utópia, álmodozás, amiből úgysem valósul meg semmi. Először is, nem tudom, hogy ők miért képzelik azt, hogy ezek az állapotok örökké fent fognak maradni? A történelem során még egyetlen politikai-társadalmi rendszer sem bizonyult örökéletűnek, s ez sem fog, főleg, ha ilyen romlott és ilyen mértékben szembemegy az isteni lét- és természeti törvényekkel. Francis Fukuyama közel húsz évvel ezelőtti jóslata, hogy a "történelem véget ért", nem más, mint légből kapott illúzió, amelyet már ő maga is visszavont.

Másodszor pedig, ha el is ismerem vagy feltételezem azt, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint az én életemben ezek a változások nem fognak megvalósulni (jelzem, például Henry Kissinger azt jósolta a Szovjetunió felbomlása előtt pár évvel, hogy az fent fog még maradni legalább ötven évig), akkor milyen felmentést ad számomra ez? Semmilyet. Az ember nem önmagáért él. Mi különbözteti meg az embert az állattól? Az, hogy okosabb, vagy az, hogy ügyesebben használja a rendelkezésére álló eszközöket? Semmi esetre sem. A fő különbség az idealizmus, illetve az, hogy az ember az egyetlen élőlény, amely rendelkezik éntudattal és azzal a tudattal, hogy van felette egy olyan értelmes lény, aki neki létet adott. Ő pedig Isten.

Akik persze ezekkel nincsenek tisztában, nem érzik át, s nem vallják magukénak, azoknak azt tudom, azt tudjuk üzenni, hogy fogalmuk sincs az élet valódi értelméről. Elképzelésük sincs arról, hogy milyen magasztosabb ideákért és célokért élni, vereséget szenvedni vagy éppen győzni, megélni az idealizmust mindennapjainkban, amely egyenlő a legmélyebb felismeréssel.

Mert az se felejtsük, hogy az ország és Európa gondjai nem gazdasági eredetűek. Ezek a problémák mind csak folyamányai azoknak az erkölcsi és szellemi irányzatoknak, amelyek kifordították a világot a sarkából. Minden lehetséges életszemléleti síkon abba az irányba terelték a nyugati kultúrkört, hogy lényegében uralkodóvá vált a materializmus és az istennélküliség. Ezzel szemben hirdetünk mi totális változást és visszatérést azokhoz az értékekhez, amelyeken a szó legnemesebb és legeredetibb értelmében értjük a "normalitást". Ezt igyekezzük megélni és felépíteni saját mozgalmunkon belül is.

Minket, hungaristákat ez különböztet meg azoktól a tömegektől, akik ma még, mint közönséges bolondnak vagy gyűlölködőnek bélyegeznek meg minket. Azonban a történelem kereke sohasem állt még meg, mindig forog, s eljön az idő, amikor azok az emberi tulajdonságok és elvek, amelyeket mi képviselünk, már nem hátrányként fognak jelentkezni, hanem előnyként.

Lantos János - Kitartás.hu

Kapcsolódó:

- Körkép