Pénteken, Mezőkövesden tartott előadást Szász Péter, „Szent Istvántól Szálasi Ferencig" címmel, melyben a hazaszeretet kontinuitását vezette le ezeréves államunk történetén keresztül. Az előadás sikeres volt, nagyjából 30 érdeklődő előtt tartotta meg Szász Testvér az előadását, akik az előadás után kérdésekkel bombázták és reménykedésüket fejezték ki, hogy a Prohászka Ottokár Népfőiskola rendszeresen fog előadásokat szervezni „Matyóföld fővárosában", ahol a Hungarista Mozgalom erős támogatást élvezett a 30-as években is. A helyi asszonyok jóvoltából pedig, igazi „terülj-terülj asztalkám" várta az előadót.

Miskolcon is rendben és méltóságteljesen zajlott le a megemlékezés, melyen a PHM miskolci csoportvezetője és a HVIM miskolci elnöke szólalt föl 35-40 érdeklődő előtt. A HVIM elnöke a tradicionalitás kihalásáról a szentistváni erkölcsök fellazulásáról és testünk meg szellemünk egyaránt fontos képzéséről beszélt. Miskolci csoportvezetőnk beszéde lentebb olvasható. A megemlékezés után Szász Péter tartotta meg előadását, mely után a jelenlevő gárdák, a szorosabb együttműködés reményében búcsúztak el tőlünk.

A miskolci csoportvezető beszéde:

"Szent István ránk hagyományozott egy erős országot. Ezt ünnepeljük ma Kárpát-medence szerte, de a jobboldali emberek ma gyászolni is szoktak, hiszen ez az ország elveszett már. Én azt mondom, ne gyászoljunk, hanem élesszük föl újra ezt a birodalmat. Segítsünk egymáson, legyünk összetartóak, mert akik széthúznak, azok elvesznek. Továbbá azt se feledjük, hogy Kárpát-medence azé, aki teleszüli! Van itt egy nép, amiről két dolog terén példát lehet venni, a népesség politikájukról és az összetartásukról. Ha nem szedjük össze magunkat övék lesz az ország, az óvodákban több a cigánygyerek már, mint a magyar és tudjuk, hogy ők nem fogják építeni ezt a hazát, de másikat sem, nem államalkotó nemzet, mi valaha képesek voltunk az erős államalkotó szerepére, de belénk beszélték, hogy bűnösök vagyunk gyengék, sorscsapottak, ez csak akkor igaz, ha el hisszük!

Régen voltak a hazának nagyjai, Szent István, Szent László, a Hunyadiak, Rákóczi Ferenc, Prohászka Ottokár, Szálasi Ferenc, ma vajon miért nincsenek? Azért mert mindenki másra vár, majd a szomszéd megmenti a hazát, vagy majd a pártok. Nem, nekünk magunknak kell fölül emelkednünk egyszerű státuszunkból, nekünk kell nagyokká válnunk, az előbb említett személyeknek is két kezük volt és két lábuk, hús-vér emberek voltak ők is, de úgy döntöttek, hogy fölül emelkednek az egyszerűségen. Tanultak, képezték magukat, tapasztalatokat gyűjtöttek és ezeket a nemzet szolgálatába állították. Szent István is ugyan valószínűleg születése pillanatában magában hordozta a potenciált a naggyá váláshoz, de ez még kevés lett volna, ugyanúgy sokatokban bennetek is meg van a potenciál, fel kell szabadítanotok.

A mai napot kicsit az október 23.-ai megemlékezésekhez tudnám hasonlítani, hiszen akkor pofátlan módom az MSZP-sek a gyilkosok utódai is meg koszorúzzák az áldozataik sírját. Ma is az egész ország ünnepli államunk megalakulását, de kik ezek az emberek akik ma ünnepelnek? Olyan emberek, akik nem szeretnék visszahozni sem területében sem pedig erkölcsében a Szent István által létrehozott birodalmat. Akkor kérdem én, miért nem Clemanceau-t, mint a mostani határok létrehozóját és a szabadkőművességet, mint a drogok, erkölcstelenség és liberalizmus ránk szabadítóját ünneplik.

Nem szabad csüggednünk és mindig készülnünk kell, merítsünk erőt az őseinkből, hiszen sorsfordító idők jönnek, sohasem volt még ennyire veszélyben Szent István országa, mint napjainkban, eladják termőföldjeinket, vízkincsünket, téridegen népek szülik tele országunkat. A hitelezések csapdájával kilakoltatott honfitársainknak speciális lakótelep címszóval gettót építenek, elkezdik lassan táborba zárni a magyarokat, abban az országban, melyet ezer éve a mi véreink alapítottak és egy fél évezredig Európa csúcshatalma volt nekünk köszönhetően, utána pedig még félezer év viharaiban fönnállt, hol csonkán, hol megszállva, de meg nem szűnve. Most sem pusztíthatnak el minket, ha mi nem hagyjuk, márpedig bízom benne, hogy nem fogjuk hagyni!

Ébredj Magyar! Kitartás!"

PHM - Miskolc