Radikális európai pártok képviselői befolyásos orosz nacionalistákkal tárgyaltak Bécsben
Megosztom

Három radikálisnak tartott európai párt képviselő találkoztak befolyásos orosz nacionalistákkal Bécsben.

A francia Nemzeti Front (FN), az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) és a bolgár Ataka politikusai a hírverést kerülve találkoztak az osztrák fővárosban"orosz ultranacionalista politikusokkal" - jelentette az osztrák sajtó, és a hírt szerdán részben megerősítette az AFP francia hírügynökségnek az FN egyik küldötte. A Liechtenstein-palotában szombaton megtartott találkozó magánjellegű volt, de komoly kérdések kerültek terítékre.



A találkozó témája az európai keresztény civilizáció alapvető értékeinek, mint például a családnak a jövője volt - közölte a francia hírügynökséggel Aymeric Chauprade politológus, az FN egyik új európai parlamenti képviselője.

Több osztrák lap is közölte szerdán azt az információt, amelyet az előző nap már adott a Tagesanzeiger című svájci újság, miszerint a találkozót Konsztantyin Malofejev orosz "oligarcha" szervezte meg. Heinz-Christian Strache (FPÖ) az osztrák sajtó kérdésére egy félszóval megerősítette, hogy részt vett a találkozón, de hangoztatta, hogy az magánjellegű volt.

A sajtó szerint a megbeszélésen részt vett Volen Sziderov, a bolgár Ataka elnöke és Marion Maréchal-Le Pen, az FN francia nemzetgyűlési képviselője, a pártelnök, Marine Le Pen unokahúga. Az FN mindeddig hivatalosan kizártnak tartott mindenféle szövetséget a bolgár párttal.

Aymeric Chauprade viszont közölte az AFP-vel, hogy Marion Maréchal-Le Pen nem volt ott a szombati találkozón, és hogy ő nem látta ott az Ataka elnökét, igaz, "csaknem száz résztvevő volt". Chauprade maga is pártolja, hogy az FN szélesítse orosz kapcsolatait.

A Tagesanzeiger, amely információit két független forrásra alapozta, jelentette, hogy a találkozón ott volt Alekszandr Dugin filozófus és politológus, aki támogatja Oroszország és Nyugat-Európa újbóli közeledését, valamint Sixto Enrique de Borbón-Parma y Bourbon-Busset spanyol politikus, herceg is.

(MTI nyomán)

Pátosz nélkül...
3

Ma van a trianoni békediktátum 94. évfordulója. Bizonyos idő után, hosszú évek elteltével - számomra - nagyon nehéz már a témakörről újat olvasni, pláne írni. Ha kutakodom személyes élményeim között, felrémlik, tizenéves koromban mit éreztem e szó hallatán; Trianon! Dac, fájdalom, s egyfajta büszkeség is, mely a képzelet szárnyán elrepített múlt századok dicsőséges eseményei közé, mikor még nagy és erős volt hazánk. Buzgón kutattam mindent, ami fellelhető volt Trianon kérdéskörében. Olvastam a könyveket, Nagy-Magyarországot ábrázoló jelvényeket vásároltam és büszkén tűztem kabátom hajtókájára. Megemlékezésekre jártam, a trianoni tragédiáról szóló dalokat szinte rongyosra hallgattam. Érezni akartam újra és újra azt a fájdalmat, amit 1920. június 4-én elkövettek Magyarország ellen. Úgy hiszem, kinek magyar szív dobog keblében, átesik ezen.

