Rossz, rosszabb, legrosszabb, náci. Vagy: Gonosz, gonoszabb, leggonoszabb, náci. Esetleg próbálkozhatunk így is: kegyetlen, kegyetlenebb, legkegyetlenebb, Hitler. Korunk nyelvtani fokozása lassan már ilyen jelleget fog ölteni. Ugyanis hatvanöt év alatt sikerült olyannyira precízen beleverni a gójok kobakjába, hogy a pokol minden aljasságának, sötétségének, vérszomjasságának a legtökéletesebb esszenciája Hitler és az ő nemzetiszocializmusa, hogy az átlagember agyában (egyfajta pavlovi reflexként) már rögtön maga a patás ördög is elfésült hajjal és kefebajusszal jelenik meg.

Hát igen, az átlagember. Rajta nem csodálkozunk. Ő már csak ilyen. A pimasz kis zsidó tömködi az ő fejecskéjét mindenféle képtelenséggel, hazugsággal, s ő azt minden fenntartás nélkül elfogadja, szükség esetén engedelmesen felmondja a bemagolt leckét. Természetesen mindezt úgy, mintha ez az ő véleménye lenne. Ne haragudjunk az átlagemberre ezért, hiszen ő csak áldozat. Nem túl okos, de azért jóravaló áldozat.

Viszont akad itt valami, ami piszkálhatja a józan gondolkodó csőrét. Miért mondja fel a zsidók hazug leckéjét az is, aki elvileg a „kiválasztottak" ellen ragadott kardot? Szellemi opportunizmusból? Vagy csak működik itt is, ami Pavlov kutyájánál? A kérdés akkor vetődött fel bennem, amikor megtekintettem a Szovjet sztori című dokumentumfilmet.

Az említett alkotás készítőinek deklarált (egyébként dicséretes) szándéka volt, hogy megmutassák a nagyvilágnak, hogy bizony-bizony az a fránya bolsevizmus nem volt egy matyó hímzés, hanem maga az embertelen terror. Ez mindenféleképpen értékelendő. A megvalósítás már kevésbé.

Ugyanis a film ott szalad rögtön vakvágányra, hogy analógiát kíván vonni a nemzetiszocializmus és a nemzetközi szocializmus között (értsd: azt kívánja bizonygatni, hogy a kommunizmus is volt olyan rossz, mint a „nácizmus"). Rossz, rosszabb, legrosszabb, náci. Itt is működik az algoritmus. Gonosz, gonoszabb, leggonoszabb, náci. Méghozzá tökéletesen. A különbség csak a bővítésben rejlik: kegyetlen, kegyetlenebb, legkegyetlenebb, Hitler/Sztálin. Ennyiben módosul a képlet. Az igazság pedig szertefoszlik a képsorok között.

Uraim, hölgyeim! Nem azt kell mondogatni, hogy Sztálin is volt ugyanolyan gonosz, mint Hitler, hanem ki kell mondani: Hitler nem volt gonosz, ellentétben Sztálinnal, aki egy sötét lelkű gazfickó volt. Nem azzal a béna próbálkozással kell élni, hogy a Szovjetunió és a Harmadik Birodalom között párhuzamot vonunk, hanem ki kell jelenteni: Hitler Németországa egy gazdasági csoda volt, egy nép forradalmi kísérlete arra, hogy lerázza magáról a gazdasági/kulturális/politikai zsidó jármot, s maga rendelkezzen a saját sorsa felett. A Szovjetunió pedig a judeo-terror magasiskolájának, egy nép kifosztásának és megalázásnak szégyenteljes vörös foltja volt a térképen. Tetszik érteni a különbséget? Remélem, hogy igen.

M. Gábor