A brit parlament legújabb jelentése szerint a brit börtönökben a muszlim elítéltek száma első alkalommal haladta meg a 11 ezret.

A statisztikák – melyek az Alsóház július 29-ei jelentése, a „Börtönpopulációs statisztikák” (Prison Population Statistics) néven láttak napvilágot – azt mutatják, hogy a muszlim börtönlakók száma Angliában és Wales-ben 2012-ben 11 248-ra emelkedett az 1997-es 3 681-ről. Más szavakkal az elmúlt 15 évben a brit börtönökben fogvatartott muszlimok számának több mint 200 %-os növekedésének vagyunk szemtanúi.

A muszlim fegyencek növekedési aránya a brit börtönökben nyolcszor nagyobb, mint az összes börtönlakó számának növekedése és a számok a muszlim elítéltek egyértelmű felülreprezentáltságát mutatják: a muszlimok, akik a teljes brit népesség durván 5 %-át teszik ki, jelenleg a brit börtönökben az elítéltek 13%-át alkotják (szemben az 1997-es 6%-kal.)

A fenti növekedés olyan félelmeket generál, hogy a brit börtönök az iszlám radikalizáció melegágyaivá válhatnak.

Bár a legtöbb muszlim börtönlakó ázsiai, közel-keleti és észak-afrikai bevándorló, a nem-muszlim fogvatartottak egyre nagyobb számban térnek át az iszlám hitre.

A nemrégiben a Brit Igazságügyi Minisztérium megbízásából végzett kutatás alapján sok nem-muszlim börtönlakót erővel kényszerítenek az áttérésére, vagy annak reményében veszik fel az iszlámot, hogy megvédik őket a fizikai bántalmazástól.

A tanulmány a cambridgeshire-i Whitemoor börtönben vizsgálja az iszlám „bandakultúrát”. Ebben a börtönben van elhelyezve a legveszélyesebb brit fogvatartottak közül körülbelül 500. A cambridge-i Kriminológiai Intézet kutatói, akik a jelentést írták, azt találták, hogy a Whitemoor börtön lakóinak több mint egyharmada (39 %) muszlim.

A fogvatartottak azt közölték a kutatókkal, hogy hatalmas nyomás éri őket, hogy áttérjenek. Nem egy esetben a muszlimok iszlám irodalmat hagytak a cellájukban és megparancsolták nekik, hogy „olvassák el”. Más esetben megígérték nekik, hogy amennyiben áttérnek az iszlámra, nem kell tartaniuk a fizikai bántalmazástól.

A jelentés szerint ha a magányosak – ide értve a szexuális bűncselekményt elkövetőket – áttértek az iszlámra, a muszlimok megvédték őket; ily módon nem kellett tartaniuk egy nagyobb, domináns csoporttól. Mások újonnan felvett hitüket eszköznek használtak, amivel befolyást tudtak gyakorolni másokra.

Whitemoorban a nem-muszlimok és a börtönőrök az iszlámot egy olyan „szervezett bandaként” és „védelmi panamaként” jellemezték, ami „dicsőíti a terrorista magatartást és előnyt kovácsolt az ehhez kapcsolódó félelemből.”

A börtönőrök szerint a börtönben voltak olyan „igazi al-Kaida” tagok, akikre a fiatalabb fogvatartottak felnéztek. Néhány börtönlakó úgy írta le Whitemoort mint „a Talibán toborzóhelye” és ami termőtalaja a gyűlöletnek és a szélsőségesek egy új generációjának.

Az őrök azt is elmondták, hogy „lekenyerező” politikát folytatnak az erős és növekedő iszlám börtönpopulációval szemben, különösen azokkal a megtért terroristákkal szemben, akiknél félő, hogy jövőbeli szélsőségeseket toboroznak.

A jelentés a következőt állítja: „Az erőszakos fenyegetések, melyeket a vallásos fanatizmus vagy a szélsőségesek ideológiája motivál, komoly nyomást gyakorolnak a whitemoori közhangulatra”, majd így folytatódik: „Az új összetétel, beleértve a nagyszámú muszlim börtönlakót, felrúgta a meglévő hierarchiát a börtönben. A lakók közötti társas kapcsolatok komplikálttá és kevésbé érzékelhetővé váltak. Néhány csoport kezébe túl nagy hatalom került, ami egy komoly erőszakos esemény valós kockázatát rejti magában. A börtönben eluralkodott a félelem. A feszültségek és félelmek kiváltképp összefüggtek az ‘extremizmussal’ és a ‘radikalizációval’.”

A riport a következőképp zárul: „Ami feltűnő, hogy néhány rab nyomást (és kísértést) érzett arra, hogy áttérjen az iszlámra. A körülmények úgy alakultak a börtönben, hogy az iszlám gyakorlatában való részvétel vált a leginkább ‘elérhető’ opcióvá azok számára, akik tartozni akartak valahová, valami célt szerettek volna, vagy a ‘testvériséget’, bizalmat és barátságot kerestek.”

Eközben a brit média nemrégiben közölte, hogy Dale Cregant, a négyszeres sorozatgyilkost, aki életfogytiglani börtönbüntetését tölti a manchesteri fegyházban, szélsőséges muszlimok vették célba, azzal a szándékkal, hogy áttérítsék az iszlámra.

