A holomese újabb csodás mozzanata: kabaré és tömeggyilkosság a gettóban

A ma reggeli Start Plusz című műsorban az ATV-n Rónai Egon beszélgetett Omri Nitzannal, az izraeli Cameri Színház főrendezőjével, Joshua Sobol Ghetto című darabjának rendezőjével. Amelyet természetesen a holokamu 70. évfordulójának tiszteletére mutatnak be héber nyelven, magyar felirattal, hiszen közismert, ebben az évben még nem igen hallottunk erről a mitikus eseményről, s költségvetési keretből szeretett kormányunk is meglehetősen szűkmarkúan csorgatta a pénzt a különböző zsidó szervezetek markába és emlékhelyek létesítésére.
Mi tagadás, ha álnaivak lennénk, holopassió ügyben az interjú megtekintése után már valóságos hololabirintusban érezhetnénk magunkat. Elöljáróban néhány szót a történetről. A darab 1944-ben a vilniusi gettóban játszódik. Sobol így ír művéről: „Az én nemzedékemben sok izraeli számára az európai zsidóság elleni népirtás ijesztő, visszataszító, noli me tangere (ne nyúlj hozzám) téma. Én is ösztönösen elfordultam tőle. …Minden akkor kezdődött, mikor egy barátom javasolta, hogy írjak egy rövid forgatókönyvet a II. világháború idején az Európában működő zsidó ifjúsági szervezetek tevékenységéről. Hozzáfogtam, hogy elolvassak néhány könyvet erről a témáról, és hajlottam rá, hogy az egész kérdést azzal intézzem el, hogy »túlexponált«, amikor hirtelen a vilniusi gettó kapcsán rábukkantam e jelmondatra: »Egyetlen színház sem temető«. Tehát kellett színháznak működnie a vilnai gettóban. Olyan színháznak, amely – ahogy a jelmondat tanúsítja – azt tette, amit a színháznak mindig is tennie kell: dacolni a valósággal, szembeszállni a konvencionális ízléssel, provokálni a képmutatást s a tiltott játékot, melynek nem tudunk ellenállni, mert tilos – az a bolond, kit a bölcs ember nem rejt el túl mélyen magában – színházzá teszi a gettóban.”
Maga a rendező is kedélyesen előadta a jelzett interjúban, hogy miközben a "nácik" száz- és ezerszámra hordták ki a zsidókat a vilniusi gettóból a környező területekre, erdőkbe, hogy ott agyonlőjék, meggyilkolják, lemészárolják őket, aközben a többiek a gettóban élvezték a színi előadásokat, és hahotáztak az "elvetemült náci fenevadakkal". Ugyanis Sobol közlése alapján a teátrum a német tisztek szórakoztatására épült, de hát, miként azt tudjuk, volt az bizony a gettókban és koncentrációs táborokban egyaránt a foglyok szórakoztatására is, mi több kupleráj és olykor még úszómedence is a drótkerítésen belül. Egyébként is kissé abszurdnak tűnhet, hogy a leendő áldozatok együtt röhögik könnyesre magukat az SS-tisztekkel egy színdarabon szórakozva, akik az előadás után lemészárolják majd őket. Teljesen hihető mind pszichológiailag, mind a józan racionalitás alapján, nemde?
Ráadásul eddig úgy tudtuk a holovallás főpapjaitól, hogy azok a "gaz nácikok" nem vegyültek az alacsonyabb rendű fajnak tekintett zsidósággal, márpedig a színházi nézőtér meglehetős intim közelséget teremt az emberek között. No, sebaj, kicsinységeken ne akadjunk fenn, elbír a hollókoszt-mítosz ennél sokkalta orbitálisabb logikai képtelenségeket is.
Persze van itt a színművel és Nitzan előadásával más bibi is. El kellene már dönteni végre, hogy a "tömeggyilkosságok" elkövetésére ezek az "aljas, démoni fasiszták" most sortüzet vagy Ciklon-B-t, vagy mi a fenét használtak. Mert ugye, ez sem mindegy. Hiszen egyszerűbb és praktikusabb, ráadásul anyagilag is olcsóbb lett volna a zsidókkal még a gettóban végezni, mint több száz kilométerre, hatalmas időigénnyel, pénzügyi ráfordítással, tisztviselők, hivatalnokok százezreinek mozgósításával, szállítójárművek és vasúti vagonok újabb százezreinek bevonásával őket elszállítani. Nem is szólva a koncentrációs táborok működési költségeiről, a hozzájuk tartozó hatalmas infrastrukturális háttérhálózat működtetéséről és fenntartásáról.
No de közismert, hogy a holovallás kizárólag csodás elemek konglomerátuma, s voltaképpen a Ghetto című darab évfordulósnak szánt bemutatásával ezek a szerencsétlenek csupán újabb hathatós érveket nyújtanak a "holokauszttagadók" számára, nem is szólva arról, hogy még van egy aprócska komikus elem is a történetben: a drámát a Vígszínházban mutatják be. Ejnye!
Sixtus Beckmesser - Kuruc.info

További részletek: http://kuruc.info/r/56/127845/#ixzz31lXHEDB6