Az újabban megnyílt (elsősorban orosz) levéltárak adataira alapozva olyan tanulmányok sora lát napvilágot, amelyek átértékelik a múltat, s ezzel részben a magyar katona  szerepét is. Ezek a munkák egyelőre csak szűk körben ismertek.  Végh Ferenc a honvédség vezérkari főnöke volt: tanulmányát a minisztérium folyóiratában, a Haditechnikában   jelentette meg a közelmúltban.    (A tábornok is többségében orosz forrásokra, elsősorban Viktor Szuhorovra hivatkozik.)

Ha majd a széles közvélemény  előtt is ismertek lesznek ezek az elméletek, nyilván heves vitákat váltanak  ki. Beláthatjuk, miért: lényegében a feje tetejére állítják mindazt, amit a  világháborúról  ismertünk tanulmányaink és olvasmányaink alapján. Vágjunk bele!

 Végh Ferenc az összegyűjtött tények és feltételezések alapján nyilvánvalónak nevezi, hogy a szovjetek a német támadás előtt jelentős hadászati és hadműveleti intézkedéseket hoztak, azaz lefordítva:  felkészültek egy támadásra Németország és Európa ellen. Sztálin stratégiai célja ugyanis a világforradalom kirobbantása, a kommunizmus világméretű elterjesztése volt,  s ennek érdekében a földrész teljhatalmú urává kívánt lenni. Ezt mondta: Európának háborúba kell bonyolódnia - saját semlegességünk megőrzése mellett -, és csak akkor kell a Vörös Hadsereg összevont erejét a mérleg serpenyőjébe dobni. A Wermacht tehát csak megelőzött egy későbbre tervezett szovjet támadást. Ezt a hivatásos katona az egymással szemben álló erők mennyiségéből és minőségéből világosan megállapítja. Azaz Hitler 1941. június 22-én indított rohama nem egy (mint ahogyan hatvan éve halljuk) békeszerető fél  ellen irányult, hanem egy erősen felfegyverzett, valamely későbbi időpontban szintén agresszorként fellépni szándékozó totalitárius nagyhatalom ellen. Keitel német tábornagy (Nürnbergben kivégezték): "Elhatároztuk, hogy megelőzzük Szovjet-Oroszország támadását..."

 Tehát az új felfogás szerint Sztálin a Molotov-Ribbentrop-paktum segítségével belehajszolta Hitlert a Nyugat elleni háborúba, miközben  saját fegyveres erőinek létszámát a meglévő háromszorosára növelte (a cél 3 millió katona hadba hívása volt). A szovjet vezérkar Magyarország elfoglalásával látta elvághatónak Németországot a nyersanyagokban gazdag Balkántól, tehát a tervezett támadás után  azonnal megszállás alá kerültünk volna.   Nagyon érdekes a válasz arra is, miért omlott össze teljesen a Szovjetunió védelme a német hadművelet megindulása után. Az orosz újhullámos történészek szerint mindez a Vörös Hadsereg csendes, senki által nem irányított felkelése volt Sztálin diktatúrája ellen, az ezer kilométer hosszú  frontszakaszon ugyanis  szovjet katonák százezerszámra adták meg magukat, vagy áltak át német oldalra. Kérdés, mi lett volna a világégés vége, ha Hitler a maga oldalára, és nem maga ellen fordítja ezt az elkeseredettséget?
 Ami  valódi honvédő háborúvá alakulva végül  hazánk több évtizedes megszállásához vezetett, és másodrangú európaiakká tett minket a Nyugathoz képest.

(fmh.hu)