Az ír katolikus háttérrel bíró Cregan a beszámolók szerint a rivális banda tagjaitól tart, akik jutalmat ajánlottak bárkinek, aki megtámadja őt a börtönben. A muszlimok védelmet ajánlottak Cregannak, ha áttér az iszlámra. A fogház hivatalnokai szerint Cregan annyira ismert, hogy amennyiben áttér az iszlámra, az a muszlim bandák befolyásának további növekedéséhez fog vezetni a börtönben.

Egy nemrégiben végzett BBC tényfeltáró riportnak a muszlim bandák okozta egyre nagyobb probléma volt a témája, akik kezdik bevenni a brit fegyházakat. A programban interjút készítettek egy korábbi elítélttel, Jay-el, aki a következőket mondta: „A muszlimok működtetik. A muszlimok működtetik a börtönöket, a smasszerek pedig semmit nem tudnak tenni ellene. A muszlimoknak mondhatjuk, hogy mindez rendben van, de egy nem-muszlim esetében ez nagyon, nagyon rossz.”

Jay, aki élete nagy részében hol börtönben, hol épp szabadlábon volt, nyíltan vállalja, hogy segített a nem-muszlimok iszlámra térítésében és erőszakkal lépett fel azok ellen, akik „nem tartották tiszteletben” a vallását.

Jay így fogalmaz: „Muszlimként sértőnek tartom, hogy valaki ennyire nem tiszteli a vallásomat. De ha csak egyszer is erőszakkal élünk és megmutatjuk neki, mennyi az annyi, többé nem fog így érezni a vallásunk iránt.”

Jay 15 éves volt, amikor először vonult börtönbe és elmondása szerint akkor még alig voltak muszlim fogvatartottak. „Kezdetben nem sokan tudtak az iszlámról. Nem volt sok áttért. A mecset üres volt, de manapság a börtönöket többnyire muszlimok viszik.”– mondja.

„Vannak olyan testvérek, akik tisztán azért akarnak áttérni, mert olvasták az iszlámot és valami olyanban akarnak hinni, ami jó nekik. Mások azért, mert azt szeretnék, hogy törődjön velük valaki. Ötször voltam börtönben” – mondja – „és utolsó alkalommal már azt láttam, hogy a börtönöket a muszlim elítéltek irányítják. A pénteki muszlim imádságokra nagyon sokan eljönnek. Vannak börtönök, ahol nincs hely. Az egyik börtönben, ahol voltam, az imádságokat két ülésben végzik, mert annyira nincs hely.“

A BBC tényfeltáró riportja egy másik interjút is bemutat, ami a Börtönhivatalnokok Egyesületének (Prison Officers Association) nemzeti elnökével, Colin Moses-sel készült: „Az embereket egyre jobban radikalizálják, ezek a bandák erővel radikalizálják őket. Komoly veszélynek tekintjük ezt a börtönökben most és a jövőben is.”

Moses elmondja, hogy a bandatagok és azok, akik az iszlámra tértek át gyakran azért teszik ezt, hogy bűnözhessenek. „Ahogy a muszlim populáció növekszik, a bandák egyre inkább jelen vannak és azért harcolnak, hogy átvegyék az irányítást a börtönökben a drogkereskedelem és a mobiltelefonok forgalmazása felett. Ez még erőszakosabb hellyé teszi a börtöneinket.” – mondja.

Egy neve elhallgatását kérő egykori börtönhivatalnok, aki a Long Lartin fegyházban dolgozott Worcestershire-ben olyan esetekről számol be, ahol a nem-muszlim fogvatartottakat súlyosan bántalmazták és megfenyegették ha nem fogadtak szót a muszlim bandák által bevezetett nem hivatalos szabályoknak, amik például a disznóhús evésére vagy a nyugati zene hallgatására vonatkoztak.

Az Inside Time börtönmagazin 2013. júliusi számában az egyik „hosszú ideje elítélt” long lartini lakó ezt mondta: „Főzhetünk saját kaját, de ha disznóhúst merészelünk főzni a közös konyhában, az veszélyes, akár az életünkbe is kerülhet. A konyhában általában 90 %-ban muszlimok vannak és megmondták nekünk, hogy ha disznót főzünk, meg fognak szurkálni. Voltak itt olyan esetek, amikor az embereket kiszemelték és kényszerítettek vagy bántalmazták azért, hogy térjenek át az iszlámra.”

Hozzátette: „Azért írok, hogy tájékoztassam az embereket ezekről a radikálisan szélsőséges nézetekről ebben a börtönben, ahol nem látom, hogy történne hivatalos intézkedés ellenük. Itt a fiatal muszlim férfiak radikalizálódnak és egy nap lehet, hogy épp ők követnek el terrorista merényletet az országban. Úgy tűnik, itt semmit nem tesznek, hogy ezt megállítsák, az emberek pedig félnek róla beszélni. Remélem, kapunk valami visszajelzést ezek után; valahogy meg kell oldani.“

(dzsihadfigyelő.com)