A Pax Hungarica Mozgalom fővárosi csoportja idén is megemlékezést tartott Szálasi Ferenc - korántsem végső - nyughelyénél. A megemlékezésen felszólalt Lantos János is, aki hangsúlyozta, hogy egy emlékezés alkalmával nem az a fontos, hogy évszámokat és száraz tényeket soroljunk fel egy ember életéből, hanem az, hogy az általa hordozott szellemiség meg tudja érinteni lelkünket az emlékezés percei alatt. Kitért Szálasi Ferenc életének fő művére, a hungarista ideológiára, mint olyan eszmeiségre, melynek bölcseleti alapjai vannak, hiszen örökérvényű igazságokat tartalmaznak. Néhány szóban kifejtette, hogy miért tekinthető Szálasi a magyar becsület megmentőjének, hiszen 1944. október 15-én Ő és mozgalma mentette meg hazánkat attól a szégyentől, hogy nemzetünk az árulók és esküszegők útjára lépjen.

Kiemelte, ahogyan a Nemzetvezető lépett a bitófa alá, egyértelműen azt bizonyítja, hogy így meghalni csak az igazság teljes birtokában lévő emberek tudnak. Lantos testvér felolvasta Szálasi Ferenc végrendeletét, mely sorok eljutottak minden résztvevő lelkének legmélyéig.

Végezetül azt az üzenetet fogalmazta meg, hogy a Nemzetvezető emléke arra indít minket, hogy érezzük úgy, nincs felemelőbb dolog annál, minthongy egy olyan világban hungaristának legyünk, ahol kiveszett minden erkölcsi és szellemi érték, ahol ezért csak megvetés és üldöztetés, legvégsőbb esetben börtön, vagy akár halál jár (ha napjainkban még nem is, de el fog jönni az ideje), mert ilyen körülmények között még hatványozottabban töltheti el lelkünket az a gondolat, hogy az igazság szolgálata önmagában véve a legnagyobb erő.

Lantos testvér beszédét követően P. Sütő Kornél versét hallgathatták meg az egybegyűltek, végezetül pedig ifj. Tompó László szólalt fel. Beszédének írásos változata teljes egészében elolvasható IDE kattintva!

Ami jóérzésű ember fejében nem fordul meg, a zsidóknál természetes: temetőbe járnak óbégatni

A megemlékezés az elmúlt évekhez hasonlóan rendben és fegyelemben zajlott, azok pedig, akiknek más nemzetek véráldozatai soha nem voltak tényezők, csak magukat járatták le azzal, hogy egy temetőbe jönnek tüntetni. Úgy gondoljuk, ezt politikai hovatartozástól függetlenül minden jóérzésű magyar ember elítéli. Ettől függetlenül a hazafiak nem foglalkoztak velük, mintha ott sem lettek volna, így szánalmas provokációjuk nem vált be. Külön érdekessége volt a rendezvénynek, hogy a hungaristák kifejezvén szolidaritásukat székely testvéreinkkel, a hungarista lobogó mellett a székely zászlót is megjelenítették. Szabadságot a székelyeknek, dicsőség a Nemzetvezetőnek!

Kitartás.hu