Időről-időre felmerülnek olyan kérdések, melyek azt firtatják, hogy van-e egy zsidó származású embernek helye hazafias, nemzeti gondolkodású szervezetekben? A válaszok meglehetősen ellentmondásosak, mint ahogyan a nemzeti radikálisok állásfoglalásai sem tiszták minden kérdésben. Mi, hungaristák, viszont úgy véljük, egy olyan szervezetben, mely magát nemzetinek aposztrofálja, egyetlen zsidónak sincs keresnivalója. Természetesen ilyenkor - csupán érzelmi kategóriába szorítva a kérdéskört - megkapjuk a szerintük jogos kritikát; túl vaskalaposak vagytok! Valóban így lenne? Lássuk csak.

A kérdés a következő: lehet-e magyar a zsidó? Vagy, hogy még pontosabban fogalmazzunk, lehet-e két identitása egy embernek? A válaszunk az, hogy nem. Az illető vagy magyar, vagy zsidó. De olyan nem létezik, hogy "magyar zsidó". Azok a zsidó származású emberek (ők többnyire fél, vagy negyedrészben voltak zsidók, de teljesen szakítottak is zsidóságukkal, sőt, megtagadták azt), akik magyarként tudtak élni, elenyészően kevesen voltak, ezek a kivételek csak erősítik a szabályt. A kettő együtt nem megy. Hogy miért? Azért, mert a magyar nép lelki alkata, mentalitása, szellemisége, totálisan mond ellent a zsidóság tulajdonságainak. Nem is beszélve arról, hogy nincs két olyan vallás, melyek között nagyobb lenne a különbség, mint a keresztény és a zsidó.

Az, hogy a mai magyar társadalom viselkedésében már nem emlékeztet népünk eredeti tulajdonságaira, értékeire, pont azt bizonyítja, hogy szellemileg el van zsidósodva. Éppen ezért azt mondhatjuk, hogy a zsidóság már régen túllépett vérségi keretein, és jóval több zsidó él Magyarországon és Európában annál, mint ahánynál a zsidó származás vérségileg is bizonyítható. De a "csupán" szellemileg elzsidósodott embereknél még van esély, hogy visszavezessük őket népünkhöz.

Aki zsidónak születik, az is marad. Ezen nincs mit szégyellni. Hogy van-e jó zsidó? Természetesen van. Az ilyen zsidó céljai megegyeznek a hungarizmus zsidókérdésben alkotott álláspontjával. Ez pedig nem az antiszemitizmus, hanem az aszemitizmus. A múlt század elején a cionizmus kifejezést még arra használhatták, amire való. Azaz, hogy a szétszóratásban élő zsidóságnak létre kell hoznia egy önálló hazát. Ez volt a célkitűzés. A látszat szerint meg is valósult, de még sem látjuk azt, hogy a világ zsidóságának egésze ott élne.

Más kérdés, hogy bebizonyították, nem képesek sem szétszóratásban, sem egy ország határain belül békében együtt élni másokkal. És ez mindaddig így lesz, amíg a zsidó soviniszta mentalitás vezérli őket. Egy kiút van számukra; ha megtérnek Jézus Krisztushoz, és konnacionalista elvek mentén vezetik azt a térséget. Ez lenne Isten akarata. A becsületes zsidó embereknek az lenne a feladatuk, hogy ezen munkálkodjanak, hogy a világ össes zsidója egy olyan országban éljen, ahol nincs háborúskodás, nem gyilkolnak le módszeresen válogatás nélkül nőket és gyermekeket is. Az a zsidó, aki ezt tekinti céljának, jó zsidó.

Tehát aki zsidónak született, vérségileg is zsidó származású, nem lehet, sőt, nem is tud teljes mellszélességgel magyar lenni, nagyon ritka kivételtől eltekintve, de mint írtam fentebb is, a kivétel csak erősíti a szabályt. Ugyanakkor hangsúlyozom újra: ezek az emberek vagy teljesen megtagadták zsidó származásukat, vagy nem is tudtak róla!

A "kettős identitás" veszélyeire akkor derül fény végérvényesen, ha a történelem viharai egy olyan választásra kényszerítik, amikor nincs lehetőség maszatolásra, választania kell zsidósága és magyarsága között. És egy zsidó a zsidóságát fogja választani, ezzel felháborodást, csalódottságot fog okozni azoknak a magyaroknak, akik megbíztak benne. Éppen ezért mi tartjuk magunkat ahhoz az alapelvhez, hogy zsidónak köztünk nincs helye, illetve ahhoz, hogy az a nemzeti szerveződés, mely semmibe veszi ezt, éppen a lényegét veszti el. Tehát megszűnik nemzetinek lenni. 

Lantos János - Kitartás.hu