Kiegészítés a Jobbikhoz való viszonyunkhoz
13

Jakab Péter esete kapcsán - ki bevallotta, hogy zsidó felmenőkkel is rendelkezik -, került újra terítékre az, miképpen is viszonyulunk a Jobbikhoz és politikájához. Számos levél és megkeresés érkezett hozzánk. Ki így, ki úgy értelmezte a történteket. Vannak, akik szerint a Jobbik elárulta az ún. radikális utat (újfent), vannak, akik nem értik, miért kell ezért támadni a Jobbikot, és nem lehet elvitatni Jakab Péter jószándékát - erről természetesen mi nem ítélhetünk, a belső indítóokokról mindig Isten ítél. De alapvetően mindkét nézőpont téves azon túl, hogy tartalmaz részigazságokat. De ami még fontosabb, ennek az esetnek a kapcsán egyszer és mindenkorra röviden és tömören tiszta vizet kell öntenünk a pohárba.

1. A túlzott emóció leválasztása után ridegen megállapítható, több ponton is sántít az érvelés, miszerint a Jobbik elárulta volna korábbi álláspontját. Ugyanis soha és sehol nem mondták, hogy ők faji alapon tennének különbséget ember és ember között. Sem 2010-ben, sem most. De továbbmenvén, lényegi, tehát tartalmi kérdéseket érintő dolgokban sem látható akorra változatás, mint amekkorát egyes csalódott rétegek látni vélnek. Az, hogy 2010-ben a cigánybűnözés szlogenjével kampányoltak (felhívom a figyelmet, akkor sem faji alapon!), idén tavasszal pedig kiskutyákkal fényképezkedett Vona Gábor, önmagában nem jelent stílusbeli változáson kívül semmit, ha összevetjük a Jobbik korábbi programpontjait a mostaniakkal. Tulajdonképpen ebből is kitűnik, hogy a „választópolgárok" vajmi kevesett törődnek holmi programokkal, egy-két jól megjegyezhető jelszó köré csoportosulnak. A tömeg és a demokrácia már csak ilyen. De az is tény, hogy ezt nem a Jobbik védelmében tartottuk fontosnak elmondani, hanem a tényszerűség végett. Annak szellemében, amit egykor Platón mondott: „Szókratész a barátom, de nagyobb barátom az igazság!"

2. Szegedi Csanád esete után igencsak ingoványos talajra téved, aki arra hivatkozik, hogy nem vitathatjuk el Jakab jószándékát. Nem azért, mert nem feltételezhetjük meglétét, hanem azért, mert láttuk, Szegedi hogyan lett egyik napról a másikra magyar hazafiból elkötelezett, öntudatos zsidó. Ez a gyors pálfordulás sejtetni engedte, hogy a két identitás közül valamelyik nem valós. Az olvasóra bízzuk annak eldöntését, hogy melyik nem az. Vélhetően az is igaz, a Jobbik igyekezett elkerülni, hogy a dolgok a Szegedi-ügyhöz hasonlóan alakuljanak, így hát „előre szaladtak" és inkább ők közölték a hírt. A magyar történelem folyamán minden bizonnyal voltak olyan zsidó felmenőkkel (is) rendelkezők, és ezt kár lenne tagadni, akik a magyarság érdekében tudtak dolgozni, akár úgy, hogy származásukról nem is tudtak. Persze ők voltak kisebbségben. De ezt mindig úgy, hogy teljes mértékben szakítaniuk kellett zsidóságukkal, kettős identitás nem létezik. Éppen ezért olyan sincs, hogy „magyar zsidó". Mindenesetre kínos helyzetbe kerülhet az a politikai formáció, mely ugyan nem szab faji alapon kritériumokat, de akár burkoltan is szembehelyezkedik a zsidóság törekvéseivel. Főleg akkor, ha egyes prominenseiről derül ki, hogy maga is rendelkezik zsidó felmenőkkel. Több átgondoltságot igényelt volna a dolog.

E témában a végső kérdés mi más lehetne, mint amit tényleg sokan feltesznek nekünk. Ellenségünk a Jobbik? A válasz nagyon határozottan az, hogy nem. Akkor szövetségesünk talán? Hagyományos értelemben véve nem, de a kérdés összetettebb. Tény ami tény, az ún. „nemzeti oldal" vezető ereje a Jobbik. Figyelmen kívül tehát nemigen hagyható. A vezetőségét, a tagságát, a szimpatizánsi körét sem érdemes egységes egészként kezelni, főleg annak tükrében és a jövőben, hogy a Jobbik - saját bevallása szerint - szeretne néppárttá fejlődni. Kár tehát azért ostorozni őket, hogy nem azt képviselik, amit mi, főleg úgy, hogy soha nem is mondták magukat annak, aminek mi. Tulajdonképpen helyesebb úgy, ha a Jobbikot egy jelenségként fogjuk fel, mely összegyűjtött sok ezer magyar embert, akik tenni szeretnének a hazájukért. Sokkal fontosabb számunkra az, ha a jövőbe tekintünk. Mi várható? Aki figyelemmel kíséri az eseményeket, láthatja, a Jobbik folytajta a politikai erőtérben a „középre húzás" taktikáját. A maguk szemponjtából ez érthető is, ismétlem, nagyon kár ennek ócsárlásába felesleges energiákat fektetnünk. A feladat sokkal inkább az, hogy a hungarista eszmeiség alapjaiból kiindulva olyan formát adjunk megjelenésünknek, kommunikációnknak, célkitűzéseinknek, s egyáltalán mindannak, amik vagyunk, amit képviselni szándékozunk, hogy a Jobbik középre tolódásával a maga után hátrahagyott politikai űrt a jobboldalon ki tudjuk tölteni. A magyar nemzet szempontjából ez volna igazán üdvös.

Lantos János - Kitartás.net