A Kitartás.hu feleleveníti szellemi elődjének, a Fiala Ferenc által szerkesztett legendás Összetartásnak egy 1944 nyarán közölt sorozatát. Minden héten bemutatunk egy olyan zsidó típust, amelyet mindannyian ismerhetünk, hiszen utcán, strandon, színházban, kávéházban találkozhatunk ezekkel az alakokkal; reméljük, hogy a közeljövőben végleg eltűnnek városainkból, községeinkből ezek az alakok, akik nemcsak hogy magyarok nem tudtak lenni, hanem bebizonyították, hogy az ő érdekük s az ő célkitűzésük merőben ellenkezik a magyarság érdekeivel és célkitűzéseivel.

Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a sorozat írásai 1944 nyarán készültek, azokban a hónapokban, amikor úgy tűnt, hogy Magyarország végre megszabadul a zsidó mételytől. A cikkek is ebben a szellemben íródtak, így értelmezhetők.

Lássuk a hatodik részt!

A földbirtokos

"A kezdet itt sem más. Megérkezik a faluba a batyus zsidó. Kereskedik, nyúlbőrre. Lassan megnyitja az üzletet. Méri a pálinkát. Aztán egyik évben már bérel egy hold földet. Az egy holdból lassan kettő lesz, majd négy, öt, tíz. Már be lehet csukni a boltot is. Hogyne. Hiszen már dolgozik a paraszt a zsidó bérlőnek. Már nem csak tíz hold felett uralkodik az „új földesúr", hanem harminc, ötven, száz vagy ötszáz hold van mögötte. Már zergetollas kalapot hord , és vadászruhában saját bricskájában jár be a városba. Ki is keresztelkedett, esetleg kacikás bajuszt növeszt. Úgy még jobban hasonlít a magyar földesúrra.

A lúdtalphoz nem nagyon illik a csizma, de azért azt is ráerőszakolja a lábára. Zekét vesz fel az egykori kaftán helyett és olyan erélyes, mint aki a földből nőtt ki. A paraszt dolgozik, verejtékezik, a föld terem, kalászba szökik évenként az Isten áldása, az aratók énekétől hangos a határ és a föld aranya - a zsidó magtárába kerül. A zsidó bérlő teszi zsebre a pénzt. Azért van már betétje sokezer pengőről, azért hivatja meg vadászatra a környék földesurait, hogy a vadászat utáni nagy lakomán pertut igyon a „kedves bátyámmal, öcsémmel". Mert az összeköttetés mindig jó. A kapuk megnyílnak a „földesúr" előtt. Módos magyar gazda lányára veti a szemét. Vagy valami városi kislány. Mindegy. Csak keresztény legyen és magyar. Hiszen ő is az. Mert kikeresztelkedett.

Egyik öreg tönkrement földbirtokos a keresztapja, akinek kisebb „kölcsönöket" szokott adni, „majd megadod" jelszóval... A felesége magyar lány, aki beleszédült a birtokba, akinek tetszett a zergetollas kalap és a sokszáz hold föld. És szerte az országban lekerülnek a zsidó bérlők kezébe a földek. Egy keleti fajta szörnyű honfoglalása volt ez akkor amikor a nyugati kikötőkből tízezerszám vándoroltak ki a magyar parasztok a brazíliai őserdők, a kanadai puszták felé. És ma? Ma már leveheti a zergetollas kalapot. Mert nem illik a sárgacsillaghoz."

(NJ - Összetartás)

Napjaink példányai már valóban levetették a zergetollas kalapot, és nem hordják a sárga csillagot sem. Birtokaikat azonban - szép csendben - azóta is vásárolják, bővítik :

Veres János (MSZP): kb. 30 ha föld (bevallottan)

Kapolyi László (MSZP): kb. 150 ha föld (bevallottan)

Kapcsolódó: