Tanulmánykötet jelent meg az 1920-as numerus clausus törvényről Jogfosztás - 90 éve címmel; a könyv a budapesti Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban tavaly rendezett kétnapos nemzetközi konferencia anyagát tartalmazza - közölte a kiadó, a Nonprofit Társadalomkutató Egyesület.

Mint írták, a Molnár Judit által szerkesztett kiadványban jeles történészek teszik közzé tanulmányaikat. Szakály Sándor elsősorban azt elemzi, hogy miként viszonyult a magyar tisztikar a "zsidókérdéshez" 1938-tól, az úgynevezett első zsidótörvény elfogadásától kezdve.

Hajdu Tibor a numerus clausus okait és hatását elemzi. Megállapítja, hogy "a törvény jelentőségét nem lehet alábecsülni, mert olyan jogi keretet teremtett, amiről 1848 óta eladdig szó sem lehetett, vagyis előfutára volt a későbbi, náci szellemű jogalkotásnak" - fogalmaztak.

Fazekas Csaba tanulmánya összefoglalja Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök parlamenti, illetve a numerus claususszal kapcsolatos egyéb közéleti tevékenységének - ismert és kevésbé ismert - mozzanatait, valamint azoknak a korabeli sajtóban tapasztalható tükröződését.

A szakértők közül Vonyó József írása Gömbös Gyula fajvédő csoportjának a zsidókérdésben 1920 nyaráig kialakított álláspontjáról ad áttekintést, részletesen elemzi, miként következtek ebből a törvény vitájában hangoztatott nézeteik, érveik. Külön kitér a fajvédő párt programjában és propagandájában megfogalmazott törvénykritikára is.

Frank Tibor a Magyarországot ért 1918-1920-as traumával foglalkozik írásában, ami jó háttérrel szolgálhat a korszak értelmiségi exodusának megértéséhez. Kitér arra is, hogy "bár a numerus clausus törvény az egyetemre készülő zsidó fiatalok számára különösen nehéz helyzetet teremtett, az emigráció minden diplomás számára komolyan megfontolandó lehetőség volt" - tették hozzá.

Karády Viktor a tanulmányában arra a következtetésre jutott, miszerint a numerus clausust ott hajtották végre komolyabb szigorral - elsősorban a fővárosi egyetemeken és egyes szakfőiskolákon -, ahol ennek érdekében az intézmények használói és vezetői nagyobb nyomást gyakoroltak, vagy ahol ugyanők "közvetlen utcai vagy belső nyomásnak voltak kitéve".

A kötetet összesen húsz szerző jegyzi. Az 1920. évi XXV. törvénycikk "a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról" rendelkezett. A törvény harmadik bekezdése a végrehajtási utasítással együtt létrehozta a zsidó emberek faji kvótáját, így korlátozva a felvehető zsidó hallgatók számát.

(múlt-kor)

Kitartás.hu kommentár: A numerus clausus (1920. évi XXV.tc) szövegéből: „...másfelől arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát, de legalább kitegye annak kilenctizedrészét."

1920-ban az ország lakosságának körülbelül 6-7 százaléka volt zsidó. A zsidók aránya az egyetemi és főiskolai hallgatók között 1920-ban 10,4%, 1921-ben 11,6%, 1931-ben 11,9%, 1932-ben 12,0% volt. Röviden ennyit a "jogfosztásról", meg a zsidó fiatalok nehéz helyzetéről.