Eltelt még egy év. Ma pedig mindenki ünnepel, ahogyan szokott. Van, aki a szűk családi körben, van, aki barátokkal, és van, aki úgy fejezi ki magát ezen a napon, hogy soviniszta üzenetekkel árasztja el a közösségi oldalakat.

De vajon az utóbbival mit érünk el valójában? Pillanatnyi örömöt? Gyorsan elillanó elégedettséget? Miért is jó nekünk az valójában, hogy azokat a népeket gyalázzuk, akikkel együtt lakunk? Most lehet hazaárulózni, sőt el is várnám azoktól, akik ilyeneket tesznek, hogy minél csúnyább jelzőkkel illessenek engem! Igazából tőlük nem is várunk el többet, akik csak addig látnak, hogy „hülye szlovák", „bocskoros oláh" és nem tovább. Aki élne inkább cigányok közt, mint szerbek, vagy románok közt, hát itt az alkalom! Ha inkább velük fognak össze, mint a talajgyökeres népekkel, hát sok sikert hozzá! Csak majd nehogy panaszkodni jöjjön nekünk, hogy ő nem így gondolta. Vagy talán azt gondolja, hogy egyedül a magyar élhet a Kárpát-medencében? Annak is szívesen odaadok egy jobban szituált író tollából származó hiteles történelmi írást.

Sovinizmusnak egy hungarista államban nincs helye!

De hogyan is várhatnánk el egy talajgyökeres néptől, hogy leereszkedjen? Talán mi megtűrnénk, hogy uraskodjon az egész Kárpát-medencében a román, a szerb, vagy a szlovén? Mi nem lázadnánk, ha el akarnák nyomni egyetlen hatalomként az egész országot? Mi szó nélkül belenyugodnánk mindebbe? Ugye, hogy nem. Talán nem keresnénk az alkalmat arra, hogy eldobva láncainkat hátba támadjuk őket? Kedves soviniszták, talán elfelejtettétek Trianont?

Vagy úgy gondoljátok, hogy mi nem voltunk hibásak? Hogy mindenki hibás volt, csak mi nem? Ismételten tudom rá válaszolni, hogy keressetek egy hiteles történelemkönyvet, és csodálkozzatok.

Fájnak a szavaim, amiket leírok, mert megsért titeket legnagyobb magyarságotokban? Hogy lehet nektek hazánk és fajunk védelme a legfontosabb, mikor saját fogyatékosságaitokon sem tudtok túllépni, és belátni azt, hogy összefogás nélkül nem valósulhat meg az a szebb jövő, amit pont ti hirdettek olyan bőszen?!

Ideje lenne megtanulnunk, hogy magyarnak nem azt jelenti, hogy milyen ruhát hordunk, vagy, hogy kin van több honfoglalás-kori minta. Nem! Magyarnak lenni egészen mást jelent. Az nagyobb annál, hogy ki mit visel, vagy, hogy kopaszra borotváltuk-e a fejünk. Ezek csak külsőségek. Az érzést, amit érzünk, nem lehet szavakba önteni. Mert nem azon múlik, hogy ki mit mond, mert a szó elszáll. Egyedül a tettek azok, amik meghatároznak minket. Ezt pedig mindig szem előtt kell tartani! Hogy is nevezheti magát valaki úgy hungaristának, hogy nincs tisztában a történelmi alapokkal, pusztán materialista gondolatai vannak, vagy éppen soviniszta? Akkor miért is lenne ő jobb, mint azok a szlovákok, románok, ukránok, akiket szid?

A második probléma az ilyenekkel, a vallás teljes hiánya. Általában nincs Istenük, nincs vallásuk, mintha valami poszt-kommunista kampány élő bábjai lennének, akik éppen most nemzeti színekbe burkolóztak! Akik „ateista hungaristáknak" vallják magukat szívesen adom a kezükbe Szálasi Ferenc - Hungarizmus c. művét, ami alapvető irodalomnak számít ezen az oldalon. De, hogy nehogy költségekkel járjon az okítás, még az interneten is megtalálható és olvasható!

Vagy azok az ateisták, akik hungaristának vallják magukat a nemzeti kommunisták?

Bár, hála Istennek ez a fajta, soviniszta típus talán a legritkább, sajnos mégis mindig ők a hangadók. Ők azok, akik kerülik az összetűzéseket, akik talán még magyar zászlót is égetnének, hogy azt a szlovákokra, románokra fogva egy újabb balhéba keveredhessenek.

Testvér! Valójában ki a nagyobb ellenség? Ki az, akire nem szabad hallgatnod? Ki az, aki ugyanúgy a Sátán igáját húzza, aki megakadályozza az összefogást, a közös munkát?

Ha úgy érzed, hogy Te közénk való vagy, akkor ne hallgass a sovinisztákra! Ha van hited, hűséged a hazád iránt, csatlakozz a sorainkba! Mert így leszünk nagyok, erősek, és győzhetetlenek!

Úgy legyen!

Dalma Stass - Kitartas.hu