De azt is be kell vallanom, az esztendőnkénti évfordulós megemlékezések és pátoszos kesergések után egyre inkább kirajzolódott előttem egy gondolat: a magyar szereti sajnáltatni magát. Én is így voltam ezzel, sőt, nem állíthatom, hogy idegen tőlem minden ilyesféle érzés Trianon kapcsán akár a mai napig is. Nem szégyellem, ez hozzátartozik népünk lelki alkatához. Nem ezzel van önmagában problémám. Hanem azzal, hogy ez kizárólagosan véve nemhogy kevés, de inkább káros és elkeserítő. Őszintén meg is mondom, már látom előre, hogy a legnagyobb közösségi portálokon miként zajlik majd le a szokásos frázispuffogtatás, szívbe markoló idézetek és képek megosztása, „Magyarország a népek Krisztusa", vagy a valóságban sohasem létező pápai küldözgetése Trianon felülvizsgálatáról, és hasonló tébolyultságok. S persze kötelező lesz gyűlölni a szomszédos népeket. A pokol kénköves bugyraiba kell majd kívánni minden szerbet, szlovákot, románt, legyen az akár férfi, nő vagy gyermek. Lehet persze rájuk haragudni és bosszúért kiáltani, csak éppen értelme annyi, mint a Dunába vizet önteni. Mert erő és előremutató jövőkép nélkül az önsajnálat mocsarába süllyed az egész.

Másrészt a gyűlölet sohasem visz előre, s halkan meg is kérdezhetném, egy határontúli magyar, például egy székely (azon túl, hogy szinte biztos vagyok benne, ki fogják harcolni az autonómiát, amihez nekünk, anyaországiaknak vajmi kevés közünk lesz) biztos, hogy vágyodna ide? Ebbe az országba, ahol a magyar nemzetnek egy olyan része lakik, akik még egy 93 ezer négyzetkilométeres területet sem képes magáénak tudni, ahol lassan 1 millió cigány vár a pillanatra, hogy akár egy újabb Trianont hajtson végre a megmaradt csonkaországon? Az ellenségeink ma nem a szerbek, nem a szlovákok, de még csak nem is a románok. Az ellenség saját magunk vagyunk. Az, hogy demográfiailag folyamatosan szorulunk vissza saját hazánkban. Persze helyette válogathatunk a nemzeti giccsparádé termékei közül, s akár Nagy-Magyarországot ábrázoló zokniban sírhatjuk tele párnánkat, hogy nekünk milyen rossz sorunk van. Aztán letörölhetjük könnyeinket a 100% magyar, ellenben 99% kínai alapanyagból készült Árpád-sávos kendőnkkel. A természet örök törvénye volt 1920 előtt is, hogy azé lesz a föld, aki benépesíti, s az ma is. Az 1910-es népszámlás alkalmával is úgy volt csak 54% a magyarság aránya az országban, hogy az itt élő 900 ezer zsidót a magyar nemzetiségűekhez sorolták. Lehet hivatkozni arra, hogy morálisan nem volt jogos, ami természetesen igaz is, de erő híján arra mentünk vele, amire. Tehát semmire.

Apropó, erő! Hol is történtek határmódosítások annak idején? Igen, ott, ahol a siránkozás helyett inkább fegyvert fogtak a betolakodók ellen. Ilyen volt a Rongyos Gárda és még egy pár, de nem túl sok példa az országban. A félreértések elkerülése végett, a bölcsek kövét én sem birtoklom, jobban mondva a „hogyan" pontos megvalósításának tervét, úgyhogy nyugodtan a szememre hányhatja ezt akárki, de abban azt hiszem, egyetérthetünk, hogy az, amit fentebb felvázoltam, biztos nem vezet eredményre.

