Valódi, konzekvens világnézet hiányára vall a mai magyar jobb- illetve nemzeti oldalon, hogy nem csak a liberálisok, de még a hazát szeretők körében is hatalmas felháborodás üti fel a fejét, ha a hitleri könyvégetésekről esik szó. Mit is hallunk ilyenkor? A könyvégetés az emberi intellektus elleni rémtett... Csodálatos és értékes művek válnak füstté... Nagy költőket, írókat és gondolkodókat, igazi géniuszokat korlátoznak ezzel a rémes és primitív cenzúrával... Az ember írjon azt, amit akar, és majd ha valaki akarja, elolvassa, ha nem, kerülje ki... És máris megvan egy hatalmas érv a német nemzetiszocializmus, s így - mivel egyenlőséget szoktak vonni vele - a hungarizmus ellen is: Barbárság!

Abban igaza van azoknak, akik a könyvégetés ellen vannak, hogy az lenne a legjobb, ha minden ember maga el tudná dönteni, mi az, amit érdemes elolvasni, és mi az, amit nem. Hogyha a legújabb Esterházy-kötet vagy épp Kertész Imre még csak divatból sem kerülne a polcokra, legfeljebb egy-két kritikus olvasná el, hogy aztán cafatokra szedje éles kritikájában, és ajánlja helyette mondjuk Jókai Mórt vagy Tormay Cécile-t. Vagy nem is... Az érdeklődés hiányában még a kiadatásig se jutnának el. Sőt, nem is hazánkban, és nem is magyarul írnának!

Kétségtelenül ez lenne az üdvös. Én viszont azt mondom, a mákonyos álmodozás helyett nézzünk körbe, és legyünk reálisak! A mai magyar társadalom 50 év ateista kommunizmusa után és 20 év hedonista liberalizmusában fetreng. S el kell mondanunk, hogy a XIX. század vége és a XX. század eleje szintén a liberalizmus és a kommunizmus égisze alatt zajlott, így az emberek lelkébe ugyanúgy beleitták magukat a felvilágosodás és az internacionálék eszméi. Hitler sem egy keresztény és nemzeti értékektől átitatott ország és nemzet felett vette át az irányítást! Vajon ilyen helyzetben megengedhetjük magunknak azt a luxust, hogy ne mutassuk meg, akár a tűz emésztő erejével, hogy mi az, ami által a sátán rágja szeretett nemzetünk lelkét, ami hitünktől, fajunktól teljes mértékben idegen és csak rombolja azt?

Mindenképpen azt kell mondanunk: nem! Nem engedhetjük meg ezt a luxust!

A könyvégetés pedig nem luxus, hanem tett. Egy olyan aktus, amely összefogja az Istenért és hazáért tenni akarókat; egy olyan cselekedet, amely férfiasan felszabadító ünnepség keretei közt engedi elpusztítani azokat a műveket - és általuk a szellemiséget -, amelyek ezer és ezer lelket taszítottak a kétkedésbe, téveszmék rabságába és a hongyűlölet önző ideájába.

A könyvégetés bátor erejével mutatja meg nemzettestvéreink és a világ számára is:

Nem vagyunk hajlandóak érthetetlen és mocskos dolgokról szóló szemetet olvasni, és még rosszul is érezni magunkat amiatt, hogy egy se füle - se farka mondatkezdeményt nem ért meg egészséges magyar nyelvezethez szokott gondolkodásunk, és nem fogadja be igaz témákat szomjazó lelkünk holmi szodomista ficsúrok perverzségeit és volt-nincs zsidók "szenvedései" feletti siránkozást!

A máglya, melyen papírosok porladnak - ha azt jó kezek rossz műveknek rakták -,   nem a barbár pusztítási vágy fahasábjai, hanem dicső eszközei a jelképes leszámolásnak azzal a korral, amely megengedte, sőt, támogatta azokat a szellemi termékeket, melyek lerombolni jöttek az Istenbe vetett hitet, a hazáért dobogó szívet és a család melegére vágyó lelket.

B. Bernadett - Kitartás.hu