Nekem manapság már inkább efféle gondolatok jutnak eszembe Trianon kapcsán. Illetve az 1920. június 4-i események örökös felemlegetése helyett az, hogy az úgynevezett rendszerváltás óta hány alkalom lett volna arra, hogy néminemű határmódosításításért folyamodjunk. Lehet, hogy érdekérvényesítő erő (magyar hadsereg) nélkül akkor sem vezetett volna sikerre a próbálkozás, de a „mi lett volna ha" pro és kontra történelmietlen kategória. Emlékezem én is a mai napon. De nem tudom lenyelni azt, ha számosak úgy akarják láttatni, hogy nem a mi hibánk folytán alakultak így és alakulnak továbbra is balszerencsésen dolgaink. Amit leginkább fájlalok Trianonon, az nem is elsősorban a veszteség, hanem népünk erőtlensége, s ilyenképpen az én olvasatomban ez nem az emlékezés napja, nem a gyász napja, hanem a szégyen napja. Egyébként is: se szeri, se száma nem lesz a köztereken és a világhálón az olyan megemlékezéseknek és cikkeknek, melyek a szokásos hangnemben jelenítik majd meg a 94 évvel ezelőtt történteket. Hogy stílszerű legyek tehát, kell egy ilyen is, mint az enyém. Pátosz nélkül.

Lantos János - Kitartás.net

Obama növeli az amerikai katonai jelenlétet Európában, hogy "elrettentse" Putyint
Megosztom

Az USA azt tervezi, hogy növeli katonai jelenlétét Európában, több katonát vezényelve a térségbe - jelentette ki Barack Obama Varsóban.

Az amerikai elnök erről azt követően beszélt, hogy a varsói Belweder elnöki palotában tárgyalt Bronislaw Komorowski lengyel államfővel. A közösen tartott sajtóértekezletén kijelentette: azért érkezett Lengyelországba, hogy megerősítse az ország biztonsága iránti amerikai elkötelezettséget. Elmondta az Egyesült Államok azt tervezi, hogy több katonai eszközt és újabb csapatokat küld a régióba, ez utóbbiakat folyamatosan cseréli majd.

Az elnök felkérte az amerikai kongresszust, hogy egymilliárd dollárig terjedő összeggel támogassa ez irányú erőfeszítéseit.

Obama egyben felszólította a NATO országokat, fokozzák szerepüket a szövetség kollektív védelmi rendszerében, még akkor is, ha az Egyesült Államoknak nagyobb képességeik vannak arra, hogy "nagyobb terhet viseljen, mint a kisebb szövetséges államok". "Mindenkinek meg van a képessége, hogy kivegye a részét (a tennivalókból), arányos mértékben hozzájáruljon ahhoz, hogy meglegyenek a források, hogy hatékony legyen a tervezés, az (erők) integrálása és kiképzésük.

A lengyel elnök rendkívül fontos döntésnek nevezte, és egyben üdvözölte azt, hogy az ukrajnai orosz beavatkozásra adandó válaszként az Egyesült Államok fokozza katonai jelenlétet Európában. Komorowski hangoztatta, Varsó azt tervezi, hogy a bruttó hazai termék (GDP) két százalékának megfelelő mértékre emeli védelmi költségvetésének összegét.

Obama az ukrajnai válsággal kapcsolatban azt szeretné, hogy Oroszország latba vesse befolyását, hogy a kelet-ukrajnai függetlenségpártiak letegyék fegyvereiket. "Lehetséges a bizalom újraépítése (az orosz elnökkel) Vlagyimir Putyinnal, amihez azonban még idő kell, és az kell, hogy latba vesse befolyását a kelet-ukrajnai békétlenség lecsillapításához. Érdekeltek vagyunk abban, hogy jó kapcsolataink legyenek vele. Nem érdekünk Oroszország fenyegetése"- tette hozzá, ennek ellenére pont egy sor olyan lépés tervét helyezett kilátásba, ami az elhidegülés irányába hat.

Az amerikai elnök saját szavainak is ellent mondva egyben megfenyegette Moszkvát, hogy további szankciók várnak rá abban az esetben, ha a Nyugaton úgy ítélik meg , hogy "destabilizálja" Ukrajnát. Felszólította az orosz elnököt, hogy ismerje el törvényesnek az ukrajnai elnökválasztás eredményét, egyben találkozzon a megválasztott ukrán elnökkel, Petro Porosenkóval.

(MTI)